ILYEN EGYSZERŰ?!  

A kis csavart beillesztik a gépbe,

És ott a helyén végzi küldetését.

Nem gyötri gond és nem kísérti kétség:

- Mire való az életem?

Csak szolgál egyszerűen, csendesen.

Ilyen egyszerű lenne az egész?

                       *

„Mi leszel?” A gyermek szemedbe néz:

„Kocsis!” „Cukrász!” „Repülő!” „Katona!”

S bearanyozza ezt a büszke tervet

a szülők mosolya.

Ők is szövögetik a terveket

Ha gyermekükre néznek.

Álmodnak róla

Nagyot, szépet, sokat.

Álmaik fenn járják a csúcsokat,

De a valóság és az akarat

Annyiszor a mélyben marad.

Míg egyszer a kérdés felébred,

S döngetni kezdi a szívünk falát:

Miért is élek? Tudnám legalább!

Hol a cél? Hol az értelem?

S boldog, aki elér a felelethez

Mert az Istennek terve van velem!

                       *

Szívemben ezzel a szent felelettel

Megállok színed előtt, Istenem.

Valaminek terveztél engem.

Te segíts azzá lennem!

Ha kiáltásnak, ha simogatásnak,

Akármi másnak,

Bocsásd meg, hogy dacoltam, lázadoztam,

És segíts engedelmesen

Terveidbe simulni mostan!

Illeszd helyére kicsiny csavarod!

Szolgál csendesen, ahol akarod:

Ahová rendeli az alkotó,

Örök  isteni kéz.

És ott a helyén álmélkodik rajta:

Ilyen egyszerű mégis az egész?!

            Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------

MIRE VAN SZÜKSÉGE JÉZUS TANÍTVÁNYÁNAK?  

Tiszta szemre, úgy nézni és úgy látni,

Ahogyan Isten látja a világot.

Benne már az új teremtést csodálni,

Mit igéjével elrejtetten alkot.

Nyitott szívre: szeretni, átölelni

Világunk, mint Isten öleli át…

Mint Ő, mást elfogadni, felemelni…

Megbocsátani, mint Ő megbocsát.

Mesterükre! Egyedül Ő adhatja

a nyitott szemet, szívet,

alázatot, erőt a szolgálatra…

s gyümölcsöt teremni csak így lehet.

            Túrmezei Erzsébet

-------------------------------------

A SZERETET DICSÉRETE 

Áttör homályon, gáton.

Nem akad el a kis hibákon.

Csak csodálkozik égre, földre,

rászolgál mindig örömödre.

Hidat ver a szakadék fölé…

Nyugodtan megy a halál elé.

Javait osztja, mint akarja,

sose jut emiatt zavarba.

Nem szedi bőszen áldozatát,

de áldozatként adja magát.

S ha minden elvész, ő élni fog,

létében van meg ehhez a jog.

Mindent, mi gonosz itt, elfedez…

Hajolj meg előtte s meg ne vesd!

Ne próbáld oltani, nem lehet…

Érted ég – értsd meg – a szeretet!

Érted ég! Lángol! S hogy melegít!

Ölbe vesz, dajkál és felsegít,

A menny felé visz, mást nem tehet,

Mert maga Isten a szeretet!

            Imre Albert 

AZOK A BOSSZANTÓ KUTYÁK ,-„ Sám 16,1-13.

Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.