Betlehemes
Csobban a vörösbor,
Megböffen kevélyen
Kelmesuhogással
Érkezik az éjjel.
Megböffen kevélyen
Kelmesuhogással
Érkezik az éjjel.
Mélység!
Mélységében figyelem a dolgokat!
Szinte megrögzött meditáló vagyok.
Imádkozni nem is nagyon merek,
Hisz tudom, mielőtt kérném, már megkapom.
Szinte megrögzött meditáló vagyok.
Imádkozni nem is nagyon merek,
Hisz tudom, mielőtt kérném, már megkapom.
Bevégezve
Ékszerdoboz az asztalon
a legnagyobb kincset rejti
emlékező szavainkon
fátyolhangú bánat lengi...
a legnagyobb kincset rejti
emlékező szavainkon
fátyolhangú bánat lengi...
Magasságos és Hatalmas
Trónon ülő Erős ÚR!
Újra és újra megmutatod hatalmad.
S én porszem, csak csodállak.
Ember nincs, aki kifürkészheti titkod.
Újra és újra megmutatod hatalmad.
S én porszem, csak csodállak.
Ember nincs, aki kifürkészheti titkod.
Fohász
Ezernyi fájdalommal élek, de
sorsomnak nem engedelmeskedem.
Sok veszéllyel farkasszemet nézek
s a Megváltótól esdve kérem:
csepegtessen vért az ereimbe...
sorsomnak nem engedelmeskedem.
Sok veszéllyel farkasszemet nézek
s a Megváltótól esdve kérem:
csepegtessen vért az ereimbe...
Élek
Jézussal élek,
napjaim szépek.
Benne remélek,
sohasem félek.
napjaim szépek.
Benne remélek,
sohasem félek.
Én vagyok...
Én vagyok ama kereszt,
Mely csak áll rendületlen,
Mely e földbe gyökeret ereszt
Rozsdás szögekkel megtűzdelve.
Mely csak áll rendületlen,
Mely e földbe gyökeret ereszt
Rozsdás szögekkel megtűzdelve.
Gyónás
Bűneimmel én feszítem fel az Urat a keresztre,
Visszatérő vétkeimmel lököm porba nevetve.
Szavakkal és tetteimmel szegzem fel a fára,
Gondolattal, mulasztással gyötröm kínhalálra.
Visszatérő vétkeimmel lököm porba nevetve.
Szavakkal és tetteimmel szegzem fel a fára,
Gondolattal, mulasztással gyötröm kínhalálra.
Az vagy...
Az vagy mi tavaszi virágnak
méhek porzó, körül zengő zaja,
napsütésből az ultraibolya,
szele a viharnak, csendje a
szívnek, mitől elalél az
örökmozgó gyermek, az vagy
mi örök öröme a lelkendezésnek,
mi törése az elrepedésnek...
méhek porzó, körül zengő zaja,
napsütésből az ultraibolya,
szele a viharnak, csendje a
szívnek, mitől elalél az
örökmozgó gyermek, az vagy
mi örök öröme a lelkendezésnek,
mi törése az elrepedésnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése