------------------------------------------------------------
 ÉNEK
Áldjon meg téged áldjon az Úr!
Őrizzen téged, őrizzen Ő!
Orcáját mennyekből fordítsa le rád Atyád,
Könyörüljön rajtad, könyörüljön rajtad
Adjon békességet!
----------------------------------------------------

FUTÁS.
Fut a gyermek a labda után leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan. Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy, száz utcán, téren,

ezer veszélyen,millió anyai kétségen át,

gyönyörű szépen s balga-bután

fut a gyermek a labda után...Fut az ember az élet után ...

Leszegett fejjel gyötri magát kincseit egyszer csakhogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére. Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt, hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át, gyönyörű szépen s balga-bután

fut az ember az élet után...
 Fut az ISTEN az ember után,mert mindent lát és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,ott fut a téren, egész világon,

sok ezer éven,sok mérhetetlen, megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,hulló Igével,kiontott vérrel,

viszonozatlan,mély szerelmével fut az ISTEN az ember után ..

/Füle Lajos/
----------------------------------------------------
HOZZÁD SZÁLL AZ ÉNEKEM.
Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!

Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!

 /Forrás: Csillagpontos énekeskönyv/
---------------------------------------------


 Az új edény. 
Mesterem, gyúrj edényt belőlem! Imádkozta edénytársam mellettem
Vajon miért kéri éppen ő? – gondoltam, Hisz köztünk, mint egy remekmű, olyan!
Ennyi díszítés és érték egy edényen ritka, Mindenütt a Mesterrel ékesen csillogva,
Vajon milyen lesz, ha újból gyúrja?
 Előbb összetörte, mert elégedetlen volt, Más kézbe, jobb helyre kívánkozott.
Sokat szenvedett, míg új formát kapott. Majd később hallottam róla:
Vizet és olajat osztogat a távolban. Mestere küldte missziói munkába
 Aztán újra láttam. Nem csillogott, De egy szelíd sugarat magával hozott.
Pislogó mécs, melyet Mestere el nem dobott. Most egyetlen dísze van: mélyen vésett
Krisztus-keresztje. Krisztus szenvedése. Ezzel dicsekszik, nem szégyenli,
Még tart a kegyelem! Az új edény hirdeti.