Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem, és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.
(szerzője ismeretlen)

----------------------------------------------------

Nem attól lesz egy ház az én házammá,
Hogy benne rólam hangzik sok beszéd,
Ének, zene vagy vers dicsérget engem,
Dicsérve vendégem szívét, eszét.

Enyémmé akkor lesz és otthonommá,
Ha benne mindig szívesen lakom,
Szeretteim háláját nem szavakban,
Nekem szolgáló tettekben kapom.

Isten háza is akkor lesz e hajlék,
Ha benne Ő szívesen van jelen!
S hálám gyümölcse sem csupán szavakban,
De Őt szolgáló tettekben terem.

Ám van Urunknak ennél véglegesebb,
Mégis közelben lévő otthona,
Amelyben ettől távol is velem van,
Ha szívem lesz állandó temploma.
(Balogh Miklós )