verses bizonyság

Egyszer úgy is látni foglak
 Fájdalmak medrében táncol a lábam,Fekélyes tengeren úszik a vágyam. Sebzett madárként csapdos a szárnyam, Messzi az a sziget, mit még sosem láttam.
 Hánykódik testem az élet viharában,Burkolódzik lelkem csöndes magányában.                                                                                                               
 Félve figyelek a hazugság ostromában,Keresvén azt kire örökké vágytam.
 Nyílik a szemem a fény sugarában, Szárnyal az óhaj-sodró futamában. Tárul a karom félszeg iramában, Fénylik szívem szabad világában.
 Imára kérnek engem igen vidáman, Fejem leszegve dadogom: jól van. Csikorog a térdem, mozdul a lábam, Érzek valamit, mit már régen vártam. Meg szólal a szívem, a válaszom megvan Jézusom felemel, s meglátlak ottan
Hiába
 Féltünk és reméltünk,Életünk kínjaival henyéltünk.                                          
Vártunk és beszéltünk, Mások tetteivel kérkedtünk.
 Hazudtunk álnokságot szőve, Bízva magunkban mindörökre.                           
Egyszer aztán valaki Mégis csak leleplezte.                                                   
  Jött Jézus és felemelt Mindent felfedve.
Önbizalom gerjesztésre

 Nem az élet számít barátom, Hanem annak átélése.                                                     
  Ez itt a te meccsed, Ideje, hogy beszállj, és jól csináld.                                            
Nem az a fontos, hogy vagy, Hanem az, hogy jól legyél önmagad.                               
 S az nem mérvadó ki milyennek lát, Hanem, hogy te hogyan látod magadat. S ha mindezt felfogtad, Jön a legfontosabb:                                                             
Mindig örülj a saját mosolyodnak! Ha mindég Jézusoddal vagy!