GYÖKEREK      

Életbenyúló ezüstszürke törzsek:

bükk orgonasípok.

Szálegyenest a magasba törnek.

De most egyiküknek az útszélén

koronája helyett

vízmosta, izmos gyökereit nézem.

Tárul a fák földberejtett titka.

Hiszen a gyökerek

szívják az életerőt ágaikba.

Megfogódzanak a talajba mélyen

s ha zúg a zivatar,

tartják a fát szálfadöntő szélben.

Ezüsttörzsű szép bükkóriások,

mennyi gyökeretek

lehet mélyen, ahová nem látok!

S gyökeretek ma arról vallat engem:

mennyi rejtett gyökér

fogódzik Krisztusba életemben,

hogy viharokban is erősen álljak,

ki ne száradjak,

életnedvet, új erőt találjak.

Gyökerek, mások szeme elől mélyen

elrejtett gyökerek,

növekedtek-e a nyár csendjében[1]?

Áradhat-e győzelmesen bennem

Krisztusom ereje,

hogy a csendben új gyümölcs teremjen?

Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!

Segítsen ez a csend

Őt ölelni egyre több gyökérrel!

          Túrmezei Erzsébet

------------------------------------------------------------

HÉTKÖZNAP-JÉZUSSAL

Nem híg romantikát,

nem múló hangulatot,

nem szalmaláng-tüzet -

     de azt kérem, Uram:

hűséggel, komolyan

járhassak mindig veled.

Hétköznapokon át

és súlyos terhek alatt

lépteim úgy vezesd:

     legyen fénylő jelem,

hittel vállalt jelen,

utam, sorsom: a kereszt.

Hordoztad válladon,

vállaltad vasszögeit

s a töviskoronát.

     S mert ott hullott a vér

énértem, bűnösért:

követlek mindenen át.

Húsvét titkát hiszem.

A véres, durva kereszt

tudom, nem vereség.

     Ha itt időm letelt

s magába zár a föld:

fölöttem nyílik az ég.

Hétköznapokon át

és súlyos terhek alatt

bátran helytállni jó!

     Örök életünk van,

így munkánk az Úrban

sosem hiábavaló.

            Siklós József

---

”