A kötél

Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra.                 Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött , hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre.                             Az ember körül minden fekete volt, a napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.
És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a szeme előtt.
Elgondolkodva azon, hogy milyen közel is van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél, amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott…
Csak a kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy hang hallatszott:
Mit akarsz, hogy tegyek?
Ments meg engem!
Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
Persze, hogy hiszem!
Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve…
Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötélbe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott hegymászót.
A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
Csak három méterre a földtől….
És te mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez? — Elengednéd?

Soha ne kételkedj abban ami Istentől jön!
Soha ne mondd, hogy elfelejtett vagy, elhagyott!
Soha ne gondold, hogy nem gondoskodik rólad!
Jegyezd meg, hogy mindig jobbján tart Téged!