TAVASZI IMÁDSÁG.
Tavasz! Színek, fények, illatok! Simogató meleg sugarak.
Zsendülő vetések közt járhatok felhőtlen ég alatt.
 Bimbók bomlanak a fákon, bokrokon, orgonák nyílnak nemsokára.
S tavaszi reménnyel vágyakozom"Krisztus jó illatára."
 Mert az megújult életekből árad,s minden virágillatnál édesebb.
Felüdül tőle a fáradt begyógyul tőle a seb.
 Megszépül tőle az élet,könnyűvé lesz a nehéz.
A szív boldog tavaszra ébred, segíteni mozdul a kéz.
 Élő Krisztus, végy lakozást bennünk! Virágok illatoznak szerteszét.
Segíts a Te jó illatoddá lennünk, árasztani szíved szeretetét!
 /Túrmezei Erzsébet/.
--------------------------------------------------------------

BARÁTAIM.   /Árva Emil/
Nevetés, Sírás: két jó barát
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim...

LELKI ARATÁS..
 Fehér a táj, már érett a búza, javában tart az aratás.
Aratók nyomában dőlnek a rendek, arat a sok hívő lelki társ.
Tisztul a búza, hullik a konkolyélet sokféle próbáján,
táncol a búza, s táncol a konkolybánat, szenvedés rostáján.
Búza a csűrbe, konkoly a tűzrekerül, ha Isten szétválaszt.
Új élet fénye ragyog az éjbe, melyet kegyelme ránk áraszt.
A búza, búza; a konkoly, konkoly,mássá az soha nem válhat.
Így az is, ki nem született újjá, új földön soha nem járhat!  /Pecznyík Pál/