verses bizonyság

Mondd, akarsz-e

A szabadítóm, mondd, akarsz-e lenni,
mondd, meg akarsz-e váltani,
az életemben újra megszületni,
lét-éjjelemből fénybe rántani,
emlék-óceánomból felmerülni,
léleklángok vizében fürdeni,
isteni álomként beteljesülni,
percek gyümölcseit begyűjteni?
Akarod-e hatalmas ébredésnek
diadalát látni koszorúk közt,
hallani, mit mond saját szívverésed,
s nem erőlködni, hogy szavát legyőzd?
Akarsz-e hittel legjobbat remélni,
újra váltani azt, ami régi,
összefonódni a furcsa jelennel,
nem megalkudni a kövült csenddel?
Bizton ragadni meg egy sugarat,
mi valahogy a világban maradt,
s a halhatatlanra nyit egy ajtót -,
tört kenyérrel telt-e szakajtód?
Akarsz egy falatnyi Krisztus lenni,
magadat nyújtva magadhoz venni?
Akarsz-e szememben lenni örömkönny,
amelynek tükrére a szellem várt?
Hogy leomoljon a káprázat-börtön
- akarsz, akarsz-e lenni messiás?  Pató Selam
-,,-,,,-,-,-,-,-,,,,,-,-,,,,,-,,,,-,-,-,-,-,-
KANKALIN
Még a szirteken hó ragyog.
Még az egeken csillagok.
Még a szavakon fagy vacog.
Még én is csak hallgatok.
Már szirmaid bonthatod,
bár hó ragyog, bár csillagok,
bár fagy vacog, bár hallgatok,
már szavakat bonthatok,
és tevéled a fény is
felragyog...