bizonyság

Boldogság : úgy el is csépeltük ezt a szót. Olyan különféle dolgokkal kapcsolatban szoktuk használni. Pedig csak egy igazi, elvehetetlen boldogság létezik.

Mikor az emberben úgy pillanatokra megszűnik az én és az egész lelkét Te töltöd be.

Mikor az ember szinte testetlennek érzi magát és csak Te vagy, csak Te létezel.

Mikor az ember olyan kicsinek érzi magát, mint egy porszem, és mégis a Mennyországig ér fel.

Ezt a boldogságot köszönöm Neked. És a szüleimet, a testvéremet és a drága két kislányomat, akiket úgy szeretek, hogy szinte már fáj.
Mikor hazafelé megyek az útcán, úgy sajnáltam azt a sok embert a villamosokon,jöttükben keltülben, hogy nem ismerik az igazi boldogságot.

Milyen üres, milyen örömtelen lehet az életük! Hiába látszott egyik-másik boldognak, hogy együtt lehet azzal, akit szeret, nem cseréltem volna senkivel!

Az a boldogság elmúlik. Elveheti egy másik ember, elveheti a háború, elveheti a halál, de az én boldogságomat senki nem veheti el tőlem!
(>”Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk J  ézus Krisztusban.<")