verses bizonyság

Reménycsillag 

(ea: Sajó Norbert)

Annyi öröm és annyi bánat,

Így nőtt hegye a Hargitának.

Nem sziklabérc, mely egyre pusztul,

De minden csapástól megújul.

És úgy nő, egyre magasabbra,

Remény-csillag szikrázik rajta.

Mert zúzhatja szél az erdőket,

Minket a vihar le nem törhet.

A ködökben is ragyogóbbra

Fényesedik a népünk sorsa.                                                                                          

És százszor ad az, aki elvesz,                                                                                      

Ami leomlik, mégis hegy lesz.                                                                                 

   Az alkonyatból dús verőfény,                                                                                

Forrás fakad a szikla csöndjén.                                                                        

Kövön is pár maroknyi földből                                                                           

sudáran fenyő zöldje tör föl.

Bács Ibolya-Katalin: ISTENHEZ .

Versbe szólni hozzád Istenem,
Hogy mernék én, gyarló firkász,
Napszakonként csak a fohász
Volt ,mit halkan elrebegtem.

Hallgatnék szívemre,
Bíznám a lelkemre,
De méltó szóval, hogy szólnék
Én bűnös, Istenhez.

Itt vagy örömünkben,
Ott vagy mindig a gyáva,
Rettenetes, gyenge,
Fehér éjszakában.

Érezlek az erdő, mező zúgásában,
Virágban, fában, fűben,
Aranysárga pünkösdi rózsában,
Itt vagy te mindenben.

De csak tehetetlen, ni hogy megrekedtem,
Nem találok szót, hogy dicsérhesselek.
Itt állok és várok, szólni nem is merek,
Csak annyit, hogy szeretlek Istenem.
*******************************************************

Bács Ibolya-Katalin: TAVASZI ÖRÖK TITKOK
Hallod, és érzed is leheletét.
Itt van már, cirógat a tavaszi szél.
Terád csak az vár, mentsd meg lelkedet!
Rekken a hó és indul az ár.
Elmélyülj, letérdelj, mond egy imát!
Mily nehéz az ma, csak rohangálsz akár a szél.
Életért, emberért, édesgessed megváltódat,
Nyisd ki szíved, mentsd meg lelked!
Sok kicsi rügyecske moccan a fán ,
Zsenge fű zöldül a múlt avarán.
Elindult, és halad is valami már,
Rekken a hó, jég olvad, indul az ár.
Ebben a titokban- „Előre felajánlom,
Tinéktek halálom.” Mentsd meg lelkedet!
Esedezzetek, hogy legyen kikelet!
Tegyetek érte, hogy legyen szeretet!
*******************************************************
Kurkó Mária: Ima  .
Hozzád imádkozom, mert tanítottak arra.
Reggel-este kérlek, hogy irányíts a jóra.
Mindennapi kenyerünket áldd meg, szaporítsd meg,
Családom tagjait a gonosztól őrizd meg!
Kegyelmet árassz le minden halandóra,
Kérlek Uram, hogy hallgass a földi szóra!
Nagyon bízom benned, tanítottak arra,
Minden nap könyörgök, nézz le rám, gyarlóra!
Bocsásd meg bűneim, szabadíts meg kíntól,
Mutass utat nekem, óvjál minden bajtól!  
Sándor Sarolta : HULLÓ CSILLAGOK
„Szent és bölcs és igazságos,
Föl sem fogod mennyit ér!
Kincset adott, nem is kicsit...!”
Most hittel nézek fel, Felé.
Összekulcsolt két kezemben
Nyújtom át a lelkemet,
De könnyes arcom lángra lobban,
Láttál fájó életet?!

Láttál anyát sírnál állni?
Láttál már sok özvegyet?
Láttál bizony, s látni fogsz még,
Az élet gyorsan lepereg!
Aki sírnál imádkozik,
Sír, mert szíve nagyon fáj,
Én Istenem, jó Istenem,
Kérlek szépen, vigyázz rá!

Nem tudjuk mi, hogy is tudnánk,
Holnapunk majd mit ígér?!
Uram, tartsál két kezedben
s a félelem már nem kísért!
Mindenkinek Te írtad meg
Élte aranyfonalát,
Kinek-kinek száz-száz évet,
Kinek csak egy délutánt!