verses bizonyság

Szilánk   

(ea: Koncz Gábor)

Forrjon szavad törvénye bennünk,

Uram, ne hagyj örvénybe vesznünk.

Legyünk teremtő alkotásod,

Ne bűnbe hulló csonka másod.

Lábunk az ösvényt ne hibázza, .                                                                                                                               Lelkünk legyen kész a hívásra.                                                                                                                                   Mert úgy ragyogsz te némán bennünk, .                                                                                                                       De teérted kell útra kelnünk.                                                                                                                                   Add, Uram, hogy hitünk ne késsen, .                                                                                                                       Bőséged lássuk a kevésben.                                                                                                                                   Mert testvér-tüzed rajtunk átcsap .                                                                                                                    Szilánkjából a keresztfának.

Ígéret

(ea: Karsay Kinga)

Mint a víz színére a napsugár ér el,

Száll az Úr igéje, telve bölcsességgel.

Hozzá emelkedne, s a fehérlő párán

Tündöklik kegyelme, mint színes szivárvány.

Tengermélynek csöndje derengő ígéret -

Te fordulsz el tőle csupán, ember-lélek?

Kegyelem

(ea: Bőzsöny Ferenc)

A kegyelmet egészben kapod,

Átélheted, vagy megtagadhatod.

De nem választhatsz töredék-hitet:

Lerombolod, ha föl nem építed.

Templom

(ea: Mendel György)

Mert minden ember templom, melyben zengve

Harangszó zúg reggel és estelente.

Harangszó, mely egészen betölti,

És belsejét sugárral elönti.

Harangszó, de nem magányos oltár,

S az ég-kupola mindent egybefog már.

Mert templom ő, és örökmécse lebben,

És válaszfény a csillag-fellegekben.

És fénye száll, mely égi és e földi,

Parányi pont, s a végtelent betölti.

Kút

(ea: Grétsy László)

Kell legyen, mi mélyebbről fakad

Akárcsak az artézi kutak

Bőven adjon kristály-sugarat.

Rossz szándékok be nem szennyezik,                                                                      

 És hűsen fut el a lelkedig                                                                                  

Kövek közé csillogást derít.

Kell legyen, ami mélyről jövő                                                                      

Égboltot és csillagot tükröző                                                                                   

Forrás szemben élő szelíd jövő.

Mert kell, hogy az egyszerű szavak                                                                           

E nemzet szívén megfakadjanak,                                                                             

 Utat leljen az artézi patak.