Mindenkoron áldom az én Uramat.  Sztárai Mihály, 1575

Mindenkoron áldom az én Uramat,

Kitől várom én minden oltalmamat.

Benne vetem minden bizodalmamat;

Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.

Igen vígad és örvendez én lelkem,

Az Istennek segedelmét hogy kérem.

Nyomorultak meghallják, azt örvendem,

Vigadjanak Istenben, arra intem.

A felséges Isten szemei vannak,

Igazakon, kik csak őbenne bíznak.

Mindazok, kik tőle oltalmat várnak,

Kérésükben mindig meghallgattatnak.

Igen közel az Úr Isten azoknak,

Töredelmes szívvel, akik óhajtanak;

Alázatos lélekkel, akik járnak,

Sok ínségből bizton megszabadulnak.