Endrődi Sándor: A szeretetről .

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,

Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét ,
Szünet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad. .
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Iegtisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy
vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz,
és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás.
(Tatiosz)