verses bizonyság

Virágpor

(ea: Balla Csenge Mikolt)

Száll havasok virágpora, áldott

Beragyogja az egész világot.

Fehér szirmok kibomlanak itt-ott,

Mint ahogy a forrás vize csillog.

Lelkünkbe a messzi Hargitáról

Isten álma, hullik a virágpor.

Magyar erdők

(ea: Koncz Gábor)

Fenyőlombok és tölgyek, hársak

Zúgnak, zúgnak a magyar erdők

És üzennek az elmúlásnak.

Hófelhőben viharzó sorsnak

Ezt üzenik a magyar erdők:

Rügyeznek, élnek és dalolnak.

Törhetik barbár, vad csapások,

Mert megújul a magyar erdő,

Eddig minden csapást kiállott.

És ezt zúgja a lombok zöldje:                                                                                     

A hegyeken át ezer karral,                                                                                   

Meghajló ággal fogjunk össze!

És nem ver le a vész, ha támad,                                                                                   

Ezt üzenik a magyar erdők                                                                                       

  Zöld levéllel a pusztításnak.

Kálváriás ösvényen járok,                                                                                             

És hallgatom az erdő hangját,                                                                                      

A megújuló imádságot.

S látom: míg bíbor sugarat szór                                                                                 

  A bukó nap, a téli alkony,                                                                                          

 Hajtás fakad a holt avarból,                                                                                       

 És madár kiált messze hangzón.

Kurkó Mária: Bíznunk kell

Korán kelek, későn fekszem,
Nincsen időm, pénz kell nekem!
Elfáradok, erőm elfogy,
Nem is tudom Uram, hol vagy?


Megpihenek, új nap indul,
Hallom, hogy a harang kondul.
Nincsen időm, sok a dolgom;
Isten segíts! - néha mondom.


Kicsit félek: vajon mi lesz
Hogyha időm s mindenem lesz
Csak te nem leszel Uram velem,
S a bajban egyedül kell lennem.


Megnyugodtam, most már tudom:
Jóban- rosszban itt vagy Uram.
Csak bíznunk kell benned végig:
Születésünktől a sírig

ISTEN KEZÉBEN

Az én számomra véletlen nincsen,
Derű vagy ború leng fejem fölött,
Mögötte ott van Atyám, az Isten;
Visszatekintve öröm, bú között
Tisztán látom mily bölcsen vezetett,
Érzem, hogy mily nagyon szeretett.
Édes béke száll szívem mélyébe:
Életemet Isten tartja kezébe.
Nem kell félnem, ha vész jő felém
Csak mit Ő enged, az eshet velem;
Szenvedéseknek sötét éjjelén járjak bár.
Béke, öröm tölti el kebelem.
Isten kezébe van az életem.
Javamra ad Ő mindent énnekem.
Ha tövis tép is, rózsa nő azon,
Hálaszó váltja fel majd panaszom.
Kezébe vette éltem kormányát
Megszabta bölcsen nekem az utat,
Rárakta a titkok homályát,
Mindig egy lépés csak, amit mutat,
És mégis megyek, amerre vezet,
Áldom azt a bölcs, hatalmas kezet,
Mely áldott, védett a múlt éveken,
Mely uralkodik a földön és egeken.
Reája bíztam életem ügyeit.
Csendben várom Őt míg intézkedik.
Mért előzném nagy csodás tervét?
Nem siet Ő, de el sem késhetik.
Mindent legjobban, legjobbkor végez
Tudom ő szeret – nekem elég ez.
Bármerre vezet, bízom benne, hisz
E földről a karja a mennyekbe visz.
Novák László