ÍGY SZÉP ÉS ÍGY JÓ

Én magam mással sokszor összemértem:
élettel életet,
erővel, erőt.
S annyiszor láttam törpének és torznak
magamat a másik előtt.

Láttam a másik gazdag élte fáján
kivirágozni, gyümölcsöt is hozni
végig se vágyott vágyamat.
Végig se akart akarat,
láttam, hogyan tör a másik előtt
cél felé utakat.
Hagytam a vágyat: eltűnt, oda már.
Az akarást is: rég volt… tova már.
De a szívemben sajgott valami
és egy-két sóhaj mindig fölszakadt.

Megint találkoztam valakivel.
Az élete s az életem
közt titkos, észrevétlen szál húzódik.
Most egyszer újra összemérhetem.
Milyen hasonló és mennyire más.
Hogy tör a célja felé
végig se akart akarás.
Erős, fiatalosan
vágyja, megéli,
mindet eléri,
végig se vágyott minden vágyamat.
Az út szabad.
A vágy szabad.
A szárny szabad.

Igen, most összemértem magamat,
a voltom vádolója mégse lettem.
A száz lehetőségű út,
mely elmaradt megettem,
virágosan, világosan
elibém szökkent úgy, ahogy megtettem.
Tövise újra szúrt.
Mélysége újra megborzongatott.
Újra rámfeketült az éjjele.
Fényszomjasan kerestem a napot.
Újra a kereszthez ért
és újra kétfele nyílt,
s én újra választottam.
Aztán a másik útra áttekintve
szóltam békésen és szóltam nyugodtan:
Így szép és így jó.
Ez így az én utam, ki nem cserélném mással,
a könnyét kacagással és hejehujázással,
a tövisét virággal,
a szegénységét Pazar gazdagsággal,
akármi kinccsel…
Krisztus rabságát, édes szabadságát,
földi bilinccsel.
Így szép és így jó!

Életfám tövén
csalódva szisszent s elsurrant a kígyó.
Túrmezei Erzsébet

-------------------------------
Mindent!

Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,
adj, mint a víz, amely áttör a gáton,
mint Isten a levegőt és Napot,
tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!

Nem a telt pohárból csordult cseppet,
nem szikrákat szívednek tüzéből,
nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.
Adj, amit ő adott – életéből!

Még ma adhatsz, de ha alkonyul:
a virágra nem szállnak a méhek.
Elveszted barátod, s akiket szeretsz.
Adnál még … - de elfogy az élet!

Adj, mint a szív, amely láncait letörte:
éltet, szerelmet, reményt, mindened…
Az ég folyója lázad csillapítja.
Istent s ajándékát benne ismered.
---------------------------------
Boldogok

Boldogok- szólt egykor Jézus a hegyen,
mert akarja: az ember boldog legyen.

Boldog, aki könyörülő szívvel
segít, mikor bajba jut a társa,
kemény ökle kézfogásra békül,
durva szóra sose nyílik szája.

Boldog, aki igazságra vágyik
és szeretne igaz úton járni.
Tud, ha olykor könny hull is szeméből,
Isten vigasztalására várni.

Boldog, aki látja, tudja, érzi:
Isten nélkül oly üres az élet
De ha szíve Isten előtt nyílik
áldást, békét kap és üdvösséget.

Boldogok- szólt egykor Jézus a hegyen
Hogy életük valóban boldog legyen.
Siklós József
-----------------------------------