Ady Endre: ’A bánat dalai”- ból

Mikor megláttalak Istenem, új életre keltem,
Kínos élet zordon múltját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
- Rózsaszínű felhők úszkáltak az égen.

Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Istenem! Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, világi fénynek...
...Rabszolgája lettem csapodár szívének...
- Hittem a mosolygó, rózsaszínű égnek.

Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába'...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.

Istenem segíts meg!

1896. augusztus. 2.

 ------------------------------------------

            ÖRÖMHÍR. : Vántsa Zoltán

Elillant a köd már, kopogós a jég,
Felhő puttonyából havat hint az ég.
Fenyőillat árad, szól a 'Csendes éj',
Karácsonyt csipog egy csapat seregély.

Karácsonyt köszönt a hajnalhasadás,
Bíbor hull a hóra kristálycsillogás.
Zengő harangszóra ébred otthonunk,
Magasztos imára vár a templomunk.

Lelkünket a béke-fénye fonja át,
Jézusunktól kaptuk ezt a Glóriát!