2-Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.
Magasztaljon téged, Uram, minden műved, 

Szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, és hatalmadat mindenek hirdessék.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.

Mindeneknek szeme bízón rád tekint, és te enni adsz nekik kellő időben.
Megnyitod kezedet, és javaiddal eltöltesz minden élőt.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.　

Igazságos az Úr minden útján, és szent minden művében.
Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt hívják,

akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.

--------------------------------------

De jó lenne friss kenyérnek lenni

Illatommal a világot körbe lengni,

Adni magamból bárkinek, aki éhes,

Ha nincs, mivel vágj, hagyni,hogy téphess

.Csak hagyni, hogy megpirult kérgemet,

Majszolják csintalan gyerekek,

Hogy tépjenek, osszanak bátran,

Hisz kovász koromból csak erre vártam.

És ha csak árva morzsák maradnak belőlem,

Az éhes galambok is lakjanak jól tőlem,

Forrás- Janakovits László.poet.hu

------------------------------------------------

Vajda János: Sodoma.

Javában áll a vásár; a zsivajban
Megsiketűl a lelkiismeret.
A cég föloszlik; ím végeladóban
Árverezik a kerületeket.
Kapós az áru; hogyne? sokat ér,
S potomság, mit a boltos érte kér:
"Ki hazudik nagyobbat?" E sivár
Föltétel a kikiáltási ár.
Föl és alá ki tud hizelgni szebben
A mennynek és pokolnak egyaránt?
Ah könnyű sor! mi drága még részletben -
Egészben szinte semmit ér hazánk...
Lemondott róla régen mindenik,
Adó, vevő, hívén, hogy sírba tért.
Csak még a bőre! ezt adják, veszik,
Igaz, hogy olcsón: egy üveg borért...
Mint mikor a hajó a víztölcsérben,
Haj rá, neki! hol a pezsgőspalack?
Pokolba őrült becsület, szemérem!
Föl a kabinba, hol a szűz ajak?
Nyerít a kéjvágy, bőg a hiúság.
Vonít az irigy önzés éhesen.
Itt már hiába átok és imádság!
Én már csak a kénkőesőt lesem.
És eljön az, hah, itt is a határon;
Én látom azt, mint Lót, rég, egyedül.
De nem megyek, nem mozdulok... bevárom...
Hiába a sugallat: menekülj!
Kéj lesz nekem e gyilkos tűz-zuhany;
Szemlélni, hogy rémül a gyáva gaz!
Diadalom, ha ők mindannyian
Látják, hogy hal meg köztük egy igaz.
Mint egykor Herkulanum és Pompeji
Végnapján, lávatemető alatt,
Volt még egy hű, valódi római,
Ki mozdulatlan őrhelyén maradt;
Ha majd kiásnak a hamuözönből
Álmélkodó késő évezredek,
Találnak ott - s majd rám ismernek erről -
Egy fölemelt főt s egy üres kezet!... 1887