ígei bozonyság

 SZEPTEMBER 12. Rend a templomi életben Ezékiel 46,8–12 „Rend a lelke mindennek.” Ez a bölcsesség valószínűleg sok nemzedék tapasztalatát fejezi ki. Ahol rendet találunk, ott biztos, hogy munka folyik, és igényesek az ott élők. Amikor vendéget fogadunk otthonunkba, első dolgunk, hogy rendet rakjunk, hogy legalább ami szem előtt van, az legyen rendezett. Isten országában azonban a Lélek a rend ura. A Mindenható is rendezettséget akar látni az életünkben, de nemcsak ott és akkor, amikor mások látják, hanem kívül-belül. A templomi élet rendjéhez hozzátartozik, hogy a fejedelemtől kezdve az ország egész népe az Úr parancsa szerint mutatja be áldozatát. Az Istennek való engedelmesség áll tehát a valódi rend hátterében. Jézus Krisztus azért jött el, hogy miután megtisztította az életünket, a Lélek templomává szentel- je azt. Ez azt jelenti, hogy az életünk minden területén a Szentlélek vezetésében kell járnunk. Az Úr pedig kijelentette, hogy szoros kapu és keskeny út vezet őhozzá (Mt 7,13–14). Ez a keskeny út pedig a szeretet útja, ami a helyes áldozat feltétele (1Kor 12,31–13,8). Ma is ezen a kapun és ezen az úton jöjjünk és menjünk, hogy kedves legyen Isten és az emberek előtt is az életünk! // Erős a gyengeségekben 2Korinthus 12,1–10 Pál tisztában volt saját képességeivel, mégis mindenért Istennek adta a dicsőséget. Nagyon sok embert látott megszabadulni megkötözöttségekből, bűnökből, számtalanszor átélte a gyógyítás csodáját is, tisztában volt az Úr természetfölötti hatalmával. Hitt benne, vele járt, neki élt. A Gonosz ott üt, ahol fáj. Pál önmagáról írja, hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt – nehogy elbízza magát – komoly gyötrelmeket kellett elszenvednie. Imádkozott, ezt tette másokért is, akik rendre meg is gyógyultak, rendbe jöttek, helyreálltak. Az ő gyötrelmei nem szűntek meg. Pált ekkor hatalmas dologra vezette el az Úr: „az én erőm erőtlenség által ér célhoz”! Mivel saját életében tapasztalta meg, mit jelent ez, megdöbbentően hat erőteljes bizonyságtétele: „amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”. A mindenható Isten harcosai között ezek szerint mindenki ott lehet: a hithős, az erős, de az erőtlen és a gyenge egyaránt – én is, te is; mindannyian. Az Úr még a gyengeségeinket is fel tudja használni a szolgálatban. Akik szeretjük és behívtuk őt az életünkbe, számíthatunk rá, hogy megosztja velünk erejét és az örök életet. Legyen ezért hála mindörökké!