A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET.

 A legfőbb művészet, tudod mi? Derűs szívvel megöregedni!                                                             Tenni vágynál, s tétlen maradni,igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett. Csendben hordozni a keresztet:.                                                                  Irigység nélkül nézni másra, ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe, s hagyni, hogy gondod más viselje.                                                                         Hol segítni tudtál régen, bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt.                                                                               Így járni csendesen, vidáman Istentől rád rakott igában. 
Mi adhat ilyen békét nékünk?Ha abban a szent hitben élünk,                                                                              hogy a teher, mit vinnünk kell, örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítása régi szíven, semmi más.                                                                                      Eloldja köteleinket,ha e világ fogva tart minket.
Teljesen ezt a művészetet megtanulni nehezen lehet.                                                                                         Ára öregen is sok küzdelem, hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni; Önmagamban nem vagyok semmi!                                                                             S akkor lelkünk kegyelmes Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja;
Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára.                                                                    Áldást kérhetsz szeretteidre, körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed és az utolsó óra közeleg.                                                                                      hangját hallod égi hívásnak:"Enyém vagy!  Jöjj! El nem bocsátlak!"
     /németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában/
-------------------------------------------------------------------------
AZ Ő KEZE
Lelkem, ne félj, lenyúlt egy kéz, karjába vett és úgy vezet,
hullám felett, tenger felett jó érezni ezt a kezet.
Nincs rémület, nincs félelem,  míg áldó karja átölel,
itt van a menny egész közel.
Lenyúlt egy kéz, a kéz vezet, -értem vérzett el Mesterem,
látom kezén a sebhelyet, Ő fogja reszkető kezem.
Keze megóv, bizton vezet, nem hagyja elveszni lelkem,
drága vére zálog nekem.
Miért félnék sötét éjjel,ha tombol is ezer veszély,
ha száz villám üt itt  széjjel,S kitátja rám száját a mély.
Ő szívemben imát fakaszt,s míg az ima égbe ragad,
áldó keze oltalmat ad.
Hogyha érzem drága kezed,ráhajtom fáradt fejemet,
te megsimogatsz, ó, mert szeretsz,lelkem eléri a mennyet.
Te drága kéz, te áldott kéz,ó, csak segélj, ó csak vezess,
Jézus keze - el ne eressz!   /Kovács Margit/