Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!

 „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!" (Jn 12,28).

Sokat kaptunk Krisztus tanításaiból, ez az Ige viszont egy ritka pillanat, ahol az Úr saját szívét jelenti ki. A 26-ik verssel befejeződik egy hitbeli kérdésekkel foglalkozó tanítói szakasz, és most előragyog maga az Ember Fia. „Mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától!" Küszöbön álló halálára tekintve hirtelen szorongás tölti el a keserű pohár miatt. Utat enged érzéseinek, mégsem beszél gondatlanul. Amikor itt az Atyához szól - mint amikor az embereknek prédikál -, a kereszt fegyelme alatt áll. „Ezért jutottam erre az órára." Nem mondhatom: „Ments meg engem ettől!" Csak annyit tudok mondani: „Atyám, dicsőítsd meg a Te nevedet!" Ha a szíved szomorú, akkor is figyelj oda, mit beszélsz! Urunkról végy példát!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

„Írd szavaimat szívedbe és gondosan foglalkozzál velük, mert a megpróbáltatás idején nagy szükség lesz rájuk.”
Kempis: Krisztus követése, III. 3.
Szenvedéssel születünk és távozunk e siralom völgyéből. És e kettő között mennyi és milyen sokfajta a szenvedés. Csak kapásból néhány példa:
A százráncú betegség s súlyos, szúró, metsző, maró, hasogató, lüktető, égető fájdalom és kín, a haldoklás gyötrelme és borzalma. Az idegbaj. A műtétre kerülés. Magunknak vagy hozzátartozóinknak lassú fonnyadása és sorvadása. Gyógyíthatatlan nyavalya. Vakság, süketség, bénaság, végtag-elvesztés.
Mindenféle csapás, balsiker, kár, rossz termés, vagyonvesztés vagy más, váratlanul elénk toppanó, meghökkentő, elzsibbasztó, kellemetlen esemény, nyomor, nélkülözés, lakáshiány, hajléktalanság, munkanélküliség vagy munkaképtelenség, vízáradás…
Fenevad ember kegyetlensége, ördögi bosszantása, összeférhetetlen szobatárs vagy szomszéd. Boldogtalan házasság, magára maradt özvegység; válás érzése attól, akit nagyon, mérhetetlenül szeretünk, haláleset.
És nemcsak az a tűz rombol, amely fát gyújt, rőzsét perzsel és épületet hamvaszt, hanem talán még jobban az, amely a szívet égeti: a sok lelki szenvedés, belső nyugtalanság, tengernyi bú, rossz bánásmód, félelem, rémület, heves és állandó kísértés, züllesztő szenvedély, igazságtalanság, meg nem érdemelt támadás, rágalom, mellőzés, egy jó barátban vagy rokonban való csalódás, reménytelen, nem viszonzott vagy visszautasított szerelem.
Mellőzés, elhagyatottság, kínos kételyek, tépelődések, aggályosság, meghasonlás, kétségbeesés, öngyilkosságra való hajlam, megaláztatás, megvettetés, bírói téves ítéletek, családi bajok, rossz gyermekek, menekültek vagy száműzöttek honvágya. Idevág egy-egy háború, amely a szenvedések tengerét zúdítja a világra.
És mint Eötvös megjegyzi: „Kit a sors nagy csapásoktól megkímélt, azt kis bajokkal zaklatja.”
Milyen keserves azután a súlyos szenvedőnek hangulata, nehéz a szíve. Elsötétedik előtte a világ folyása. A legtöbb szenvedő a maga baját tartja legnagyobbnak, szinte elviselhetetlennek. Elhiteti magával, hogy a földön ő a legszerencsétlenebb.
Akárhány szenvedőnek elhomályosul az ítélőképessége, megzavarodik a tisztánlátása; képzelete ijesztő képekkel nyugtalanítja, szédíti, fojtogatja, fárasztja és csüggeszti.
Milyen nehéz az ilyen szenvedőnek lelki sötétségébe a hitnek fényét belevetíteni.
Milyen nehéz ilyenkor elhinni azt, hogy az értelmetlennek látszó, ésszerűtlennek tetsző, megokolhatatlannak tartott és céltalannak mutatkozó baj, kín, szerencsétlenség mögül égi szeretet, atyai jóság, bölcs gondviselés sugárzik a szenvedő felé és gazdag érdemszerzési alkalom kínálkozik számára!
Bizony ilyen esetekben semmiképp sem elég egyszeri vagy csupán néhány vigasztaló szó vagy betű.

Orvos a testi orvosságot napi vagy még többszöri használatra rendeli, mert másképp nincs foganatja és hatása. Hasonlóképp szorul a szenvedőnek lelke legalábbis naponta egy-egy feléje sugárzó, gyógyító,