Áldj meg engem Uram, amivel megáldhatsz!
Ismersz engem, tudom, valóságban láthatsz.
Ismered bűneim, s mire vagyok képes,
Áldj meg én Istenem, mert az erőm véges!

Áldj meg engem uram, adj világosságot
És erőt, hogy bírjam látni a világot!
Áldd meg életemet örök tiszta fénnyel,
És nehéz sorsomat éltető reménnyel!

Áldj meg engem Uram, minden jóval, széppel,
Tiszta szeretettel, igaz emberséggel!
Áldásodat kérem mindazon lelkekre,
Akik tanítottak igaz szeretetre!

Áldj meg Uram, hogy én is áldhassak,
Hogy e sötét térben még világíthassak!
Áldd meg utamat, hogy célomat elérjem,
Földi utam végén, lelkem Hozzád térjen!

Áldj meg engem Jézus és vezessél engem,
A Te utjaidon járjon az én lelkem!
Mutassad meg nékem gyönyörű világod,
Hadd legyek tenéked ragyogó virágod!

---

Uram, segíts nekünk,mindig emlékezzünk arra a napra,
amikor megismerkedtünk, és megszerettük egymást!
Segíts mindig meglátni a jót a társamban
és segíts, hogy közösen tudjuk megoldani gondjainkat.
Segíts kimondani egymás iránti érzéseinket,
és tudjunk bocsánatot kérni egymástól.
Uram kezedbe adjuk házasságunkat! Ámen
Teljesedjék a Te akaratod
(Kalina Valéria)
------------------------------------

Atyám, teljesedjék a te akaratod
Akkor is, ha én egészen mást akarok!
Tudom azt, hogy szeretettel vezetsz engem
Akkor is, ha bántásoktól szenved lelkem!
Kívánom, hogy jöjjön el a Te országod,
Áradjon szívembe a Te boldogságod,
Amint a mennyben, a földön is úgy legyen,
Akaratod szerint, a lelkem úgy tegyen!
Bocsáss meg nekem, hisz oly sokat vétkeztem,
Mikor önző voltam s Ellenedre tettem.
Segíts meg Atyám, hogy én is megbocsássak,
Itt élő, vagy eltávozott embertársnak!
Atyám, ne engedj a kísértőnek bennem,
Amikor megbotlik magamban a lelkem!
Sötét gondolattól tisztítsd meg szívemet!
Alázattal kérlek, Áldd meg életemet!
Mi Atyánk – hisszük, hogy ott vagy a mennyekben,
Szereteted éljen szívünkben, lelkünkben!
A mi életünkben Szent legyen a Neved,
Az örök valóság: végtelen Szeretet!

---

Példabeszéd az akolról ..

"Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegennek a hangját nem ismerik". Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott... (Jn. 10, 1-6)

"...Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy Pásztor.
Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre". (Lk. 15, 1 - 7)
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól!..." (Jn. 10, 16 - 18)
"A vámosok és a bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: - Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik. Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik:
Ha közületek valakinek száz juha van, és egye
t elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: - Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!
A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut - a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat -, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó Pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát. És én életemet adom a juhokért..." (Jn. 10, 11 - 15)