Nem
szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és
szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és
feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által,
vele együtt. (1Thess 4:13-14)
Ezekben, a napokban többet gondolunk az elmúlásra, mint az esztendő más
időszakában. A következő vers is erről szól. Kívánom, hogy reményteljes üzenete
legyen megerősödésünkre.
Pecznyik
Pál: Rozoga ház.
Rozoga
ház a mi testünk Tetszett vagy nem, beleestünk.
Semmit
nem ad, mindig csak kér, Semminél mégis többet ér?
Benne
élünk járunk-kelünk, Halálunkig a lakhelyünk.
Szemablakán
kitekintünk, Távozóknak búcsút intünk.
Elég
rozoga a házunk, Néha felszökken a lázunk.
Forró
nyárban is didergünk, Verejtékben fürdik testünk.
E
rozoga kis hajlékra Becses nevünk is felírva.
Csak
egyedül lakunk benne, Két személynek már szűk lenne.
Benne
sosem unatkozunk, Reggeltől estig dolgozunk.
Ha
meg utazni van kedvünk? Házunkkal kell útra kelnünk.
Ahogy
múlnak napok, évek, Földi viskónk egyre vénebb.
Egyszer
itt fáj, egyszer ott fáj, Rozoga ez az alkotmány.
Ház
fedelét már dér lepi, Lábazata roggyan neki.
Egyre
inkább rozoga lesz, Fala itt-ott már repedez.
A
kőműves tatarozza, Kis időre rendbe hozza.
De
bármit cselekszik vele, Házunk csak roskad lefele.
S
ha romba dől, mi lesz véle? Kiviszik a temetőbe.
De
lelkünk él, mennyekbe száll,
Urunk
trónja előtt megáll. Elmondja hála-imáját,
És
átveszi fény-ruháját. Ott már nem dől össze házunk?
Örök
nyárban sose fázunk!
A nap gondolata: Ha konkolyt vetünk, konkolyt aratunk, ha
gabonát vetünk, gabonát aratunk. Csakhogy a learatott mennyiség sohasem egyenlő
az elvetett mennyiséggel. / az mindég több kel,hogy legyen /
Imádság:
Uram!
Te hatalmas Isten vagy. Nagyobb vagy az elmúlásnál is.
Köszönöm, hogy tovább láthatok hit által a halálnál is. Magasztallak azért,
hogy elhunyt szeretteimet és majd engem is a feltámadás vár Krisztusban. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése