WASS ALBERT. – Sóhaj.
Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad. Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél. S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja, aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja, a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge, pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal, illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához. Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava. De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek s jó szél szárnyán elszállnak haza.
(Bajorerdő, 1946) ----------------------------------
Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad. Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél. S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja, aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja, a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge, pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal, illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához. Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava. De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek s jó szél szárnyán elszállnak haza.
(Bajorerdő, 1946) ----------------------------------
Nyár .
Esik a nap! Szakad a súlyos, sűrű zápor zuhogva
istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég! Óh gyönyörűség!
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég! Óh gyönyörűség!
Részeg darázs ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen: visszatérő csapongás, lenge hűség...
ide röppen és oda röppen: visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség! Hangos virágkiált, bíbor szinekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve, hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség! Tornác fölött szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda; álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
hogy jöjjön már a bíbor estve, hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség! Tornác fölött szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda; álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség! Boldog a nap:de
boldogság a vágy gyürűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
------------------------------------------------
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!
------------------------------------------------
Add, hogy végre szeressük egymást! - Május 23.
Zúgó szél,
mennyei vihar, jöjj a Lélek lángjaival!
Isteni erő van tenálad,
tégy vele most nagy, szép csodákat.
Erőddel a szíveken zúgj át, és szellőztesd ki minden zugát,
szellőztess ki országot, népet, az egész nagy földkerekséget.
Söpörd el a bűnt, a gyanakvást s tedd, hogy végre szeressük egymást.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember.
Rajtunk hatalmat Te vehetsz,újjá, tisztává Te tehetsz,
s bevetheted a szíveket égi maggal, hogy szeretet,
igazság, szépség dús virága illatozzon szét a világba.
A Föld ne gyilkos atombombadühére, de szent viharodra
rendüljön boldog félelemmel.
Te légy mennyei mentő fegyver, földrengés, mely nem ront, de épít,
pusztítás, mely tisztít és szépít, vihar, mely alkot, tűz mely éltet
embert, családot, földet, népet.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember!
S milliók kérnek, mert belátják:nem segít más, csak az imádság,
a könyörgés. „Jöjj, szent vihar, ég tisztító lángjaival,
söpörd e a bűnt, a gyanakvást,add, hogy végre szeressük egymást,
s mint a táj, ha eláll a zápor,ragyogjon föl a Föld orcája
a béke tiszta sugarától!"
Bódás János (1905-1987): Imádság Szentlélekért
Erőddel a szíveken zúgj át, és szellőztesd ki minden zugát,
szellőztess ki országot, népet, az egész nagy földkerekséget.
Söpörd el a bűnt, a gyanakvást s tedd, hogy végre szeressük egymást.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember.
Rajtunk hatalmat Te vehetsz,újjá, tisztává Te tehetsz,
s bevetheted a szíveket égi maggal, hogy szeretet,
igazság, szépség dús virága illatozzon szét a világba.
A Föld ne gyilkos atombombadühére, de szent viharodra
rendüljön boldog félelemmel.
Te légy mennyei mentő fegyver, földrengés, mely nem ront, de épít,
pusztítás, mely tisztít és szépít, vihar, mely alkot, tűz mely éltet
embert, családot, földet, népet.
Hiába pénz, ravaszság, fegyver, csak nyomorult marad az ember!
S milliók kérnek, mert belátják:nem segít más, csak az imádság,
a könyörgés. „Jöjj, szent vihar, ég tisztító lángjaival,
söpörd e a bűnt, a gyanakvást,add, hogy végre szeressük egymást,
s mint a táj, ha eláll a zápor,ragyogjon föl a Föld orcája
a béke tiszta sugarától!"
Bódás János (1905-1987): Imádság Szentlélekért
-------------------------------------------
Efézus 3:14-17
Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja előtt. Akiről
neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön.
Hogy adja meg néktek az Ő
dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan ,
megerősödjetek az Ő Lelke által a
belső emberben;.
Hogy lakozzék a Krisztus a hit
által a ti szívetekben;.
„Életünk legegyszerűbb cselekedete is, ha hitből származik,
nagy és magasztos
lehet.”C.H.Spurgeon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése