Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Keresztelő János engedett Jézusnak. Úgy cselekedett, ahogy kérte. Bár később
voltak pillanatai, amikor nem értette, miért így kellett eljönnie a
Messiásnak, és kétkedően küldte el követeit Jézushoz: Te vagy-e az eljövendő
vagy mást várjunk? (Lk 7.19) De később meglátta, hogy engedni Jézusnak a
legjobb dolog volt, amit tehetett. Ez juttatta el őt magát is szolgálata
csúcsára, betöltve küldetését. Bennünk is megjelenhet a kétely, hiszen nem
ez az általános a mai világban. De Isten segít, támogat és biztat, hogy
megtegyük ezt a meghatározó lépést életünkben! E mai napon gondolkodjunk el
az elengedés csodáján, amit Isten akar nekünk ajándékozni. Arra kér, bízzuk
rá életünket, mert a legjobb kezekben lesz az. Így tudunk majd másokat is
erre biztatni, hogy minél több ember, család és higgyük, népünk is
megláthatja, beláthatja, hogy abban van az igazi erőforrás, amikor Istennek
adja szívét az ember. Ott nyílnak ki a lehetőségek, ekkor áradhat reánk
áldás, így nyerhetjük vissza békességünket. Isten adja, hogy így történjen
ez velünk is! (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Aki engedelmesen lépést tart Istennel, az korának testies irányzatai közt is
meg tud állani. (Kroeker)

---------------------------------

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mai kérdésünk: engedsz-e Istennek? Milyen egyszerű, s mennyire felszabadító
kérdés. "Engedj most....és engedett neki." Itt kezdene kinyílni a te életed
is Testvérem! A bevezető szavakban emberi értelemben hallottunk engedésről,
megengedésről. Milyen sok embernek engedtél már, s kaptál hideget-meleget.
Csalódtál talán abban, hogy mit is jelent engedni másoknak. Önvédelmi
reflexeid arra figyelmeztetnek, hogy védd a saját érdeked, magad, családod,
tieid és ebben igazad is van. De íme, a bajok gyökere: embereknek engedtél,
nem az Istennek. Ez a legnagyobb rabiga egy emberen, vagy akár egy népen is,
mikor sorsa jobbra fordulását attól várja, hogy embereknek engedjen. Ma újra
szólít az Ige, bízd magad Istenre! Bízd magad kegyelmére, szeretetére és
ígéreteire! Hidd el: Isten jót akar neked. Mit jelent engedni neki? Még a
legkiválóbbak is rögös utakon tanulgatták ezt az utat. Mennyire nem akart
engedni Jézusnak a tanítványa, Péter. Mentette volna a kereszttől: "Uram, ez
nem eshetik meg veled." (Mt 16.22)Majd amikor a lábát akarta megmosni Jézus,
az utolsó vacsorán, alig akarta megengedni, mert megalázónak tartotta (Jn
13.1kk). Míg végül Jézus szelíd szavaira engedett neki. Annyira várja Jézus
ma is, hogy engedd el magad és bízd Őrá életed. Mit jelent ez? Moody, a
híres evangélista mondta: "Ha engedelmeskedünk, a felelősség Istenen van."
Hallottuk: engedni felelősséget jelent. Ez ebben az esetben is igaz. Ha
engedsz Istennek, Ő felelősen gondol majd rád és felelősen cselekszik érted.
Ha engedsz neki, megtapasztalod hordozó szeretete hatalmát. S nap, mint nap
átélheted, hogy életed legnagyszerűbb döntését hoztad meg azzal, hogy
engedsz Isten hívásának és útmutatásainak. Adja Isten, hogy átéld, mit tud Ő
cselekedni az életeddel, ha teret adsz neki. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A világnak szüksége van világosságra, amit mi Istentől nyertünk, a
szeretetünkre, amely a Szentlélek által kitöltetett szívünkbe, önzetlen
odaszentelésünkre, mely Isten Bárányával való közösségünkből fakad. Szüksége
van a hit és a lélek gyümölcseire, mert azok neki meggyőzésére és
gyógyítására szolgálnak. (Kroeker)

-----------------------------------

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Az ember enged Istennek. Milyen ritka ez a kép a Szentírásban is! Hiszen
mióta nyomon tudjuk követni a Bibliában az ember Isten előtti életének
történetét, nagyon sokszor nem ezt látjuk. Ádám és Éva nem engedett
Istennek, mint ahogy Káin sem Ábelnek. Nem mondták, hogy rendben van, ha ez
az út, igazodom. S ezzel utódaikra is tragikus sorsot vontak. Milyen jó,
hogy később enged egy Ábrahám az elhívásnak és utódai ezerszeres áldást
nyernek. Nem úgy a fáraó, aki nem engedett az Úrnak és tízszeres csapással
kellett szembenéznie Egyiptom földjén. De sajnos azt látjuk, az onnan
kiszabadított Izrael népe is milyen sokat nem engedett Istenének. Már a
pusztában Mózes és Áron ellen zúgolódtak. Később Kánaán földjére
letelepedést követően sem arról voltak híresek, hogy engedtek volna a
próféták szavának és egyben Isten közeledésének. Mire Jézushoz érünk időben,
egy megkeményedett szívű, farizeusi kegyességgel kell szembesülnünk, akik
közül már alig-alig képesek igazán tisztán meglátni az Úr útjait és a
nagytanács tagjai közül egy emberről, Nikodémusról olvassuk csak, hogy
őszinte szívvel közeledett Jézushoz, engedve beszédének. Pál apostol, mint
egykori farizeus életében szemlélhető a leginkább, hogy mennyire a saját,
emberi akarata szerint akarta Istent szolgálni és számára is merőben új volt
a damaszkuszi út, megtérése helyszíne, ahol rá kellett döbbennie, hogy az
nyitja ki az áldások kapuját, ha enged Jézusnak és kimondja a szót: "Mit
akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

A "mi Urunk" azt jelenti, hogy én neki rabszolgája vagyok, akiért Ő felel,
akiről Ő gondoskodik. (Barth)

-------------------------------------

Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. (Máté 3:15)

Mit jelent Istennek engedni? A mai Igében kétszer is olvassuk ezt a szót,
amikor Jézus Keresztelő Jánoshoz beszél: "Engedj most, mert az illik
hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot." Akkor engedett neki." (Mt
3.15) Keresztelő János nem akart engedni Jézus kérésének, miszerint Őt is
keresztelje meg. Arra hivatkozott János, hogy ő kisebb, jelentéktelenebb,
mint Jézus, s éppen fordítva kellene, hogy legyen: Jézus keresztelje meg őt.
De nem. Isten Fia másként gondolkodott. Osztozni kívánt embervalónkban és
Atyja menetrendje szerint vállalni akarta a keresztséget, s megmutatni, hogy
egy velünk. Azt kérte Jánostól, hogy engedjen neki. S akkor olvassuk ezt az
egyszerű mondatot: "Akkor engedett neki." Milyen szép ez a mondat. Az ember
teret enged az Istennek. Enged akaratának, megengedi terve megvalósulását.
Nem okoskodik, mert bölcselkedik felül azon, ami adatott neki, enged
Teremtő, Megváltó Istenének. (Berencsi Balázs)

A nap gondolata:

Minél közelebb vagyunk a Naphoz, annál jobban látjuk magunkon a foltokat.

NEM VÁGYOM MOST MÁSRA…
Nem vágyom most másra, csak utamon fényre,
mint barlang sötétből, élő, friss reményre,
nem kell tömjén füstje hízelgő ajkakról
(szemek árulkodnak kovakő arcokról),
bókra sincs szükségem, hisz büszkeség ágya...
jobb, ha fogoly marad a hiúság vágya,
lelkem szomjúhozik tiszta, szent Igére,
jó Atyám szavára, mint áldott kenyérre.
2013. aug. 15. Guti Tünde

------------------------

ŐRKÖDSZ FELETTEM
Lelkem összerezzent gyűrődéseiből
felröppennek a megnémult gondolatok,
szabad szárnyalással ívelve
irgalmad gyógyító végtelenjén,
s a szívembe zárt, összetépett érzések
ellobbannak igazságod lángjaiban.
Örökkévaló hűséggel őrködsz felettem,
ó, szentek Királya: féltő szereteted emésztő tűz.
2014. július 4. Guti Tünde

--------------------------------------

ÚGY VÁGYOM RÁD, URAM!
Tikkasztó pusztában a hűs forrásra,
sarjadó vetésként víg napsugárra,
mint száraz barázda az áldott esőre,
mint terhet cipelő, megújult erőre,
sötét alagútból, menekülés fényére,
éhező vándorként, megtört falat kenyérre,
úgy vágyom rád, Uram!
2014. július 4. Guti Tünde

----------------------------------------

ŐRÁLLÓK, VIGYÁZZATOK!
Őrzők,
kiknek fejdísze az élő Isten neve,
ne rettentsen el a nap tűző heve,
falakon állva, szemetek távolt kutat,
ne vétsétek el a veszélyt rejtő utat!
Őrállók, harcra készen figyeljetek!
Őrzők,
szívetekben az Úr félelme dobog,
erős igazsága, mint zászlótok lobog,
töretlen hűséggel óvjátok a várost,
pusztító ellenség közeledik már most!
Őrállók, ne féljetek, vigyázzatok!
Őrzők,
lelketekben az Úr szent tüze lángol,
maradjatok bátrak, ha kő szakad le bárhol,
árban vagy viharban meg ne lankadjatok,
sűrű sötétségben, végig kitartsatok!
Őrállók, soha ne hagyjátok el helyeteket!
Őrzők,
kik bástyákon álltok a népért rendületlen,
orv támadás soha ne érjen készületlen,
szívetekben imádság, kezetekben fegyver,
fennen kiáltsatok, ha kell, ezerszer!
Őrállók, ha veszélyt láttok, fújjátok a kürtöt! 2014. május 31. Guti Tünde

--------------------------------------

FIGYELJETEK!
Miféle smaragd tünemény szüremlik
az áttetsző faleveleken,
szikrázva szárítva az esőcseppeket,
mint ahogy a kegyelem letörli
gyűrött lelkem könnyeit!?
Micsoda mennyei fény gazdagítja
e szegénységben tékozló világot,
pedig arcát fordítja a sötétségnek,
és hátát az Élet forrásának!?
Ébredjetek! Figyeljetek! Vigyázzatok!
Az égen angyalhírnök száguld,
Isten követe ő, súlyos üzenettel!
2014. május 20. Guti Tünde

---------------------------------

URAM, SZERETNÉK...
Kevesebbet írni, kevesebbet szólni,
talán többet sírni, és mind bepótolni,
amit mulasztottam, vagy elszalasztottam,
csúnyán tönkretettem, vagy el sem vetettem,
amit letakartam, pedig nem akartam,
hogy akadály legyek, hanem inkább vegyek
tüzet, áldást és Szót, hogy érezzék bennem a sót,
amivel megízesíted e világot. 2014. április 28. Guti Tünde

-------------------------------

Jób könyve 8:5-6-De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz; Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
Sokan hiszik, hogy a véletlennek nagy szerepe van az életben. Egyszer olvastam egy könyvet, ami kimondottan nagy szerepet tulajdonított neki. Isten létezését egyáltalán nem tagadta, éppen ezzel zavarta össze az olvasóit. Akik hisznek Istenben és az Ő gondviselésében, nem hihetnek a véletlenben, mert ha valami véletlenül történik, akkor ahhoz Istennek nem lenne köze.
Sokan hisznek abban is, hogy ha elkövetnek valamit, az nem derül ki. A felmérések szerint a büntetések szigorításának azért nincs visszatartó ereje a bűncselekményeknél, mert az elkövető abból indul ki, hogy biztosan nem kapják el.
Isten gondviselése mindenben a segítségünkre van, abban is, ha bennünket akarnak becsapni. Éppen a napokban tapasztalhattam meg, hogy Isten hogyan óvott meg attól, hogy egy olyan ember, akiben eddig megbíztam, ne tudjon súlyosan megkárosítani. De ha egyszer megtette, hogyan bízhatnék meg ezután benne? A bizalmat egyetlen rossz lépéssel el lehet veszíteni, de visszaszerezni nagyon nehéz. Természetesen megbocsátok neki, de tudok-e majd ezentúl bízni benne? Nehéz feldolgozni a csalódást. Most mégis elsősorban érte kell imádkoznom, segítse az Isten, hogy meg tudja bánni, amit tett.

------------------------------------------------

Ézsaiás 63:9,- „Minden szenvedésüket ő is szenvedte, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, felvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban.”
„Millió és millió ember él a földön, akik még nem hallottak Istenről. Ezeknek is joguk van ahhoz, hogy megismerjék őt. Ugyanolyan joguk van Krisztushoz, mint nekünk. A mi kötelességünk akik megismertük őt, hogy megismertessük az ő nevét, és a segélykiáltásokra feleljünk.
Amikor az evangéliumhirdetés meggyorsításának vagy feltartóztatásának a következményeit mérlegeljük, leginkább csak önmagunk és a világ szempontjából beszélünk erről. Keveset gondolunk arra a fájdalomra, amit a bűn Istennek, mint teremtőnknek okozott, és okoz máig is. Az egész menny együtt szenvedett Krisztussal az ő haláltusájában. Ez a szenvedés azonban nem akkor kezdődött, amikor Krisztus emberré lett, és nem fejeződött be az ő mennybemenetelével. A kereszt csak nyilvánvalóvá teszi tompa érzékeink számára azt a szenvedést, amit a bűn megfoganásától kezdve okozott Istennek.
Földünk egy nagy kórház, a nyomorúság színhelye. Segítsük Isten művét a mielőbbi befejezéséhez azáltal, hogy munkatársaivá leszünk. »Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik bizonyságul, minden népnek, és akkor jön el a vég« (Mt. 24:14).” E.G.White: Nevelés, Az élethivatás c. fejezetből

----------------------------

"Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint."
(Efézus 4:23)

Megújulás lelkünkben és elménkben, ez életünk legnehezebb és legfontosabb döntése.
Bátorságot, bizalmat és mindenek előtt hitet igényel. Az Ige buzdítása egyértelmű.
A te életedben megtörtént már ez a döntés?

-------------------------------

Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember…” (Prédikátor 3,9-22)
ÖRÜLJÜNK? Isten elrejtőzködő, kikutathatatlan, mind személyében, mind tetteiben. A Prédikátor kérdései is erre utalnak: az ember hiába fáradozik abban, hogy Istent megismerje, és kikutassa, Isten mit miért tesz (16-22). A Prédikátor ugyanakkor vallja, hogy Isten szuverén Úr, aki mindent bölcsen cselekszik, akkor is, ha az ember ezt nem képes felismerni (8,17). A Prédikátor vallja, hogy bár számtalan érthetetlen esemény történhet velünk, és látszólag a gonosz sokszor diadalmaskodik, mégis minden a szuverén Isten kezében van. Mindabban, ami a hívő ember számára adott, abban ott van Isten jósága, még a rosszban is. Éppen ezért alázattal, de hívő bizalommal járhatjuk életutunkat. Bármi érhet, de ez a „bármi” Isten ajándéka, ezért jó. A kifürkészhetetlen világ Isten kezében van. Ezért minden rendben! Tehát mindenkor örülhetünk (Filippi 4,4), minden élethelyzetben megtalálhatjuk azt, ami örömöt okoz. A hit látható jele, hogy az ember tud örülni annak, ami jutott neki, bízva abban, hogy az Úr nem terheli övéit erő felett (22). 1János 3,1-12 469. dicséret

-------------------------------------

…örökké tart szeretete…” (Zsoltárok 106,1-23)
Zsidók 13,18-25 346. dicséret
Isten Igéje nem egy „ideális” népet állít elénk, akik mintha kiérdemelték volna, hogy az Úr így bánt velük, és ellenségeiket legyőzve megszabadította őket. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy Isten dicséretre méltó, mert örökké tart szeretete; akkor sem szűnik meg ez az örök, rólunk üdvösségesen döntött szeretet, ha mi hűtlenül elhagytuk az Urat. Ennek igazolásaként hosszan felsorolja a zsoltár Isten népének mindenféle engedetlenségét (7-23). Hűtlen a nép, és hűséges az Isten. Ennek jele, hogy minden mélységben irgalmasan bánt velük (4). Csak leborulhatunk ez előtt az örökkévaló szeretet előtt, amely Jézus Krisztus keresztjénél, és üres sírjánál konkrét és egyértelmű lett a világ számára. Ez a szeretet Isten igaz voltából fakad (3). Ez a szeretet arra hív, hogy leborulva dicsérjük az Urat (1-2), bánjuk meg vétkeinket (6), ne legyünk többé engedetlenek, járjunk az Úr útján (3), és megtapasztaljuk a választottak jólétét (5).

------------------------------------------

Fil 1:3-4- „”Hálát adok az én Istenemnek minden rólatok való emlékezésemben, minden könyörgésemben mindegyiktekért nagy örömmel könyörögvén.”
Pál apostol élete abban is példa számunkra, hogy nagy örömmel imádkozott hittestvéreiért. Hálát adott azért, hogy vannak olyan emberek, akik vele együtt szeretnék az Úr útját járni. Tudta, hogy Sátán nemcsak őt próbálja rosszra csábítani és elveszíteni, hanem másokat is. Erősen hitte, hogy az Úr meghallgatja másokért mondott imáját is.
Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy még imáinkban is önzők vagyunk. Sokszor csak magunkért fohászkodunk. Az Ige által figyelmeztetést kapunk, hogy másokra is gondoljunk imádságaink közben.

SZŐLŐBEN. János ev. 15: 1-6.-- Jn 15,1-6
"Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves.
A szőlővesszőket, amelyek bennem gyümölcsöt nem hoznak, a gyümölcsözőket viszont megtisztítja, hogy még többet teremjenek.
Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására.
Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem
Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek
Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad.                                      Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Itt mindig vágni kell. . .
Már az oltáskor vesszőt és szemet.
Az ültetéskor hajtást, gyökeret.
És évről évre minden venyigét,
Burjánzó lombot, gyomos föld rögét.
Itt minden éles: fűrész, kapa, kés.
Szívós harc ez a szőlőmívelés.
Hogy végül szép és bő termés legyen.
Mennyi vágás! De mind értelmesen.

Míg ásom, metszem és nyesegetem,
Reád gondolok, Atyám, Istenem.
De sokszor vágsz, égi Szőlőmíves!
Ez testemnek soha nem kellemes.
De Szent Lelked újjászült engemet.
Kezdem érteni a vágást, a sebet,
Te vaktában soha nem dolgozol.
Mint bölcs gazda, azon munkálkodol,
Hogy Kriszusban beoltott életem
Ne burjánzó -, gyümölcstermő legyen.
Győri József

----------------------------------

Tíz gíra

„Kereskedjetek, amíg megjövök!"
- Mondta az Úr, és messzi-tartományba
Távozott: dicső égi országába.
Sénitt maradtam szolgái között.

Mielőtt elment, énrám is hagyott
Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon.
Kegyes volt hozzám Uram és Királyom.
Azóta én az adósa vagyok.

Lám, elszállt fölöttem az idő.
Közel a nap, hogy Uram visszatérjen.
Számolgatom, mennyit „hozott" a pénzem.
Tudom, nemsoká ő „vesz majd elő".

S megkérdezi: A gírámmal mi lett?
És nincs helye cselnek, ravaszkodásnak.
Néven szólít, hogy színe elé álljak.
Fülem e szóra nem lehet süket.

Dadogva kezdem érveim sorát...
Uram, a hasznod talán ha öt gíra...
Légy irgalommal teljes szívű bíra,
Teddfélre az ítélet ostorát!

Néhány szolgatárs már sorra került...
Én itt toporgok a várószobában.
Szívem remeg, bár mindig erre vártam,
Hogy álljak végre szent színed előtt.

Nincs semmi érdemem, áldott Uram,
De rendületlen hiszek irgalmadban.
Bocsáss meg, hogyha adósod maradtam,
Csak ez segít, hisz véget ér utam.

Könyörülj rajtam, csak ezt mondhatom!
Keresztfán kihullt véred érdeméért,
Megtört testednek drága öt sebéért
Emeld fel szívemet, szeress nagyon!
Gerzsenyi Sándor

------------------------------------------

Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
Pál levele a Filippiekhez 2:1-11.

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban,
ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés,
Ha van közösség a Lélekben,
ha van irgalom és könyörület,
Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal,
hogy ugyanazt akarjátok:
ugyanaz a szeretet legyen bennetek,
egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál:
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak,
hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát,
szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett,
és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.

[COLOR=#ff0000]Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé,
és azt a NEVET adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy JÉZUS nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké, és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR
az ATYA ISTEN dicsőségére."

----------------------------------

Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell, Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább. Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sőt mozdulatlan. Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után, Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt. Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul. Gyönyörűséges iga ez,
Amely boldogságot szerez. Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet. Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán. Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunkké, mert IMÁDSÁG..
-----------------------------------------
KÖVEK ZSOLTÁRA .

Elhalkult és elhalt az orgona...
De új nesz kél most a templomfalakból.
Nem halljátok? Itt körül a falakban
Dobognak a beépített kövek.
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis, mégis egy ütemre vernek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,
Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.
Szeretném, ha szívem megállana,
S csak a százéves templom kövei
Dobognának tovább...

Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,
Felmelegíti dermedt véremet,
Lassan megértem a beszédjüket:
„Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,
Kemény kövek és haszontalanok.
Nehezek, otrombák, formátlanok.
Tehetetlenek, tompák, elesettek,
Mozdíthatatlanok.
Hevertünk hét országban szerteszéjjel,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Vad éleinkbe ütközött a nap,
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,
Véresre törtük vándor lábait,
Egymásról alig tudtunk valamit,
És nem álmodtunk templomról soha.
De jött egy ember, törékeny, beteg,
A lelke égett, szíve dobogott,
Az az ember templomról álmodott.
Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel
Tehetetlenül, haszontalanul,
Vadul, otrombán és formátlanul, -
Elindult a köveket megkeresni,
Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,
Utak mentén, száraz patakmederben,
Barangolt hetedhétországon át,
Hol éleinkbe ütközött a nap.
Horzsoltuk az éjszaka bársonyát
S véresre törtük az ő lábait.
Az az ember keresett, s megtalált.
És azt mondta nekünk: Ti templom
lesztek.
Falakká fogtok összeállani,
És visszaveritek az Ige hangját,
És visszazengitek az orgonát, -
Az imádkozó nagy nyomorúságot
S az áhitat szárnyaló énekét
Szent nyugalommal veszitek körül.
Halkan dobogni fogtok a falakban,
Külön dobban meg minden kicsi kő,
És mégis-mégis egy ütemre vertek,
Egy óriási templom-dobbanással.
Isten, ha akarja, a köveket
Dobogtatja meg a szívek helyett.
Így szólt hozzánk a templomépítő.’’

Így beszélnek ma hozzánk a kövek.
Reményik Sándor.1929. December 1.

-------------------------------------

ÜNNEP VAN, VASÁRNAP! - - Túrmezei Erzsébe

Ünnep van, vasárnap. A harangok hangja
mind azt mondja: Kicsik-nagyok, gyertek
Isten hajlékába, A templomba!

Isten szeret minket: Jézust adta nékünk,
Van ránk gondja Hívó harangszóra
Siessünk örömmel  A templomba!

Zendüljön az ének! Hallgassuk az igét
Imádkozva!  Hívó harangszóra
Siessünk mindnyájan  A templomba!
--------------------------------------------
AZ ÚR HÁZA

Megkondul a harang. Azt zengi az érchang:
Jöjj, vár az Úr háza.
Ma örvendjünk együtt! Az Úr napja eljött:
Bú, gond és baj múljék!
Szent Igéje szólít, Szelíd szava gyógyít...
Jöjj, dicsérjük, áldjuk! Gerzsenyi Sándor

----------------------------------

LELKI CSÖNDRE VÁGYOM

Én Istenem, lelki csöndre vágyom,
Templomod az, ahol megtalálom.
Lelki fülem ott Rád hangolódik,
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.

Körülöttem zajlik a bűn-tenger:
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.

Megfáradtak nálad felüdülnek,
erőtlenek új erőre lelnek.
Bűnüldözött lelkek menedéke
Nálad van az örök csönd, a béke.
Pecznyik Pál

--------------------------------------

MAGÁNY

Csendes alkonykor, hajnalpirkadáskor,
Ha a lelkemmel egyedül vagyok,
Érzem: az élet néma börtönében
Élő emberek nem mindig rabok.

A magányosság csendes perceiben
Élő emberek mindig boldogok!
Nem jut el oda bűnök sötét éje
Világ zajától mentek, szabadok.

A messzeségből valaki lenéz rám.
Ha Rá gondolok, a szívem örül.
Kivel Isten van, az sohasem árva,
Bár világ romján álljon – egyedül!
Kárász Izabella, 1943. Fényből Fényességet 248

----------------------------------

Öröm az igében (2)

 Aki már főzött, az tudja, hogy az előkészületek éppen olyan fontosak, mint a főzés maga. Ahhoz, hogy valamilyen finomságot el tudj készíteni, nem spórolhatod meg a tisztítást, hámozást, hántást, felnyitást, apróra vágást, s az erre szánt időt sem. Valahogy így van ez a bibliaolvasással is. Ha csak beleugrasz, hirtelen kezedbe veszed azzal a céllal, hogy „Na, most akkor üzenj valamit, Uram!” – nem valószínű, hogy megtörténik. Persze megtörténhet. Viszont akkor a végeredmény olyan lesz, mintha héjastól főznéd meg a krumplit, és aztán azon vinnyogsz csodálkozva, hogy miért nem sikeredett ez finomra.
Mielőtt azonban belekezdenék abba, hogy bármilyen tippet vagy javaslatot mondjak neked arról, hogyan olvasd az igét hatékonyabban, hadd mondjam el, hogy teljesen száz százalékos módszerek nincsenek. Az, hogy Isten szól, az, hogy Ő az igéjén keresztül megszólít téged, az, hogy betűk, történetek, amelyek több ezer évvel ezelőtt íródtak le, élő és eleven üzenetté válnak a mában számodra – nos, ez csoda. Ez az, ami természetfölöttivé teszi a Szentírás olvasását, és különlegessé ezt a könyvet bármely más irodalmi alkotáshoz viszonyítva.
Szóval a tippek nem egyenlőek a garanciával. Nyilván erre a megállapításra is igaz, hogy ahány ember, annyiféle. A következőkben tehát azt tudom elmondani, amit én megtapasztaltam, kipróbáltam, és ezek által örömmé lett számomra a Szentírás olvasása.

Kell egy nyugodt hely. Egy olyan, mint amiről Jézus beszélt: belső szoba. Ahol senki nem zavar, ahol nem bömböl a hangszóró, ahol nem röhögnek húszan körülöttem, nem megy a tévé, nem nyit be minden két percben valaki. Válassz ki egy helyet, egy találkozási pontot, ahol csak te leszel és Isten. Ha már a randi képénél maradunk, akkor valószínűleg a legszemélyesebben perceket a kedveseddel nem mások szeme láttára, füle hallatára szereted eltölteni, hanem meghitten, négyszemközt. Remélem, hogy nem… Mióta jó magam is kollégiumban lakom, tudom hogy ez a rész nem túl egyszerű. Menj ki akkor a városba, lehetőleg valamilyen parkba, szabad levegőre, vagy valamilyen kellemes hangulatú kávézóba, ahol nyugodtan el tudsz tölteni pár percet.

 Idő. Legyen egy fix időpontja a napodnak, amikor csak azzal foglalkozol, hogy Isten igéje előtt vagy testben és lélekben. A legjobb, ha ez reggel van. Akár rögtön egy reggeli mosdás után. Amikor még nem ugrottál bele a napba, amikor még nem láttad meg a konyhában a rendetlenséget, amit a lakótársaid hagytak ott tegnap éjjel, amikor nem érkeztél még kiborulni semmi miatt, és nem érkezett senki sem kiborítani téged. Ha előbb Isten előtt állsz meg, és elmélyedsz az Ő üzenetében, ez megváltoztatja majd az egész napod hangulatát és folyását, a viszonyulásodat a bunkó főnökhöz, a szemtelen évfolyamtársakhoz, a figyelmetlen barátokhoz… „De hát így is túl korán kelek fel! Nem tudok reggel még ezzel is foglalkozni!” – mondod. Nos, igen. Talán érdemesebb hamarabb lefeküdni, és reggel fél órával korábban felkelni. Ez áldozat. Igen, az lehet. De erre neked van szükséged, nem pedig Istennek teszel szívességet.

Imádság. Mielőtt kinyitnám a Bibliát, hogy várjam a napi adag „lelki kávémat”, legjobb, ha megszólítom magát az Istent, akitől az éltető szót várom. Nem hosszú körmondatokkal, hanem egyszerűen, mint ahogy egy gyermek megy oda a szülőhöz, s mondja: Szomjas vagyok! Itt vagyok, kérlek, adj innom! Az imádság csendes, nyugalmas légkört teremt: elcsendesít belül, a lelkedben, előkészíti a szíved talaját, hogy az igemag jó földbe hulljon majd. Megóv attól, hogy hirtelen ugorj bele a túl forró vagy túl hideg vízbe, felkészíti a lelkedet – ha szabad így fogalmazni – egy természetfeletti utazásra, ahol a Lélek a vezető, te pedig a vezetett. Úgy tapasztaltam, hogy imádság híján nehezen megy a koncentráció, a figyelem ébrentartása, az állandó nyitottság.

Igeolvasási terv. Mindig furcsállottam azokat az embereket, akiknek nem volt egy terve, hogyan olvassák a Bibliát. Kell, hogy legyen egy rendszer, egy vezérfonal, egy út, ami mentén haladsz. Ez sokkal átláthatóbbá teszi azt, hogy hol tartasz,és hová haladsz. Jómagam a Bibliaolvasó Kalauzt használom. Egy ószövetségi és egy újszövetségi könyv fut párhuzamosan, és soha nem ad többet, mint egy fejezet. Természetesen egy könyvet, evangéliumot, levelet is elkezdhetsz, s haladhatsz vele a számodra megfelelő tempóban. Néha megtörténik, hogy csupán egyetlen vers az, ami megragadja a figyelmed. Nem baj. Ne legyen rajtad a nyomás, hogy mégpedig az egész fejezetet át kell venni, ez nem tananyag a szó szoros értelmében véve. A lényeg, hogy legyen egy koncepciód, egy terved, ami alapján tudod, hogy hová is haladsz. Ne legyél olyan, aki ide is kap, oda is nyúl, de a végén semmit nem markol! Homoki Gyula

-------------------------------------

Öröm az igében (3)

  Ha megvan a megfelelő hely, az erre rászánt idő, már azt is tudod, mit fogsz olvasni, és meg is szólítottad az ige Urát imádságban, akkor indulhat is a munka. Talán kicsit rossz szájízzel fogadod ezt a szót: munka. Igen, az. Befektetett idővel és energiával jár, figyelmet igényel, vagyis hogy ott légy az elméddel és lelkeddel egyaránt. Munka ez – de milyen csodálatos munka! És nem vagy egyedül hagyva benne. Ott van a Lélek, Aki munkálkodik benned az igeolvasás perceiben. Ettől lesz ez más, mint egy iskolai kötelező olvasása. A munkafolyamat pedig általában nálam így megy:

Olvass! Sokszor és sokakkal megtörténik, hogy egy nem túl érthető történet (például Mózes 3. vagy 4. könyvéből) egyszeri elolvasása után rögtön leteszik a Bibliát, és feladják. Ez így nem jó. Mert már magával az olvasással is spórolni szeretnének. Nekünk iskolában azt mondták, hogy ahhoz, hogy megértsünk egy szöveget, legkevesebb háromszor, de akár ötször is el kell olvassuk azt. Arra, hogy sokszor nem értesz egy adott szakaszt, lehet éppen az a legegyszerűbb magyarázat, hogy nem is olvastad el elégszer. Így hát olvasd előbb át teljesen a napi verseket! Majd másodjára versenként megállva, lassan, fennhangon tedd ugyanezt! Harmadjára pedig újra az egészet! Talán már ez is segít abban, hogy jobban megértsd miről is van szó.

Meditálj! Nem törökülésre és narancssárga tibeti szerzetesruhára kell gondolni. Egyszerűen csak gondolkodj el az olvasottakon! Ha történetet olvastál éppen, akkor próbáld meg magad belehelyezni az eseményekbe, egy-egy szereplő helyébe. Ez sokat segít abban, hogy megértsd a szándékát az embereknek, akik éppen részt vettek a történetben. Feltárja sokszor az indítékokat, mit miért tettek, milyen megfontolásból. Tégy fel kérdéseket a szakaszhoz! Ki mondja? Kinek? Milyen körülmények között? Mi a hangsúlyos itt? Mi az, amire érdemes figyelni? Kérdések nélkül nehéz kibogozni a szálakat. Ma már rengeteg kommentár, igeolvasást segítő könyv is található a gyülekezetek könyvtáraiban, könyvesboltokban, interneten. Ha valamit nem értesz, ott is érdemes utánanézni. (Pár ilyen könyv az írás végén található.) Illetve észben tarthatod a kérdésed és felteheted egy ifi alkalmán, vagy egy másik keresztyén barátoddal való beszélgetésben! Ott is sokszor válaszra lelhetsz.
A meditálás, gondolkodás folyamata talán a legnehezebb része az egész bibliaolvasásunknak. Azt is el kell áruljam neked,  hogy nem mindig fogsz, minden nap hatalmas aha-élményekkel, egyértelmű üzenetekkel, útmutatásokkal gazdagodni. Ugyanakkor mindennap megtudhatsz valamit Istenről, és arról, hogyan cselekedett, hogyan szólt egykor valaki(k)hez. Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagy magadra hagyva ebben a munkában: a Lélek ott van és segít a megértésben! És elvégzi az ige azt, amit Isten el akart végezni benned aznap.

 Memorizálj! Tanulj meg legalább egy verset az olvasott szakaszból! Ha rossz a memóriád, írd le egy cetlire, tedd a zsebedbe és vedd elő, ha sorban állsz, metrón ülsz, a buszra vársz! Ez segít abban, hogy az ige végigkísérje a napod, s elgondolkodj rajta, ha elolvasod újra és újra. Később pedig nagy segítség tud lenni egy-egy helyzetben, amikor talán éppen azokra a szavakra van a legnagyobb szükséged egy kísértés vagy vigasztaló beszélgetés alkalmával. Ezen túl pedig még jobb, ha időt szánsz egy hónapban arra, hogy hosszabb igerészeket is megtanulj, olyanokat, amelyek igazán fontosak a számodra. El sem tudom mondani neked, mennyi áldást tapasztaltam meg már azóta, hogy elkezdtem memorizálni az igeverseket, sőt egész fejezeteket. Számomra nehézség a számok, igehelyek megtanulása, de igyekszem legalább a fejezetszámot megtanulni, így pillanatok alatt kikereshető a Bibliában a helye.

Tedd! Ez így mind szép és jó, de Jakab azt mondja, hogy „… ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.” (Jak 1,23-24) Jézus pedig nem ígéri azt, hogy nem omlik össze az életed a viharok következtében, ha csak hallgatója és olvasója vagy az igének, hanem ha cselekszed is azt! (Mt 7,24-27) Amit olvastál, amit üzenetként kaptál, azt meg is kell tenned! Különben az egész valami elméleti dolog marad, aminek nem sok értelme van úgy önmagában. Ugye ezt nem kell túlmagyarázni?

„Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1,1–3)                      Homoki Gyula  .

Mihez kezdjek?

  „Akkor magába szállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám házában, én pedig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához…” Lk 15,17-20
Olvasva a fenti igerészt, sokakat biztos a már megint érzés kerített hatalmába. Persze, hogy a Biblia egyik szép példázata, de sokaknak már lerágott csont..
Ha úgy vesszük, ez a fiú velejéig pofátlan és szeretetlen ember. Kikéri az örökségét, pedig az apja még él. Aztán mikor elfogyott mindene, volt képe hazamenni és kérni az atyját, hogy fogadja őt vissza, még ha béresnek is.
Aztán pedig, ha az atyát nézzük, az ő döntése is igazságtalanak tűnhet. A fiú visszatérve még egy szót sem szólt és az atya már megbocsátott neki. Hol a büntetés? Egy atyai pofon vagy napokig tartó szidás, hogy „mit csináltál, hol voltál, hol az örökség?” Semmi, itt csak szeretet van.
Sokan elhallgattatják a lelkiismeretüket, ami próbálna kiáltani, hogy valami nem jól megy így, de az ember sokszor hisz az ördögnek, aki azt mondja „nyugi, nem olyan nagy baj az.””Akkor most minden egyes kis bűnömet valljam meg Istennek?”– kérdezheted jogosan.

Miket szoktunk csinálni a bűnnel? Először még nem is tudjuk, csak azt, hogy mit csinál velünk a bűn. Elválaszt mindenkitől. Emberektől és főleg Istentől.

Aztán, ha már látjuk a bűneinket, munkához szoktunk látni és szépen kimázoljuk. Mázoljuk fehérre a feketét, végül is csak nézőpont kérdése minden. Ilyen vagyok, nincs mit tenni, ilyen természetet örököltem, de nem olyan vészes az…

Ha ez nem ad megoldást (márpedig nem ad), akkor megpróbáljuk eltűntetni. Hiszen, amit nem látnak, az nincs is.

Sokan erényt is csinálnak belőle. Nem szégyellik, nem takargatják, hanem még dicsekszenek is vele.

Sokak cinkosokat keresnek, hogy megosztódjon a felelősség.

Sokan pedig bűnbakot keresnek és megpróbálják ráhárítani az egészet.

A legolcsóbb próbálkozás: „neki is van, nem vagyok egyedül vele.”

Lehet a bűnt magyarázni, cicomázni, felelősöket keresni, de a bűn kérdését ez nem oldja meg. A bűn attól még ott van, és akár tetszik, akár nem,  görnyedsz alatta. De van megoldás! Vidd oda Jézus keresztjéhez a bűneidet és ott leteheted. Ő átveszi tőled és megbocsát neked. De neked ahhoz fel kell kelned, ahogy a tékozló fiúnak is, és meg kell vallanod, hogy „Atyám, vétkeztem; nem más miatt tettem, amit tettem, hanem én magamtól vagyok ilyen, és ha lehet, fogadj vissza ma engem!”
Hogy végezetül mihez kezdj? Kezdj el bűnt vallani!
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Ján 1,9)
 Ha gondok gyötörnek, egyedül érzed magad, kilátástalan minden, és úgy érzed, elvesztél, KELJ FEL! „Fölkerekedett tehát és visszament atyjához”. Egy tudatos, életre szóló döntést kell hoznod. A tékozló nem marad ott a disznók mellett, távol az atyai háztól. Te se maradj távol Jézustól! A fiú elhatározta, hogy hazamegy és haza is ment. Jól döntött a bűnvallás mellett, és megkapta az atya örökre szóló szeretetét. Ha te is felkelsz, megállsz Jézus előtt, és azt fogod mondani „vétkeztem”, akkor te is jól döntöttél. Szilvási Gábor

------------------------------------------------

Öröm az igében (1)

 Csörög a vekker. Reggel hét sincs még. Minden erőmet összeszedem, hogy odanyúljak és megnyomjam a kikapcsolás gombot. Nem sikerült. Leesett az óra, nagyot csörömpöl. „Na, legalább sikerült neki: felkeltem!” – mondod magadban. Nem tudod hogyan, de már ott vagy a konyhában és a kávéfőzőért nyúlsz:„Tényleg nem tudom, hogy is kerültem ide.” Alvajárás. Visszacsoszogsz a szobába a jó meleg bögre kávéval. Futó pillantást vetsz az éjjeli asztalkádon fekvő Bibliádra. Valami megmozdul benned. „Igen, jó lenne kinyitni!” – gondolod. – De nincs túl sok időm. Majd később. Amúgy sem értettem tegnap sem. Valami szövevényes, érthetetlen ószövetségi mészárlás volt tegnap is benne, ahogy futva átolvastam. Á, kezdjünk el inkább öltözni. Majd elolvasom a Mai Igét a villamoson!” És ez így megy napról napra.
Ugye ismerős? Ha nem is bögrével vagy vekkerrel, de talán ez a te történeted is. Tudom, mert az enyém is – volt. Egyszerűen nem leltem örömöt az igeolvasásban. Kötelességként, keresztyén életemhez való szükséges adalékként éltem meg és néztem rá. Sokszor pedig megtörtént, hogy hetekig nem nyitottam ki se a Bibliát, s egy-egy ilyen időszak után pedig már keresni kellett a méteres por alatt, ami belepte, míg csak ott állt használatlanul. Öröm és Biblia – mintha valami két teljesen különböző és egymással száz százalékig ellentétes fogalmakról beszélnénk.
Egy évvel ezelőtt meglehetősen felrázó és meghökkentő ünnepen vehettem részt. Izrael mai népe a nyolcnapos lombsátrak ünnepét a Simchat Torah nevű ünnepnappal zárja. Az ünnep neve egyszerűen annyit tesz magyarul: a Tóra^[1] öröme. Egy észak-izraeli kisváros főterére érkeztünk meg, ahol hatalmas hangszórók fogadtak. Zászlókkal, lufikkal feldíszített terep volt, tele ünneplő emberrel. A külső szemlélő számára valamilyen egyszerűbb fesztiválnak tűnhetett ez az egész felhajtás. A vidám, pattogós jiddis dallamok után azonban előkerült az ünnepelt is. Hatalmas Tóra-tekercseket hoztak elő a helyi zsidó közösség férfitagjai az ölükben, s elindultak vele körbe-körbe. A gyülekezet pedig körbefogta a Szentírást, egymást kézen fogva pedig ujjongó, tapsoló körtáncba kezdtünk. Kézről kézre járt a Biblia. Mindenki meg akarta érinteni, fogni, átölelni, csókolni. Azt hiszem, ez volt az első alkalom életemben, hogy embereket láttam örülni a Bibliának. A kép, a hangulat, a mosolyok, az idős, ráncos kezek és a fiatal, erőtől duzzadó karok szorítása, ahogyan átölelik a becses Írást egyszerűen beleégtek az emlékeimbe.
Elszomorít az, hogy látok megtért, átadott életű fiatalokat, ahogyan szépen – lassan, de biztosan – elhervadnak. Megvan az átadás, megtörténik a bizonyságtétel, elkezdődik a szolgálat, aztán telnek-múlnak a hónapok, az évek, és az első szeretet lángja elhűl, és pislákolás marad abból, aminek folyton égnie kellene. Ennek rengeteg oka van és lehet, mégis azt látom, hogy az egyik legnagyobb gond a bibliaolvasással van. Pontosabban a nem olvasással.
Drága, TeSóm! Mikor volt az, hogy leültél az ige mellé, nem kötelességből, nem muszájból, nem azért, mert bűntudatod volt, hogy már régen nem olvastad, nem azért, mert  kellett készülni és mégiscsak kell valami téma, hanem mert, mint ahogy a szarvas kívánkozik a hűs forrásvízhez, úgy szomjaztál te is az Ő beszédeire (Zsolt 42,1)? "Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!"                                                        Mikor volt utoljára, hogy gyönyörködtél az Ő igéjében, az Ő törvényeiben, s arról gondolkoztál éjjel és nappal (Zsolt 1,2)? " Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe,"                                                                                                                                  Mikor volt, hogy örültél neki, jobban, mintha valami hatalmas és értékes ajándékot kaptál volna (Zsolt 119,162)? Vagy mindez valami idegen nyelv a számodra?
Oldalakon keresztül állhatnának itt indokok, hogy miért fontos, hogy olvasd az igét. Valószínűleg te is nagyon jól tudod mindezt a saját fejeddel. Álljon itt mégis csupán egy, talán a legfontosabb mind közül, amely engem letaglózott, mikor Isten megmutatta, és olyan útra terelt, amelyben többé már nem kötelesség lett az ige olvasása, hanem kútforrás, amelyből minden nap friss vizet lehet meríteni, s örömöt a léleknek.
A Biblia szerint Isten azért teremtett engem, hogy Őt megismerjem, s ha ez megvan, akkor szeressem, s ebből a szeretetből örömöm legyen. A kérdés ezután már csak az, hogy honnan ismerjük meg Istent? A válasz pedig egyszerű: Biblia. A következtetésem tehát ez: TeSó, ha örömöt akarsz, nem spórolhatod ki a mindennapjaidból az igét. Ha megteszed, nem fogod megismerni igazán Istent, ergo nem tudod Őt megszeretni, csodálatosnak látni, mindenek fölött megelégítő gyönyörűségnek.
Olyan ez, mint a randizás. A szerelmedet nem ismerheted meg anélkül, hogy időt töltenél vele, kérdeznéd őt, megtudnád mit szeret és mit nem, mit akar és mit nem, milyen is ő, ki is ő, hogyan reagál egy-egy helyzetben stb. Az elkövetkezendő írásokban tehát ilyen randitippekkel szeretnénk segítségedre lenne, hogy ez a fekete könyv ne maradjon a polcokon hosszú-hosszú hetekre, hanem hadd legyen olyan napi kútforrás, amely mindig friss örömöt kínál számodra.          Homoki Gyula

ITT SZÓL SZEMÉLYESEN HOZZÁD E VERSBEN,

vesztedbe táncoló világ fia!

Örök megtartatást kínál neked,

Lázárénál is drágább életet,

‘‘A Mester itt van, és hív Tégedet!’’

-------------------------------------

ITT SZÓL SZEMÉLYESEN HOZZÁD E VERSBEN,

vesztedbe táncoló világ fia!

Örök megtartatást kínál neked,

Lázárénál is drágább életet,

‘‘A Mester itt van, és hív Tégedet!’’

         Balog Miklós (Ünneprontás, 68. old.)

-------------------------------

Miért ne követném őt?

Miért ne követném Őt? Jézust, a drága Mestert,

Aki életét odaadta értem;

Mert szeretett engem, szegény bűnöst

És megváltott drága véren.

- Követem Őt,

Jézusom, Mesterem lábai nyomban fogok én járni

ha kemény és rögös is az út

Őt én soha el nem fogom hagyni!

Miért ne követném Őt? Ha hívó szavát hallom

Miért ne mennék utána? Miért ne venném fel keresztemet,

lépvén vele szent útjára?

- Felveszem keresztemet, és követni fogom őt,

legyen bár gúny szidalom a részem.

Velem van Mesterem, az én Jézusom,

Ővele megosztom szenvedésem.

Miért ne mennék vele, ha kereszt-utam

a szenvedések hegyén megyen is át,

és kellene érte sokat tűrnöm, szenvednem,

nem rettegve érte a kínos halált?

- Megyek vele

s ha a szenvedések tüzén

halált kellene látnom nekem,

nem rettenek vissza, velem van Jézusom,

boldog vagyok én, ha Őt szemlélem.

Miért ne hirdetném drága üdvüzenetét,

a lelkem számára megmentő kegyelmét,

bűnösöknek megmentő szent vérét,

megtérőknek dicső, boldog Édenét?

- Hirdetem Jézust

minden időben,

embereknek viszem az ő szeretetét.

Életre hívom a meghaltak ezreit,

hirdetem nékik az Úr örök kegyelmét.

Jézusom! Követlek én mindenkor Téged,

útaidon fogok mindig járni Véled.

Értem adott nagy kegyelmed s véred

Engem, Uram, örök szolgálatra késztet.

- Megyek veled,

amíg szívem dobban,

járok veled amíg élem napom

szolgálni fogom dicső Lényedet,

amíg Országodban én is örök leszek.

  Dobrai Ferenc (Igazság Tanúja)

-------------------------------

INTELMEK, ÚTRAVALÓUL. 
Ne ítélj a látszat után, Mert tévedés érhet. A korai ítéletre ,                                                           Rácáfol az élet. Sokszor ahol rosszat látsz, ott Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden Arany, ami fénylik.                                                                                 Ne adj hitelt minden szónak, Mit mondanak néked.,,                                                                     Különösön, ha vádolják Barátod, testvéred.                                                                                          Kérdezd meg őt, mi a való? S várj a véleménnyel,                                                                             Ne válassza lelketeket A rágalom széjjel.
Nem kell mindent elmondanod, Amit tudsz másoknak.                                                                      Gondold meg azt, hogy szavaid Hatni hogyan fognak?                                                                     Építenek-e, vagy rontanak, Gyógyítnak, vagy vágnak?                                                                                      Ne légy másnak terjesztője, Csak az igazságnak.                                                                                             De ne nézd el tétlenül se, Ha valaki téved.                                                                                                          Mert egy érték elvesztése Neked is a vétked.                                                                                            Felelős vagy másokért is, A jó Isten előtt,                                                                                                             Igyekezz hát helyes útra  Hozni a vétkezőt. Novák László

----------------------------------

Hit.
Mikor elindultunk, köd volt, alig láttunk, váll a vállhoz, kéz a kézben-
Csak hitünk volt: nincsen ember és nincsen isten,
ki minket a földre terítsen. Most már a köd felszállóban,
jobban látunk, tiszta minden – Csak a hitünk változóban:
van Ember és vagyon Isten, ki minket a Kereszttel megmentsen.
----------------------------------------

Megtérés és Krisztus-követés

Mk 1.

JÉZUS ITT VAN .

Mindenki életében eljön egyszer

az elrendelt idő a megtérésre,

de más-más módon, mert a gazdag Isten

noha szegénnyé lett érettünk, ebben

sosem szűkölködik, nincs nála sablon.

De mind, ki megragadta a kegyelmet,

melyet neki az alkalom kínált,

nem érte többé bűn miatti vád,

mert Jézus arra járt.

Simon sötéten hintázik hajóján,

meddő munkáján morcosan merengve.

Hiába húzta hajnalig a hálót,

csak korgó gyomra gyötri gúnyolódva.

Egyszer csak hallja, hogy evezzen mélyre,

s megtelt háló mellett új hivatásra,

lélekmentésre kap megbízatást.

S otthagyta múló értékek tavát,

mert Jézus arra járt.

A vámszedő helyen harácsolt Lévi,

ezzel bizonygatva, a pénz az isten!

És népe elnyomóit támogatta.

Ezért mindenki utálattal fordult

el tőle, ámde egy mégis kivétel...

Belőle értő, vonzó jóság árad.

Csak annyit mond neki: ‘‘jer és kövess!’’

És ottfelejti vámos asztalát,

mert Jézus arra járt.

A bűnben élő, hízelgő Heródes,

ki Isten intő igéjét megölte,

riadtan hallja újra: ‘‘Térjetek meg!’’

‘‘Jaj, János ez, kinek fejét vétettem,

ő támadt fel, mint ítélő igazság!’’

Az embert utolérik bűnei,

s a leitatott lelkiismeret

hallatja újra elfojtott szavát,

mert Jézus arra járt.

Az agg Simeon menne már örömmel

atyáihoz a minden élők útján.

Szeretne bár, de menni mégse’ tud még,

míg el nem vonszolja megroskadt testét

vágyódó lelke Isten templomába,

s magához nem szorítja Üdvösségét.

Most már mehet, hisz élte célba ért!

Így várja a hazahívó halált,

mert Jézus arra járt.

Zokogva gyászolják Jézus barátját,

Lázárt, kinek testét a bűzös bomlás,

a rothadandóság rabsága várta.

Aztán negyednapon, szerintük késve,

megjő az Úr, és Márta szemrehányást

dobál felé: ‘‘Miért nem voltál itt, mert

testvérem akkor nem halt volna meg!’’

De Lázárnak még a halál sem árt...

Mert Jézus arra járt.

      Előbb azonban Márta hívja húgát:

‘‘Gyere, a Mester itt van és hív téged!’’                  

Álljunk meg itt, hisz ez a kérő hívás

nem ott hangzik most el Bethániában,

----------------------------------------------