Oros Eszter: Jaj, összeroskadok.
Csak ki kellene nyújtani kezemet,
elvennem, ami nekem készíttetett,
De valami visszatart, megzavar,
Maradok szegény, üres egymagam.

Valami mást szorítok, görcsösen, vadul,
Ami nem enged el, hozzám ragadt, rabul
Ejtett, nem is jó már, értéktelen,
Haszontalan, régmúlt, felesleges.

Csak el kellene vennem az ajándékot,
Csak meg kellene köszönnöm a játékot,
Érzem egyre, indulnom kellene már
Testem mégis elszunnyad, szívem fáj.

Emberek küldenék Istentõl nyert szavuk
Riadozva figyelnek, mivé alakult
A gyermek, aki voltam valaha,
Érthetetlen nekik, hol a csoda

Ami már egyszer kiemelte lelkemet
A pokolból, újra létezni engedett,
Most hová tûnt, mért nem segít rajtam,
Hol van Isten, perelnek miattam.

Csak sikoltani tudok, segíts, segíts még!
Hadd engedjem el bálványaim seregét!
Hadd legyek ismét csak Neked tetszõ,
Gyümölccsel telt érett szõlõvesszõ.

--------------------------------------------------------

4-Jakabovits Lázló Kenyér.

De jó lenne friss kenyérnek lenni,
illatommal a világot körbelengni.

Adni magamból bárkinek, aki éhes,
ha nincs mivel vágj, csak hagyni, hogy téphess.

Csak hagyni, hogy megpirult kérgemet
majszolják csíntalan gyermekek.

Hogy tépjenek, osszanak bátran,
hisz kovász koromtól csak erre vártam.

És ha csak árva morzsák maradtak belőlem,
az éhes galambok is lakjanak jól tőlem

Kepes Károly Itt és most.

Amíg reményeim osztják és szorozzák,
a mai zajokon át egy boldogabb
jövő nyugalmát hallgatózom,
mint megrettent madár,
a héjavijjogáson túli csendet

amíg időm és kenyerem
a szükség porciózza,
s nem mindegy, kertemben
borsó-e, vagy rózsa virágzik,
tűnődöm: betonút vezet-e oda
ahol a források erednek

Amíg jelmondatokból kell
megfejtenem sorsom,
életem fonalát politikus-párkák
szövik és bogozzák,
röghöz kötöm magam, mint újmódi jobbágy:
fákat ültetek, hogy gyökeret eresszek