A kéz.

Egy gyermeket elküldött bevásárolni az édesanyja. Pontos volt és figyelmes. A fűszeres, hogy megjutalmazza, levett a polcról egy nagy cukrosdobozt, kinyitotta és megkínálta a gyermeket: -Vegyél kicsim!
A gyermek vett egy cukrot, de a fűszeres tovább bátorította: -Vegyél annyit, amennyi elfér a kezedben!
A gyerek nagy kerek szemeivel ránézett:
-Ó, akkor te vegyél nekem!
-Miért?
-Mert neked nagyobb kezed van.

Amikor imádkozunk, kéréseinket nem hitünk kicsinységével mérjük. Arra azonban jól emlékezzünk, hogy Isten keze nagyobb.

A legnagyobb bolond.

Egy régi történet olyan királyról szól, aki a kor szokásának megfelelően udvari bolondot tartott. Az ilyen bolondnak joga volt ahhoz, hogy megmondja az igazságot a királyoknak és a hercegeknek, még akkor is, ha az keserű volt. Ha ugyanis az igazság keserű volt, akkor egyszerően csak annyit fűztek hozzá: ,,Hiszen ő bolond!”
Egyszer a király olyan ezüst bolondpálcát adott bolondjának, amelynek végén arany harangocska hintázott. Majd ezt mondta:
– Az biztos, hogy te vagy a legnagyobb bolond, aki csak létezik a világon. De ha egyszer mégis találkozol olyan emberrel, aki még nálad is nagyobb bolond, add tovább neki ezt a pálcát.
A bolond éveken át hordozta magával a pálcát. Egy napon aztán megtudta, hogy haldoklik a király. Csendesen bement a betegszobába és így szólt:
– Király, hallom, nagy útra akarsz indulni.
– Nem akarok – válaszolt a király –, hanem kell!
– Bizonyára hamarosan visszatérsz.
– Nem. – sóhajtott a király – Abból az országból, ahová én utazom, nincs visszatérés.
– No, akkor viszont bizonyára régen előkészítetted az utazást. Remélem, gondoskodtál arról, hogy abban az országban, ahonnan nincs visszatérés, királyi módon fogadjanak.
A király a fejét rázta.
– Ezt elmulasztottam. Sosem volt időm arra, hogy előkészítsem ezt az utazást.
– Ó, akkor te valószínőleg nem tudtad, hogy majd egyszer el kell indulnod erre az útra!
– Már régóta tudtam. De, – mint mondtam – sosem volt időm, hogy megtegyem a helyes előkészületeket.
A bolond ekkor csendesen letette pálcáját a király ágyára és így szólt:
– Azt parancsoltad nekem, hogy annak adjam tovább ezt a pálcát, aki még nálam is nagyobb bolond. Király, fogd a pálcát! Te tudtad, hogy át kell menned az örökkévalóságba, és hogy onnan nincs visszatérés. Ennek ellenére nem törődtél azzal, hogy megnyíljanak neked az örök hajlékok.
Király, te vagy a legnagyobb bolond!
----------------------------------------------

A lelkész úr bogara.
Szerző: Wilhelm Busch.

Egyszer, amint éppen keresztülmegyek,                                                                                    Essen városán, két férfi áll a járdán, nyilván bányászok.
Amint közelebb érek, az egyik köszön:
- Jó napot, lelkész úr!
Odalépek hozzá:
- Ismerjük egymást?
Ekkor nevetve odaszól társának:
- Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!
- Köszönöm - mondom.
Így folytatja:
- Csak sajnos, van egy bogara!
Felháborodva csattanok fel:
- Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?
Ekkor elismétli:
- Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú! Csak folyton Jézusról beszél!
- Ember! - kiáltom örömmel - ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri Jézust?
- Látod - fordul nevetve társához -, már megint kezdi...
(részlet a Jézus a mi sorsunk c. könyvből)