AZ ÓRA.       

Acélzengésű, egyhangú zene,

mint sziklazúzó pöröly üteme

a napjaimat egyre darabolja

másodperc, perc, óra. Zakatolva

két vézna karjával rám-rám mutat

s tovább indul, - ismeri az utat -

ismerős számok állnak sorfalat

mozdulatlan, amerre elhalad.

Nincsen megállás, csak menni, menni,

Várnak reám, még nem lehet pihenni.

Ha rámtekintenek tétova szemek,

Golgota keresztjét ki mutatja meg?

Az óra sürget, hát sietnem kell.

Ne késsek, a munkám végezzem el.

Miattam el ne vesszen senki sem,

csak így lesz áldás múló életem.

                   Gerő Sándor

--------------------------------------------------
ÉLETÜNK ARANYA           

„Sáfáraim!“ - intett az Úr.

S ma olyan gazdagok vagyunk.

Percet, órát kezünkbe számolt.

Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.

Mire való? Meddig elég?

Míg aranyat aranyra költünk,

soha nem sejtjük, van-e még?

De egy is olyan hatalom:

egy óra... röpke pillanat...

kenyérré lehet koldusasztalon...

lehet meghajlás Isten-kéz alatt...

boldog felfelé szárnyalás...

bilincses, átkos kötelék...

Odaadhatjuk játszva semmiért -

- és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,

s szétszórhatjuk haszontalan...

...De soha egyikünk se tudja,

melyik az utolsó arany.

                Túrmezei Erzsébet

------------------------------------------------------

ELSŐ ÉS UTOLSÓ           

Mintha minden napom a legelső volna,

új feladatokba vezetne, sodorna;

hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,

vétke, mulasztása Jézus vére alatt.

Előre siettet mindig új kegyelme,

mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,

végső lehetőség, utolsó alkalom...

Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,

mintha soha többé holnap nem követné.

Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:

mintha első lenne és utolsó volna.

                         Túrmezei Erzsébet

------------------------------------------------------

EGY  ÉS   EZER           

 2  Péter 3,8

Egy nap = ezer esztendő!

Egy nap... észrevétlen elsuhanó!

Nálunk semmibevetten tovaszállhat.

S ezer esztendő nálad!

Milyen egészen másképp járhat

isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,

milyen súlya van minden pillanatnak!

Pillanatok éveket jelenthetnek.

Évek pillanattá zsugorodhatnak.

S mindegyikért felelősségre vonsz,

amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!

Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!

Segélj belesimulni terveidbe,

érezni súlyát minden pillanatnak!

Mindet szeretni és szolgálni adtad,

hogy így találjon: boldog szolgálatnak

- akár egész kicsinynek, akár nagynak -

hűségében az Úr, az Eljövendő!

                           Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------------