Jn 6,16-21
A „vizenjárás” evangéliumi példa arra, hogy a dolgok  Jézussal élve, vagy Jézus nélkül élve egészen máshogy vannak. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a családunkban, a munkahelyen, az utcánkban, az országban vagy az egész világban hogyan vannak a dolgok, és hogyan lennének ha Jézussal élnének az emberek, magyarán, ha a szeretet törvényei szerint mennének. Sommásan fogalmazva : Jézus ( a szeretet )  nélkül minden kaotikus, a szeretet rendjében, meg  barátságos, kellemes, békés és sorolhatnánk mindazt amire valójában vágyunk. Miért nem jön létre mégsem mindez, holott keresztény Európáról, zsidó-keresztény kultúráról beszélünk? Az első gond az, hogy Istent nem azonosítjuk a szeretettel. A krisztológia alaptétele páli teológia alapján az, hogy az Atyát a Fiú áldozata engesztelte ki. Ez egy olyan Istenről beszél, akinek szükségletei vannak, mégpedig jogos szükségletei, amit ki kell elégíteni. Mint tudjuk, amilyen az istenképünk, olyan az emberképünk. Tehát, ha Istennek jogos szükségletei vannak, nekünk is jogosak a szükségleteink és ezeket is ki kell elégíteni. És mivel a javak korlátozottan állnak a rendelkezésre csak mások rovására tudjuk kielégíteni és mindez jogos. Így gondolhatjuk azt, hogy nekünk jogunk van  központi fűtéses lakásokban élni, napi 3000 kalóriát enni, külföldön nyaralni, az  autónkat három évente lecserélni. Önmagunk szükségleteit jogosnak tekintve felértékeljük,  míg mások szükségleteivel nem törődünk. Száz és százmilliók szenvedése, éhezése, nehéz élete, kizsákmányolása  nem helyeződik rá a jóllakottak szívére. Sőt, különféle ideológiákat gyártunk, hogy megmagyarázzuk ennek jo­gosságát. Vallásosat is, meg  racionálist is. 
A mások gond az: hogy mivel Isten elkülönül tőlünk, mi is elkülönülhetünk egymástól. Ugyancsak a János evangélium beszél a szőlőtő és szőlő­vesszőkről, az Isten-ember és ember-ember egymásban levésérő, ha úgy tetszik szoros rokonságáról. Így érthető a világ - teológiailag is jól megalapozott - baja:  mindenki mindenkitől elkülönül és   ennek következ­ményeként mindenki mindenkinek farkasa. Ez tükröződik a családokban, az üzleti életben, az utcán,  az országon belül és kívül. Mit tett Jézus? Minduntalan  kifejezte az egységet és a  kiengesztelődést. Részt vállalt az emberek életében. Ebben a szentírási részben éppen beszállt a csó­nakba és a dolgok másképp lettek. A vihar lecsendesedett és partot értek. Valljuk be: mi is erre vágyunk. Lecsendesedésre és partot érésre. Nincs más módja ma sem, mint  kétezer éve: be kell engedni (a valódi) Jézust az életünkbe.  
[Garay Bandi, Dunakeszi]