2012. március 9., péntek

bizonyság


Betlehemes
Csobban a vörösbor,
Megböffen kevélyen
Kelmesuhogással
Érkezik az éjjel.
Mélység!
Mélységében figyelem a dolgokat!
Szinte megrögzött meditáló vagyok.
Imádkozni nem is nagyon merek,
Hisz tudom, mielőtt kérném, már megkapom.

Bevégezve
Ékszerdoboz az asztalon
a legnagyobb kincset rejti
emlékező szavainkon
fátyolhangú bánat lengi...

Magasságos és Hatalmas
Trónon ülő Erős ÚR!
Újra és újra megmutatod hatalmad.
S én porszem, csak csodállak.
Ember nincs, aki kifürkészheti titkod.






Fohász
Ezernyi fájdalommal élek, de
sorsomnak nem engedelmeskedem.
Sok veszéllyel farkasszemet nézek
s a Megváltótól esdve kérem:
csepegtessen vért az ereimbe...

Élek
Jézussal élek,
napjaim szépek.
Benne remélek,
sohasem félek.

Én vagyok...
Én vagyok ama kereszt,
Mely csak áll rendületlen,
Mely e földbe gyökeret ereszt
Rozsdás szögekkel megtűzdelve.

Gyónás
Bűneimmel én feszítem fel az Urat a keresztre,
Visszatérő vétkeimmel lököm porba nevetve.
Szavakkal és tetteimmel szegzem fel a fára,
Gondolattal, mulasztással gyötröm kínhalálra.

Az vagy...
Az vagy mi tavaszi virágnak
méhek porzó, körül zengő zaja,
napsütésből az ultraibolya,
szele a viharnak, csendje a
szívnek, mitől elalél az
örökmozgó gyermek, az vagy
mi örök öröme a lelkendezésnek,
mi törése az elrepedésnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése