Imádság:
Istenem! Ha Te mondod nekem, hogy elég, akkor nekem se lehet más szavam. Az elég se nem több, se nem kevesebb, mint amire szükségem van. Köszönöm, hogy elég lehet nekem is a Te kegyelmed. Nem is óhajtok többre, másra vágyakozni, mint a Te mindenre elégséges kegyelmedre, hiszen ez bűnbocsátó, üdvözítő kegyelem. Áldalak érte! Ámen
                -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

„Siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az - az ő élete ellen van” /Péld. 7,23b/. A csalétek csalogató eledel. Tartalmaz valamilyen kívánatos ételt a tőrbe ejtendő vadnak vagy madárnak, és egy bizonyos mérgező anyagot. A halászok is csalétket – az ő nyelvükön „csalit” – használnak, hogy a hal bekapja a csalétekbe bujtatott, erős, láthatatlan zsinóron lévő horgot, és zsákmányul essen a horgásznak. A vadászok műkacsát úsztatnak, amely megszólalásig hasonlít az élőhöz. Kiteszik, s amikor minden elcsendesedik, az óvatos vad – látva a magányosat – kíváncsian odaül a vízre, s a rejtekben leső vadász a lőtávolságon belülre telepedett élők közé durrant. S bizony nem kevés vad fizetett kíváncsisága és óvatossága feladásáért az életével. A képen láthatók is ezt szemléltetik az első rápillantásra. De a képen láthatóknak mély szellemi jelentésük van. A folyó, amelyben úszkálni lehet, e bűnben élő emberi nemzetség megromlott életgyakorlata. Itt nem tekintély Isten Igéje. Mindenki éli a saját akarata szerinti életet. A tőrt a Gonosz – a nagy Vadász-, minden isteni életnek az ellensége veti a Krisztusban hívőknek és mindenkinek, hogy elveszítse őket. A csalétek: „mindenki ezt teszi” – tekintetedet igyekszik elfordítani Krisztusról. Miért ne tehetnél te is úgy? Másnak szabad – neked is!? A paráznaságot és házasságtörést a társadalmi rend törvényei nem büntetik; de Isten igen, még akkor is, ha csak ketten tudnak róla. A paráznaság és házasságtörés csak két legkirívóbb területe a megromlott, bűnben élő emberiség életvitelének. De számos területe van még ezen kívül: iszákosság, pénzhajhászás, Istennel mit sem törődés. A testi ember életének ez minden törekvése. Tudd meg, hogy megromlott életgyakorlatod méltó következményét kapod. Ebből csak a golgotai kereszten meghalt Jézus Krisztus által szabadulhattunk meg, én is, te is. Csak Isten kegyelme által nem kell nekem a bűnben élők romlott életgyakorlatát élnem. Próbáld meg, hogy Isten tényleg olyan hatalmas-e, hogy Általa a romlott életből ki lehet szabadulni, és hogy a Jézus Krisztusban való hit által a keskeny úton járjatok. Kegyelme elég, hogy Vele a célba érjek, és „meglátom Őt, amint van” /1Jn 3,2b/.

--------------------------------------------------

 

Élünk vagy csak létezünk?

Egy pár héttel olvastam ezt a kérdést egy meghívón. És elgondolkoztam, hogy mit is jelent ez a két fogalom, élni, létezni nem ugyanaz a kettő? Tettem fel magamban a kérdést, és a válasz nyilvánvaló volt számomra, hogy nem. És most erről szeretnék írni, hogy mit jelentett számomra létezni és mit jelent élni.
13 éven keresztül léteztem. Megszülettem egy református keresztyén családban, szüleim megpróbáltak a legjobban a legjobbra nevelni. Kicsi koromtól ismerem Istent és azt, hogy van Mennyország és Pokol. Azt is tudtam, hogy a Mennyország az egy gyönyörű hely és oda azok jutnak akik szeretik Jézust. Persze tudtam ennek az ellentétéről is a Pokolról, ami a fájdalom és az örök szenvedés helye és azt is, hogy oda azok jutnak akik nem fogadják el Jézust. És én elfogadtam Őt 4 évesen. Aztán ahogy nőttem úgy alakultak ki baráti köreim, kezdtem iskolába járni és nagyon szerettem tanulni. A létezés alapfeltételei megvoltak nálam: ettem, ittam, játszottam, tanultam, kirándultam és mikor nagyobb lettem lázadtam. Ez mind szép, de nem elég. Élni valami mást jelent. Ahogy nőttem próbáltam az embereknek, barátoknak, tanároknak megfelelni. Nem volt igazi boldogságom, soha nem éreztem beteljesülést bármit is értem el. Elkezdtem templomba is járni, sőt még káté órákra is. 13 éves voltam amikor nyáron meghívást kaptam egy ifi táborba. Őszintén nagyon vonzó volt: hegyek, fiatalok, új barátok szerzése, szórakozás, kikapcsolódás, ez az ami kell. Elmentem ebbe a táborba és itt történt valami, és ez az miről igazán szeretnék beszélni.
Keresztyén tábor volt, így esténként igehirdetések voltak. Első este ledöbbenve hallgattam a prédikációt, gondoltam magamban ez nem lehet igaz a lelkipásztor teljesen engem ír le és az én üres, bűnös életemet, szégyeneltem magam. Éreztem, hogy így nem mehetek tovább, változásra van szükségem. Volt lehetőség vissza maradni alkalom után imádkozni és átadni az életünket Jézusnak. De én nem tettem, arra gondoltam akkor nem lesznek barátaim és nem leszek menő. Elmentem lefeküdni, de nem tudtam aludni, mert a bűneim nem engedték és rájöttem, hogy igazából csak akkor fogok élni, ha elfogadom az életet amit Jézus ad. Másnap este eldöntöttem, hogy visszamaradok imádkozni és megvallottam bűneim és kértem Jézust, hogy költözzön az életembe és vegye át annak irányítását. Ezt nevezik kegyes szóval "megtérésnek". Tehát megtértem, elfordultam a bűntől és odafordultam Krisztushoz. Ő életet adott nekem, betöltötte az űrt az életemben és igazi boldogságot adott. Nem volt azután könnyű, jöttek a megvetések, de ez már nekem nem számított, egy volt csak fontos élni és igazán élni Jézus Krisztusban.
Sok minden történt utána az életemben. A következő bejegyzésemben erről fogok beszámolni ami azután következett, hogy az életem átadtam Neki.
Kedves barátom azt szeretném kérdezni, hogy te élsz vagy csak létezel?
Gondolkoztam azon, hogy mihez tudnám a legjobban a keresztyén életet hasonlítani ebben a romlott világban és rájöttem a droghoz. Hogy kezdődik a drogozás? Elhív egy barátod buliba, azután megmutatja neked a drogot és megkínál vele. Te elfogadod és csak egy kicsit kipróbálod, azután megint elmész és újra szívsz belőle kicsit többet és mind így míg függővé válsz. Ugyanígy van a keresztyén élettel is egyszer valaki elhív egy keresztyén közösségben ott megmutatja neked Jézust és te egy kicsit kapsz belőle azután újra elmész és már több kell addig amíg teljesen függővé válsz. És ha Krisztus függő vagy akkor vagy igazán szabad, mert Ő szabadságra hívott el minket.
Én nem magamról szeretnék beszélni, hanem szeretném neked bemutatni Jézust és megkívántatni veled. Szeretném azt, hogy még jobban megismerd Őt és az Ő hatalmát és szeretetét.
Gondolkozz el ezen: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen sőt bőségben éljenek."(János evangéliuma 10,10)
Bátorítalak, hogy válaszd az életet!

-------------------------------------------------

 A néni gazdag?
Ott toporogtak a szélfogó ajtajában - két gyerek rongyos, kinőtt kabátban.
- Néni kérem, nincs fölösleges újságpapírja?
Nem értem rá, már a nyelvemen volt, hogy nincs. . . míg le nem néztem a lábukra. Vékony talpú cipőjüket átáztatta a havas eső.
- Gyertek be, kaptok egy csésze forró kakaót.
Több szó nem esett köztünk. Átázott lábbelijük foltot hagyott a kőpadlón. Kakaóval és vajas-lekváros pirítóssal vendégeltem meg őket, hogy kicsit átmelegedjenek, hisz majd megvette őket az isten hidege. Aztán igyekeztem vissza a konyhába, háziasszonyi teendőimhez. . .
Hirtelen feltűnt a nagy csönd az utcai szobában. Bekukkantottam. A kislány az üres csészét forgatta. A kisfiú bátortalanul kérdezte :
- A néni. . . . gazdag?
- Hogy én gazdag? Ugyan, dehogy! - néztem le kitaposott papucsomra.
A kislány óvatosan helyére tette a csészét.
- A csészék összeillenek a csészealjjal - állapította meg, s koravén hangjából időtlen, étellel nem csillapítható éhség csendült ki.
Azután távoztak, újságkötegeiket szélvédő pajzsként tartva maguk elé. Meg sem köszönték a szíveslátást, bár nem is hiányoltam. Többet kaptam ennél. Olcsó kék keménycserép csészéket és csészealjakat. De egymáshoz illőket. Megszurkáltam a krumplit, megkevertem a mártást. Burgonya és barnamártás, födém a fejem felett, férj jól fizető, biztos állással - ezek is mind szépen összeillenek.
Visszatoltam a székeket a tűz mellől a helyükre, rendet raktam a nappaliban. A sáros kis lábnyomok még mindig nedvesen csillogtak a kövön. Nem bántam. Legszívesebben otthagytam volna őket örök emlékeztetőül, hátha elfelejtem, milyen gazdag is vagyok.

----------------------------------------------

Segíthetek?
Az öreg Ford-kocsi motorjával hiába küszködő fiatalember felegyenesedett, hogy szemügyre vegye az ajánlkozót. A legújabb kiadású, ragyogó Fordból jól ápolt, elegáns férfi kászálódott ki. A bajba jutott bizalmatlanul szemlélte. "Jobban szeretem magam csinálni" - mondta nem valami barátságosan. A jól öltözött férfi nem sértődött meg, barátságos érdeklődéssel figyelte a másikat, aki néhány perc múlva mégis hozzá fordult:
"Próbálja meg!"
Az idegen lehúzta kesztyűjét, kibújt a zakójából, felgyűrte ingujját...
igazán tapasztalt ember benyomását keltette, ahogy a motor­hoz nyúlt. Csak néhány perc, egy-két mozdulat, előhúzta az öreg kocsikhoz még használatos kurblit, és pár tekerés után a motor be­indult.
A meglepett és hálás fiatalembernek szerényen magyarázta: "Henry Ford vagyok, annak idején magam terveztem ezt a típust."
Gondolod, hogy Isten nem ért ahhoz, miképpen hozzon rendbe minket?