Mt.7.6.-hoz ,- „Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy azokat lábukkal megtapodva ellenetek forduljanak, és szétszaggassanak titeket..
Gyöngy vagyok-e, ha a másikat disznónak látom?
Vagy a gyöngy tükrözi saját ormányom?- Arany Viktortól
 -------------------------------------

Tiszta vagy! - Arany Viktortól
Tiszta vagy!  Ragyog a lelked.
Az Istent látom benned
 -------------------------

Mikor arcod nevet ,- Arany Viktortól
Mikor arcod nevet, Érzem, Isten szeret
--------------------------------------

Már nem fázom,-  Arany Viktortól
Már nem fázom, A Fény a párom .
Együtt lépünk, Együtt élünk.
Lebegünk magunkban És egymásban,
Fázni már, nincs idő Ebben a világban!
----------------------------

Mondjátok! ,- Arany Viktortól
Mondjátok, miért félünk? Isten jósága, hogy élünk!
----------------------------

Miért futsz? Miért futsz?-  Arany Viktortól
Hova menekülsz?  Így haza sosem kerülsz!
-------------------------------

------------------------------------------

A tüskés bozót

A hegy lábánál nőtt meg, szellő és napsütés kényeztette. Először még csak gyenge zöld csíra volt, később ágai ormótlanná váltak, összetekeredtek, szúrós tüskék nőttek rajtuk.                                                    A madarak és a birkák gyűlölték, mert valahányszor csak hozzáértek, tollakat, vagy gyapjút tépet ki belőlük. Még a kecskék is messze elkerülték, pedig ők nem kényesek, még a követ is lelegelnék.                                        A többi cserje és bokor virágokkal és szép levelekkel ékeskedett, némelyek még gyümölcsökkel is. A mi szegény cserjénknek meg csak tüskéje volt. Az esti szellő a többiek megvetését és csúfolódását hozta feléje.                                                                                                                                   De amikor Isten Mózessel akart beszélni, az egyszerű bokrot választotta a hegy tövében.                         És a bokor Isten trónjává vált, ragyogóbb lett, mint a nap, csillámlott és tüzelt, mintha minden egyes tüskéje olyan drágakővé változott volna, amelyen a tiszta fény tükröződik.                           Bruno Ferrero nyomán