1958 . IX. 21. de.

 Danyek  afi. Lk. 18: 10- 17.v.olv.

Lk. 18: --10—17--Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem. A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket. De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

 

I -A görnyedtség súlyos betegség. Nem egy pogány asszony volt, hanem izraelita ez az asszony nem kapott orvosi segítséget. 18-. éve volt beteg.     Már bele törődött .Jé,- maga szólította ki az asszonyt. A Gyülekezetben is vannak ilyen lelki görnyedtek. De nem szabad ebbe belenyugodni.                       Az asszony csak hallgatott, Jé,- látja lelked. A sátánnak sok eszköze van, a mellyel tud támadni.  II - .A görnyedtség  : Nem jár fájdalommal, de igen kellemetlen, mert csak lefelé tudd nézni. Vannak ilyen lelkek, akik lefelé néznek, az emberekre, és nem pedig a Mennyeiekre. Pedig ezt mondja Pál : „ az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel .” zsolt. 121.  „A hegyekre emelem szemeimet, onnét jön az én segítségem ..” Mik a megkötöttségek : I. emberekre nézünk : Az emberek hallgassák Ist,- beszédét, de nem szólnak. II,- Az érzékenység : Nem a belső ember érzékeny,hanem az Ó ember. 

III,- A kishitűség: az mindig helyet keres a szívben.                                                IV,-  A bizalmatlanság: ezt a sátán ülteti el . Sokszor bizalmatlanok vagyunk egymással szemben.    A bizalmatlanságot lekel vetkőzni. Jé,- egyenes lelkű volt. Azt mondta ami a szívében volt. V,- az a006Eagiasság : Ne aggodalmaskodjál .  Jönnek a gondok a bajok, de ne aggodalmaskodjál ! VI,- A megosztott szív :  Könyörüljön rajtunk az Úr, A Sátán próbál falat építeni. Legyen

biztatás bennünk. Az Úr Jé,- ma is segíteni akar, Ne nyugodjál bele a ,megkötözöttségbe. A hívő ember a szomorúságban is tud örülni.  

61 .é.     ’    Amit néked atyámfia Isten ígért, megadja,

Ó az Úrban mért kételkedsz? Kérj, a amit kérsz, mind meglesz!

Kar : Kérj,. könyörögj ,imádkozz! Menj, ó menj Jézushoz!

Kérésed meghallgatja, Ö szavát megtartja!

Vére árán megvett mindent, néked, ami csak kellhet,

s azt mit Isten ad tenéked, el nem vehetik tőled! Kar:

Bármire, ha szükséged van, Jézushoz vidd imában,és

higgy abban, hogy meghallgat, ígérete szent marad!Kar:

Tárva áll a menny ajtaja, s minden kincse számodra,

kérj és tulajoddá lehet, Jézusban az üdv tied! Kar:”  Ámen

 

KERESZT ALATT
Uram, én jó akartam lenni, de imádkozva rosszat tettem.
Uram, a szemem jobbra nézett, de akaratlan balra mentem.
Sírást indultam vigasztalni, de jaj, a szám szitokra állott,
a karom ölelésre lendült, de csattanva az arcba vágott.
Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért Vass Albert
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,
HISZEK
Hiszek-e még a régi hitben, Szent-e előttem még a múlt?
Vagy ami egykor élt szívemben Már mind elkorhadt, megfakult?
A büszke dal, ha újra zendül, Megdobogtatja-e szíved?
- Érzem, a könny hogy pereg szememből,
Hiszek.
Hiszel - e az emberiségben,Hogy van nagy hivatás még ?
S mit ki nem vitt sok ezer-éven Kivívja egy új nemzedék?
Kimúl a szolgaság, a vakhit, Bilincset törnek a nemzetek?
- Érzem, szememből villám csap ki.
Hiszek.
Mondd, hiszel - e a földi létben, Hogy méltó küzdelemre még?
Hogy nem bolygunk örök sötétben, S jóságos a hatalmas ég?
Hogy a nagy mindenséggel szemben Nem kell feladnunk a hitet?
- - Sugár ragyog könnyes szememben.
Hiszek. Palágyi Lajos
--------------------------------------------------
NE EMBEREK KEZÉBE ADJ...

Ne emberek kezébe adj, Uram;
Úgy jár, aki azok közé esik,
Mint bárány, melyet tigris megrohan,
Galamb, ha karvalykarmok tépdesik.
Saját kezed vesd rám ostor gyanánt,
Te végezd rajtam szent ítéleted,
Tudom, Atyám vagy, aki hogyha bánt,
Fájó szívvel, akkor is szeret.

Ne emberek szeme ítélje meg
Külszín után, hogy mennyit érek én;
Mások bukásán ember kéjeleg,
Szálkát keres testvéreinek szemén.
Ítéljen inkább lángtekinteted,
Amely szívembe mélyen behatol,
De melynek tiszta fénye hűn vezet,
S megóv, ha lában néha megbotol.

Ne emberek hazug ítéletét
Keressem én, mely másnak vermet ás,
Dicsérete hiú, hamis beszéd,
Haragja mérges, mint kígyómarás,
Keressem ajkad tiszta, szent szavát,
Mely mint a kard, csontom általszegi,
De mely a sebbe, amit éle vág,
Kegyelmed balzsamát csepegteti.

Ne emberek szívébe bízzam én,
Fövényre épít, aki arra néz,
Ne csüngjek úron, sem nép kegyén,
Vetőmagom ne hordja szét a víz;
Ó, hadd pihenjek szíveden, Atyám,
Megvédő szárnyad legyen menhelyem,
Ó, boldog az, ki bú és harc után,
Mint bízó gyermek, kebleden pihen
-------------------------------------------------

A sunémi asszony fiának életre keltése 2Királyok 4,18–37
Néha megtörténik, hogy valami, amit Istentől kaptunk, veszélybe kerül.
Korábban örömmel fogadtuk, elhittük, hogy ő munkálta ki számunkra, és áldásul szánta nekünk. A veszély pillanatában sok kérdés és kétely fogalmazódik meg bennünk: „Vajon tényleg tőle kaptam, vagy csak véletlen szerencse volt, amint véletlen szerencsétlenség az, ami most történik?”, „Ha akkor ő adta, most miért hagyja, hogy veszélybe kerüljön? Nincs hatalma a folytatáson, vagy szeszélyes: egyszer ad, máskor visszavon?” Nem tudjuk, mi játszódott le a sunémi asszony lelkében, amikor a nem kért, de kapott gyermek haldoklott, de sejthető, hogy hasonló kétségekkel nézett szembe. Erre utal a kérdésbe rejtett apró szemrehányás, amit a prófétának tesz: „Uram, kérteme én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?”
Az asszony viselkedése példa számunkra abban, hogy miként kezelhetjük jól a hasonló problémáinkat: 1. Ahhoz fordul, akihez fordulnia kell (annak az Istennek az emberéhez, akitől kapta). 2. Őszintén, de vádaskodás nélkül vállalja a lelkében megjelenő kételyeket. 3. Bízik a segítségben, állhatatosan várva azt.
Mindez arra tanít, hogy ha a próbák közt nem el-, hanem odafordulunk Istenhez, ha kételyeinket nem tagadjuk le, de nem is engedjük szabadjára, hanem megbeszéljük az Úrral, és ha állhatatosan ragaszkodunk Istenhez, aki a problémát kezelni tudja, akkor a próba még hitünkben is megerősít minket
---------------------------------------------------
Munkamegosztás 4Mózes 4,34–49
Néha szolgatársaknál figyelhető meg: jó szándékból, de mindent ő akar
megszervezni, kézben tartani, sőt megtenni is a gyülekezeti életben, kezdve az igehirdetéstől az új templom megtervezésén, a felszerelések kiválasztásán és megvásárlásán át egészen a konkrét építkezési vagy karbantartási feladatokig.
Máskor egyes családok vagy kegyességi csoportosulások érzik úgy, hogy
minden az ő feladatkörük a gyülekezetben. Ebből sokféle feszültség születik.
Valakik feleslegesnek érzik magukat, mások épp ellenkezőleg: eltelnek saját fontosságuktól. Valakik durcásan félreállnak, mások megszakadnak a munkában.
Valakik tehetsége elkallódik, mások tehetségtelensége nagy teret kap,
miközben zülleszt és rombol.
Hosszú felsorolást olvashattunk a számba vett lévita nemzetségekről. Ami
közös mindegyiknél: „hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál”.
A záró gondolatban ismét mindre érvényesen kijelenti: „mindenkinek megvolt a maga tennivalója és vinnivalója”. Vagyis a feladatot szétosztották, hogy mindenki részesedjen a teherből és a felelősségből, ugyanakkor mindenki érezhesse, hogy hasznos része a közösségnek, és senki ne gondolja, hogy fölösleges.
Fontos lenne, hogy se a „hozzá ne férj tőlem!”, se a „szakadj meg egyedül!” mentalitás csapdájába ne essünk bele! Vegyük ki a részünket a közösség feladataiból, és adjunk részt egymásnak belőle!

-,-,-,-,,-,-,-,-,-,,,-,-
A Naini ifjú feltámasztása Lukács 7,11–17
A halál az emberi lét egyik legnagyobb problémája és talánya. Az egyébként velünk született életkedvet és életigenlést kérdőjelezi meg. Hiszen ha vannak is jó percei a földi pályafutásnak, a halál – legyen az csöndes elmenetel késő öregségben vagy tragikus gyorsaságú az élet delén vagy csírájában – mindenképp értelmetlenné teszi. Ezen a filozófiai jellegű problémán kívül azonban fájdalmas is. Vajon lehet-e megoldása ennek a számunkra kezelhetetlen problémának? Erősebb-e az élet a halálnál? Az örökre elvesztés tragédiája lezárulhat-e valaha?
Jézus halottakat feltámasztó csodái pozitív választ adnak ezekre a kérdésekre.
Ezek egyrészt messiási jelek. Csak az Ószövetség két kiemelkedő prófétája, Illés és Elizeus volt képes hasonlóra, de ők is csak könyörgő imával. Hogy Jézus ezt parancsszavával teszi, két dolgot üzen: 1. ő az Ószövetségben megígért messiás, hisz annak hagyománya jegyében cselekszik; 2. ő nagyobb még azoknál a prófétáknál is. A messiási jelen túl bátorító üzenet: a halál nem a legvégső és mindent értelmetlenné tevő úr az életben. Lehet reménysége az embernek az örökkévalóság felől. Vigasztaló üzenet is a halál miatt veszteségeket szenvedő embernek: nem örök az elválás. Haladhatunk örömmel az élet útján!

MAGVETÉS : Zsolt 126: 5-6

Ha a nagy Magvető nyomdokába léptél,
ha vállaltad a magvetés szolgálatát:
vállalnod kell vele a zord napokat is,
esőket, szeleket, viharok próbáját,
melyek terheikkel sorra mind megjönnek,
hogy próbára tegyék a te hűségedet.
Számíts arra is, hogy az elhintett jó mag
nem mindig a jó talajba talál,
kövek közé is hull, meg tövisek közé,
ahol fojtogatja a magot a halál.

Ne keserítsen el, ne hidd, hogy hiába!
A magvetés soha, soha nem vész kárba!
És ha forró szelek tikkasztják a vetést,
tudnod kell, hogy itt az öntözés ideje,
s akkor öntözz, öntözz, dús könnyhullatással,
szívedből feltörő, könnyes imádsággal!
A könnyek lágyítják a kőkemény talajt,
utat egyengetnek a gyenge csírának.

Légy fáradhatatlan, mint a nagy Magvető!
Ha munkádat csendes hűséggel elvégzed,
meglátod, megáldja ő könnyes vetésed,
lesz még örömteljes, boldog aratásod!
Oláh Lajosné

------------------------------------------

AKAROM

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely meg jelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam,
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)
-----------------------------------------------

Alapige: 2Krón 14-15.
Béke
„...Békesség volt a földön.. Nem volt háború.” 2Krón 14,1; 15,19.

LESZERELÉS

Nézd Gedeont, miként csökkenti egyre
Kisebb létszámra nagy hadseregét,
Meggyőzi őt az ihletett beszéd,
Nem bízza békéjét a fegyverekre.

Nem bármilyen békéért küzd esengve,
Igazságos békéért, hogy kenyér
Jusson mindenkinek, ki nem henyél,
S megtérjen mind, ki Istent elfeledte.

Vitézséged fegyvere ne a testben
Legyen ma sem, eget ostromló ember!
A Lélek az, ki a győzelmet adja.

E nélkül bármilyen tömeg kevés,
A tartós békesség felé haladva
Legelső lépés a leszerelés.
Balog Miklós, (Első kéve c. kötetből)
--------------------------------------------------

 

IMA BÉKESSÉGÉRT

Uram, ki látod e világnak
Nehéz és véres harcait,
Könyörgöm Hozzád, esdve kérlek,
Fogd le a küzdők karjait.

Szívüket, mely - mint kígyófészek -
Gyilkos méreggel van tele:
Járja keresztül szent jóságod
Irgalmas, végtelen kegye.

Ott hol rombolva dúl és tombol
És gyújt és pusztít a halál,
Fojtsd el a lángok vad csóváit,
Mielőtt küszöbünkre száll.

A háború kegyetlen rémét,
Mely sötét színben ünnepel,
Földünk megcsúfolt asztalától
Napod sugára űzze el.

Nyisd meg, ó, nyisd eged határát,
Teljesítsd szívünk vágyait:
Bocsásd le kérlek, ó, bocsásd le
A béke szent galambjait.
Piován Győző
-----------------------------------

Semmi! (Rm 8,38-39.)
Tudom, sok minden történhet velem.
Törhet veszély rám magasból, mélyből.
Ám semmi hatalom még a halál sem
szakíthat el Isten szeretetétől.

---------------------------------------

 

ISTEN OLTALMÁBAN
(4 Móz 9:21:23)

A drága szent szövetség sátorát
nappal felhő és éjjel tűz takarta,
s míg benne volt a nép erős oltalma,
vezette is a pusztaságon át.

Ez szabta meg a nappalt s éjszakát.
Más útjelző a sivatagban semmi...
Ez adott jelt: maradni kell, vagy menni.
Szent függőség, mely biztonságot ád.

Ma Krisztus az, kire az ember nézzen!
Ki Őt követi, nem jár sötétségben,
s oltalmát mindig megtalálja Benne,

Csak éberen figyeljen rá megint!
Mindegy, mit tesz: megy, vagy marad pihenve,
de mindent csak az Úr szava szerint!
Balog Miklós (Ünneprontás, 70. old.)

         Hőstettek, vagy hit-tettek?

 „Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.”                   Zsid11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.

Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.

Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!

Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy, mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).

A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

-----------------------------------

 

 

 

 

"Jössz te még az én utcámba!"

 

„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” Példabeszédek 24. rész 29. vers

Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!

Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?

Szeretném, ha ma egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a pillanatot. 

Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.

És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.

-          Boldog vagy?

-          Igazán boldoggá tett, amit csináltál?

-          Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?

-          Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?

-          Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?

Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.

De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.

Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.

De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!

Próbáld csak meg!

------------------------------------------------------------------

 

 ÉRDEKES..…                            Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescoba mész.                                                                                                                                     Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.                                                                                                           Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.                                                                                                                          Érdekes, hogy amikor imádkozunk semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.                                                                                                                     Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.                                                                                                                                              Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.

-------------------------------------------

         „Dánielt az oroszlánok vermébe dobták. De a király ezt mondta Dánielnek: A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” (Dán 6,17) Akár gúnyosan, kötözködve („Na, tényleg van olyan hatalmas ez a te Istened?”) akár igazi kíváncsisággal, vágyakozva („Bárcsak nekem is lenne ilyen nagy hatalmú Istenem!”), ez a formula nekünk is ismerős lehet. Korunk oroszlánvermeiben – minden ember közös sorsában, betegségben, veszteségben, egzisztenciális krízisekben – a hívő ember hallatlanul nagy plusz erővel nézhet szembe a veszéllyel, a bajjal. Jézus is kapott a Golgota keresztjén a gúnyból… S bár nem szállt le a keresztről, Isten mégis dicsőségesen végbevitte művét, és Jézus feltámadt. Mi ebben a hitben vágunk neki annak, ami más számára értelmetlen, elviselhetetlen. S erről az erőről tudunk bizonyságot is tenni. (Kőháti Dóra)

-------------------------------------

„Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta:» Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«” (ApCsel 20,35) Krisztus közelsége, igéje ma is gyógyító erővel bír. Süketek lesznek hallókká, vakok látókká, bénák örvendezőkké, holtak élőkké. A sorvadt szívűek, végtagúak felemelik kezüket, hogy elérjék az elesetteket. A „nagyobb boldogság” csak ebben a szüntelenül gyógyuló közelségben adatik meg, mert az adás öröme mindig az átadás öröme. Azt a szeretetet adom tovább, amelyet az Uramtól kaptam. (Eszlényi Ákos)

-------------------------------------

„Krisztus mondja: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró!” (Jel 3,15) Sokszor megelégszünk a langyos válaszokkal, a „majdnem” megoldásokkal. „Legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem.” Előfordul, hogy a jó elbírálás érdekében simulékony válaszokat adunk, „langyos” a beszédünk – de Isten erre azt mondja, hogy „kiköplek a számból”. Vannak krisztusi alapelvek, amelyeket nem lehet feladni a megegyezés vagy a jó tetszés kivívásának érdekében. – Add, Uram, hogy megtaláljam a helyes utat, és neked tetsző legyen a szavam és a hitem! Ámen. (Gerlai Pál)

---------------------------------------

Szélcsendben

Ő ez a csend, e Szél-csend, némaság!
Nem hallani a megtérők szavát,
az újszülöttek, hálaénekét.
Kérés, könyörgés nem volt még elég?
Mióta szól már mindenütt Igéd,
s áldás-esőre nem nyílik az ég.

Hatalmas Isten, Megváltó Urunk,
szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk!
Rút bűneinkkel roskadunk Eléd,
mert életünkben annyi kár, szemét!
Orcánkra égtek szennyek, tegnapok…
Adj újra nekünk bűnbocsánatot!
Hitünk kicsiny bár, hálánk is kevés,
de kérve kérünk áldást ébredést.
és várjuk, hogy majd kél, hogy újra kél,
a Szél, a Szél, a bibliai Szél!
Füle Lajos
-------------------------------------------------

„Teljes szívvel”
„teljes szívükbõl esküdtek, és egyenlõ akarattal keresték [az Urat]”; 2Krón 15,15-„ -és egész Júda örvendezett az eskü felett; mert teljes szívükből esküdtek, és egy akarattal keresték az URat. Meg is találták, és az ÚR nyugalmat adott nekik mindenfelől.
KRISZTUS KÖVETÉSE. – Szent - Gály Kata
Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.
Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.
Prófétai szolgálat.
„Meghallotta az Obed prófétának prófécziáját...” – 2Krón 15,8                              „Mikor pedig Ászá meghallotta e beszédeket és Ódéd próféta jövendölését, nekibátorodott, és eltávolította Júda és Benjámin földjéről mindenestül az utálatos bálványokat – a városokból is, amelyeket elfoglalt Efraim hegységében –, és megújította az ÚR oltárát, amely az ÚR tornáca előtt volt.
---------------------------------------------------------