- Megújító kegyelem Ezékiel 36,13–32 Isten népének szüksége van Isten megújító kegyelmére. Izrael népéhez hasonlóan a ma keresztyénsége is sok tekintetben hűtlenné vált Istenhez. Megalkuvóvá lettünk Isten igazságainak képviseletében, és ezzel hiteltelenné az evangélium hirdetésében. Nem érdemeljük ugyan, de Isten saját neve tisztességéért új jövőt akar munkálni. Az Úr tisztító munkája azonban nem elsősorban a külső jegyek át- formálását jelenti. Ne gondoljuk, hogy ha kegyességi gyakorlatunk formáit átalakítjuk, akkor végbe is ment rajtunk Isten megújító munkája! Bármilyenek lehetnek a külső megnyilvánulásaink, ha szívünkben nem ment végbe a változás, akkor nem történt semmi. Urunk nem egyszerűen istentiszteleti formáinkat, evangéliumhirdetési módszereinket akarja megváltoztatni, hanem a szívünket megújítani. Olyanokká akar tenni bennünket, akik meghallják Isten hívását, és válaszolni tudnak arra. Szükségünk van a Szentlélek megelevenítő munkájára, hogy megszabadulva megalkuvásainkból fakadó minden tisztátalanságunktól valóban Isten népeként élhessünk a világban. Imádkozzunk őszinte lélekkel kérve: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?” (Zsolt 115,1–2)  Az édesanyjáról gondoskodó Megváltó János 19,25–27 Jézus különös módon tanít bennünket arra, hogy miként viszonyuljunk a „tiszteld apádat és anyádat” parancsához. Isten arra neveli népét – úgy Izraelt, mint a mai gyülekezetet –, hogy a családi kötelékeket mindenkor az ő ajándékaiként szemlélje. Ahogyan igaz az hogy „az Úr ajándéka a gyermek, az anya- méh gyümölcse jutalom” (Zsolt 127,3), úgy igaz az is, hogy a gyermek számára pedig a szülő Isten ajándéka. Mindazok, akik a Mindenható ajándékaként tekintenek a szüleikre, nem teherként élik meg a róluk való gondoskodást – amikor már megfordul a gondoskodás iránya –, hanem felelősséggel vállalják, míg csak lehetőségük van rá. A kereszten függő Jézus az egyedül maradó édesanyját rábízza szeretett tanítványára, Jánosra. Gondoskodó megnyilvánulása arra ad követésre méltó példát számunkra, hogy egy gyermek életében sincs – a szülőhöz hasonló- an – olyan körülmény és élethelyzet, amikor az odafigyelés, a gondoskodás, a tisztelet vagy a szeretet alól felmentést kapna. A szülő iránti tisztelet parancsa minden időben, helyzetben és körülmények között érvényes... Vajon mi hogyan fordulunk szüleinkhez, mennyire őszinte a törődésünk irányukba? Tudunk tisztelettel teljes szeretettel és gondoskodással lenni, ha kell, akár a legvégsőbbig?

-----------------------------------------------------

AZ ÓSZÖVETSÉG KÖNYVEI     -            
 Mózes öt könyvével kezdődik az Írás:                                        
 Teremtés az első, majd a Kivonulás van a másodikban - Egyiptom földjéről; harmadik könyv szól a léviták tisztéről; negyedikbe került a nép számlálása, ötödikbe pedig a törvény summája. Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel  két könyve, Királyok, Krónikák szintén párba kötve;
Ezsdrás, Nehémiás templomjavításról szól, míg Eszter könyve hűség jutalmáról. E tizenhét könyvben -mindent egybevetve van Isten népének írott történelme.

 Jób könyve a tűrés és a hit próbája; következik Dávid százötven zsoltára

bölcs Salamon írta Példabeszédekét, Prédikátor könyvét, Énekek Éneké-t.

Ez az öt könyv együtt a költészet tára, és rákerül a sor a próféciákra:

Négy nagy próféta közt első Ézsaiás, látnokszeme előtt él már a Messiás!

Jeremiás könyvét, Siralmait sírja,  Ezékiel könyvét a fogságban írta;

Dániel könyvében csodás események, bátor hitvallások és jövendölések...

Tizenkét prófétát közöl még az Írás: Hóseás és Jóel, Ámos és Abdiás,

Jónás és Mikeás, Náhum és Habakuk- jövőt látó szemük sohasem volt hazug- Zófóniás, Haggeus és Zakariás,

végül az utolsó könyve: Malakiás.

---------------------------------------------

 AZ ÚJSZÖVETSÉG KÖNYVEI

Négy evangélium, de azért nem páros: Máté, Márk és Lukács - a negyedik János. Az örömhír: JÉZUS! megszületett, íme!

Jánosnál így hangzik:„Testté lett az Ige!’’ Életét, halálát és feltámadását

szemtanú hűséggel ők négyen megírják, előttük történtek csodái, tettei.

- Majd az Apostolok Cselekedetei következik sorban.

  Aztán Pál apostol Írja leveleit, és a Szentlélek szól

Rajta keresztül a gyülekezeteknek: a Róma-beliek kaptak mindjárt egyet;

Korintusba kettőt kellett megírnia, bizonyságképpen, hogy Krisztus Isten Fia! Galatákhoz egyet, egyet Efézusban,

mivel ott is hittek már az Úr Krisztusban.Filippi, Kolossé szintén kaptak egyet, Thesszalonikában viszont kettőt vettek;

Timóteus kettőt, Titusz egyet kapott, végül Filemonnak egy rövidet hagyott. Zsidókhoz írt levél. Majd Jakab apostol

Egy levele után Péter kettőben szól; három levelet írt János, Júdás egyet,

a Jelenések könyve zárja a sorrendet.(Értéséhez adjon az Isten kegyelmet!)  

-------------------------------------------

MÉG HULL A MAG...                                                                    

 - Még nincs vége, még egyre hull a mag, A gigászi kéz még egyre szórja,                                                                                     
A nagy példázat még nem vált múlttá,  Mert még nem jött el a számadója,A magvető még egyre szórja...                                                           
- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak! Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek! Esőre szomjas, kiszáradt rögök, Fájó ugarok, terméketlenek! A példa nektek szól, ti - emberek!                                                                                A magvető - az Isten! A magot,Az élet-igét még egyre szórja.Hirdettetik az egész világon,Hogy a bűnösnek van Megváltója,                                               
  Aki a váltságot már lerótta! Odakerült, világ közepére Az Isten oltára, a Golgota!Ahol megbékélt veled az - Isten,Ahol érted halt az Isten Fia,           
 A kegyelem nagy inspirátora, Aki, ha eljő majd az ítélet,Odaáll közéd s az Isten közé:Vérző testével betakar - téged,És kezét nyújtja a Bíró felé!                  
 - Őt már ne, Uram, már ne sújts felé! - Őérte én a váltságot letettem,               
Az ő bűneiért szenvedtem én! Őérte Te már elhagytál - engem!                        
Ígéreted szerint Ő az enyém!- Szerető szívedre hadd hozzam én!                           
  - Halld, ó világ! Neked szól az ige:Békét kínáló drága üzenet...                           
- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!- Fájó ugarok, köves vad helyek!                   
 - Szántatlan földek! Szívek! Emberek!
 -,,,,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,

NYOMKERESÉS

Az eke szarvára vetettem kezem,és nem kívánok hátranézni, Uram,

csak előre, a barázdák során,hogy a nyomodon vezessen utam.

Ha kell, sírva is vetni a magot,hogy vigadozással arassak majd,

de azt se bánni, hogyha más arat,és megelőzni mosollyal a bajt...

Szeretném meglátogatni a foglyokat,és fölvidítani a betegeket,

hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,hogy mindezt megtettem –