Vörösmarty Mihály...
A szegény asszony
könyve/részlet /
Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan, Ül magán a csendes lakban. (...)
Hajh azóta csak bút látott, Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva Úgy maradt, mint a szedett fa. (...)
Most ott ül az asztal mellett, Imakönyvében keresget.
Könyvét hívják Rózsás-kertnek, Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág, Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze, Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár, Majd elvesztem, oly nagy a sár."
"Hát mi jót hoz, Sára néni?" "Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna, Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek, Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék, Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember Szép szerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel, Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben: Adjon az Isten nevében."
"Jó asszony, felelt az özvegy, Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkívánta, És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel, Én beérem más felével."
S fele ide, fele oda, Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony, Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel, Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban, Nem imádkoznak hiába.
"Nem csak prédikálni kell, de lelki eledelt kell adni"
Egy szegény nő, Isten látja, Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan, Ül magán a csendes lakban. (...)
Hajh azóta csak bút látott, Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva Úgy maradt, mint a szedett fa. (...)
Most ott ül az asztal mellett, Imakönyvében keresget.
Könyvét hívják Rózsás-kertnek, Melyben szent rózsák teremnek.
Régi, jó, de kopott jószág, Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze, Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony! Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár, Majd elvesztem, oly nagy a sár."
"Hát mi jót hoz, Sára néni?" "Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna, Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek, Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék, Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember Szép szerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel, Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben: Adjon az Isten nevében."
"Jó asszony, felelt az özvegy, Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkívánta, És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel, Én beérem más felével."
S fele ide, fele oda, Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony, Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel, Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban, Nem imádkoznak hiába.
"Nem csak prédikálni kell, de lelki eledelt kell adni"
----------------------------------------
"Az emberiség ma egy könnyebb megoldást keres, ami
teljesíthetőbb, mert a jézusit nem tudja teljesíteni. Olyan megváltásra vágyik,
ami mellett lehet bármit cselekedni, hisz van rá magyarázat. De mégsem
megy." Boros Miklós
"Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint
az emberi testben a rákdaganat: Ahelyett, hogy az egész test életét munkálná,
elkezd önálló életet élni." Sarkadi Nagy
Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése