Alázat az az út,

Amelyben Megváltónk járt.  A mennybe csak az jut,

Ki követi e példát.  Csak reá nézek hát,

És szívem vágytól ég, Hogy hasonlítsak rá,

Ki legszebb mintakép!

Kevély és büszke szív Az Úrnál meg nem állhat;

Kegyelmet csak a hív És alázatos várhat.

Ez engem arra int, Hogy hív legyek, szerény,

S ha szeme rámtekint,  Kegyelmet nyerjek én.

Ha kísért dőre dölyf, Hogy foglyul ejtse szívem,

E példa tündököl, S én rátekintek híven.

Ez nékem új erőt És új kegyelmet ád,

Hogy szolgálhassam Őt  Alázatban tovább.

vers A. Ingolstetter (1633-1711) 2.-3. vers Páth Géza 1958.

-------------------------------------------------------------

Taníts, Uram, meghajlani,  Vargha Gyuláné (1863-1947

Mint szélben az aranykalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

S dacos szívem, ha ellenáll.

Midőn a Lélek rálehel;

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!