Károlyi Gáspár imádsága

Mi Atyánk, Úristen! Végtelen kegyelmed

mostanáig híven, s gonddal hordozott.

Ha akarsz, még hozhatsz rám új holnapot...

- nem mehetek én el munkavégezetlen!

Míg a Könyv felséges rendeléseiddel

- beszélhető szókkal - lassan megtelik,

taníts Rád figyelnem, s várt reggelemig

nem hagyja úgy számat el panasszó, sóhaj.

Hadd lehessek áldás, mint ’hogy áldás nékem

minden, amit adsz majd, adsz most, s adtál régen.

Még a porszemecskén is fenséged látszik;

hogy is ne hajolnék földig meg Előtted?

Áldom nagy hatalmad, s kérem az erődet,

mely áthat mindent aleftől omegáig.

  Kiss Lehel

Tótfalusi Kis Miklós imádsága

Szeretem Szavad, mely csöndre s rendre int,

S akarom, hogy hallja meg e nyakas néped:

Szegények, gazdagok, urak s cselédek,

Kit magyarrá tettél pontos terv szerint.

Itt van az időm, amit Te kimértél,

Erőm és pénzem: Tiéd hadd legyen!

Könyörülj rajtam, és könyörülj népemen,

S kedvedre lennünk, kérlek, hogy segítsél!

Áldott vagy Te, ki mindent bölcsen végzel,

Áldott, kit megszeretsz, s szeretetben ég el...!

Nem tehetem, hogy ne szeressem népem,

Ne csodáljam nyelvét, és ne fájjon, hogyha

Rosszakaró vagy önbűne rontja.

Szeretem szívből, mely Tiéd egészen!

  Kiss Lehel

Kálvin

Munkás magányt s írószobád nyugalmát

cserélted el a genfi harcokért te,

meg kellett tenned: egyedül csak Érte,

Ki értünk vett fel átkot és keresztfát!

Szíved egy város áldozatul kérte

s te égő szívet emelték magasba,

magad teljesen szolgálatra adva.

Nem kéltelkedtél, hogy ügye megérte...

mert nem a magad üdvösségét vívtad,

azt már nyugodtan Krisztusodra bíztad.

Isten megrontott dicsősége bántott

és szállóige lett a tanításod,

hogy „Istenünké legyen a dicsőség”!

Az ember dolga – ott ahol van: hűség!

  Fejes Ádám

(Csak világítva szabad járni c. kötetből, 157. old)