Felcsigázottnak lenni, vagy megváltozni?
Római levél 1,11 mondta Pál apostol :
„Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek „
Te miért mész el a gyülekezetbe - azért hogy felcsigázzanak, vagy azért, hogy részesülj valamiben? Mit ér az, hogy az ének közben fel kell állnod, aztán az ima alatt le kell térdelned, miközben úgy mész haza minden alkalommal, hogy ugyan mozogtál, de nem változtál meg?
Egy ponton, a hallott Igének meggyőződéssé kell válnia a szívedben, és gyümölcsöt kell teremnie (János 15:16).”Nem ti válaszoztatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek!” Egy ponton telítetté kell, hogy válj az Istentől kapott üzenettel, és el kell kezdened továbbadni azt másoknak Másképpen az egész történet véget ér nálad. Az üzleti világ úgy utal erre, mint a "szükségszerű sorrendiség". Nem szabad meghalnunk anélkül, hogy ne részesítettünk volna másokat abban, amiben mi részesültünk! Vajon mi lett volna már a keresztyénség megalakítása óta, ha így tesznek minden időben a keresztyének??
Miután Mózes találkozott Istennel az égő csipkebokornál, visszament Egyiptomba, hogy népét kivezesse oda, ahol ő maga járt és élt. Ez az, amire te is el vagy hívva! Vannak helyek, ahová Isten azért fog elvinni, hogy visszamenve másokat is elvigyél oda. A mai Ige számodra az, hogy ha Isten részesített téged valamiben, akkor ne tartsd meg magadnak! Sajnos mind inkább terjed az a nézet, hogy felcsigázottnak lenni jó,/ elterjedt az extázis csoportos együtt lét a közösségekben /De mi az, mit magukkal is visznek a hívek, alkalomról -- alkalomra?

------------------------------------------------------

Csigaház és a mászóka.

        

Sokat gondolkodtam már azon, hogy mit is írjak majd ha leülök a billentyűzet elé.  Végül egy olyan témára akadtam ami mindannyiunkat érinti így, vagy úgy. Ez pedig nem más, mint az a magas kőfal amit magunk köré szoktunk építeni. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nehezen adják ki magukat. És annak ellenére, hogy véleményem szerint elég nyitott vagyok, sok bejegyzést és dalt írok amik mind apró darabkák belőlem azt kell, hogy mondjam én is gyakran bújok a csigaházamba vagy a váram falain belülre.                                                                                                                                           Miért? Azért, amiért ti is. Ha nem adod  ki magad teljesen, akkor nem ejthetnek mély sebet rajtad. Egyszerű védekező mechanizmus.

De tegyük fel magunkban a kérdést: Van ennek értelme ?

Nem hiszem.
Miért? Mert úgy gondolom, hogy nem élhetjük meg valódi mélységében az életet akkor, ha folyton körbepárnázzuk magunkat, nehogy megsérüljünk. Úgy ahogy a kisgyerekeket sem 5 m vastag szumó ruhában engedik el szüleik a játszótérre. Hiszen annak semmi értelme.

Ugyan az biztos, hogy a gyerek teljes épségben fog haza érni, de vajon élvezi is majd a kinn töltött időt? Határozottan nem. Hagynunk kell, had fedezze fel az új világot, ahol nem csak ő de más gyerekek is vannak, ahol van sok buktató, mászóka és fa amikről szépeket lehet esni. És úgy gondolom néha le is kell esni. Tudom, hogy nem túl kellemes ha plezúr van a könyökön vagy a térden, de nem tart örökké a seb. Egyszer majd begyógyul és az élménynek köszönhetően megtanulhatjuk, hogy az embernek kapaszkodnia kell a korlátba a mászókán és szorítani kell a faágat ha nem akar lepottyanni.

Nem rejtőzhetünk egy életen át a csigaházainkba. Ki kell lépnünk onnan, meg kell mutatni a világnak, hogy mi igenis létezünk, vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy éljük az életet minden velejárójával együtt. Ha kiadjuk magunkat, akkor válhatunk csak igazán szerethetővé.                    Nem kell félni a lelki sebektől. Lehetséges, hogy tovább tart a gyógyulási folyamata, mint a fizikai sebeknek, de nem tartanak ökörré azok sem.                                                                          Nekünk pedig nincs más feladatunk, mint kilépni a védőburokból.  És kapaszkodni a korlátba.           És mi lesz ha elesel? Hagyd, hogy Isten bekötözze a sebed