verses bizonyság

Túrmezei Erzsébet : Pótvizsga szeretetből
A Mester nagy iskolájában Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgám én elbuktam, A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret, Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?! Aki rágalmaz, kinevet? Ad mindenféle csúfos nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: - NEM! És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Hogy ellenségemet is szeressem.
Szereted? - kérdezte tanárom, Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen: Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel. A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított, Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.
Mutatta kezén, lábán a sebet, Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűri a kereszt-szegeket.  Eltűri a gúnyt, gyalázatot, Töviskoronát, nehéz bánatot.  A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben. Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet, Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta. Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle, Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem, S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek. Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok, Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok, De ha szeretet nincsen bennem Semmi vagyok
Túrmezei Erzsébet Versei

A MINTA  
   Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,
tekintetében távol fény ragyog.
lényéből már a menny nyugalma árad.
El sose fárad.

Megsérteni semmivel nem lehet,
hisz nincsen benne kit megsérteni,
nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.
Kész hazamenni.

Nincsen neve. Krisztus nevében él.
Krisztus kezének csendes eszköze.
Krisztus lényének visszasugárzása:
Hűséges mása.

Ím, itt a minta. Áldó két kezed,
én Mesterem, vezesse hát a vésőt!
Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.
Készíts el engem!