Nem hagy el az Úr

„Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase

láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.”

Zsoltár 37:25. (Kath. Ford.)

Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta (most már öreg vagyok) – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember. Nem arról van itt szó, hogy nem érte betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt VALAKI mellette mindig, aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban.

Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látott, annak ellenére, hogy minden tény a közeli véget jelezte. Az öreg kérte, hogy csukja be az ajtót, és „meggyónt” a lelkésznek. Elmondta, hogy elképzeli, amint Jézus ül ezen a széken. Bátorítja és vigasztalja őt. Eszébe juttat bibliai igéket. „De ezt a lányomnak ne mondja el, úgysem értené meg, azt gondolná, megbolondultam”. Pár nap múlva a bácsi meghalt. Lánya megdöbbenve látta, hogy apja egész felsőtestével a mellette levő széken pihenve – egészen furcsa pozícióban aludt el.

Nem kell félned! Jézus szeret Téged, és soha - soha nem hagy el, hacsak TE nem döntesz másként!

-----------------------------------------

Ébresztő!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívőkké lettünk.” Róma: 13:11. vers

Képzeld el, hogy egy drága jachton utazol szeretteiddel a végtelennek tűnő óceánon. Hét ágra süt a nap, a hajó lágyan ringatózik, néha egy-egy delfin ugrik ki a vízből. Majd váratlanul a horizonton egyszer csak feltűnik egy zöldellő pont.

Megnézed, de a térkép szerint, azon a helyen nincs semmi. Ó igen, egy lakatlan sziget, egy felfedezésre váró édenkert, egy hely, ahol nem zavarhat senki és semmi, ez csak a tiéd, a tiétek!

Leengeditek a horgonyt, majd egy gumicsónakkal kieveztek a partra. Talpadnak jól esik a finom aranyló homok melege. A fövényt kókuszpálmák szegélyezik, mögöttük más egzotikus gyümölcsfák. Ez egy valódi paradicsom.

Néhány hét múlva már lakályosan berendezett kunyhók jelentik számotokra a békés otthon nyugalmát. Aztán…

Aztán, megrázza valaki a vállad;

Ébresztő, te hétalvó!

Ébresztő, te XXI. századi Jónás!

---------------------------

Az elpusztult Jeruzsálem Jeremiás siralmai 1
Dávid a következőképpen írt Jeruzsálemről: „Jeruzsálem, te szépen épített
város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izraelnek szóló rendelkezés az, hogy magasztalják az Úr nevét. Mert ott állnak a bírói székek,
Dávid házának székei.” (Zsolt 122,3–5) Ami volt, az már csak emlék, ami még inkább növelte Jeremiás fájdalmát a bekövetkezett romlás miatt, amikor visszagondolt az elmúlt időkre. Szó van itt kiszolgáltatottságról, fogságról, sírásról, megkeseredésről, elhagyatottságról, sóhajtozásról...
Miért kellett elpusztulnia Jeruzsálemnek? A választ megtaláljuk az igében:
„Az Úr szomorította meg sok vétke miatt.” Isten szolgáltatta ki népét az
ellenség kezébe, akik kedvük szerint garázdálkodhattak. Mai igénkből megérthetjük, milyen súlyos következménye van a bűnnek. Nagyon sokszor találni a bűn következményeitől félünk, nem a bűntől... Legyen tanulság számunkra ez az ige: attól féljünk, ami a romlásunkat okozza! „Távozzál a bűntől messze-messze el, mert megöl a mérge, hogyha vétkezel!”

----------------------------------

Kölcsönös megbecsülésben 1Péter 3,1–7
Van két szócska ebben az igeszakaszban, ami ismétlődik, és amire felfigyelhetünk:
„Ugyanígy, ti asszonyok... Ugyanígy, ti férfiak is...” Ha csak ennél
a két szónál maradunk, úgy is több mindent megérthetünk.
Isten előtt az asszony és a férfi egyenlő. Különbség van személyük között,
de nem mondhatjuk, hogy egyik különb a másiknál. Mind a kettő nagyon értékes a maga helyén. Ugyanazt várja el az Úr az egyiktől, mint a másiktól.
Úgy a férfinak, mint a nőnek elsősorban Isten előtt kell megfelelnie, és
azután a társának. A nő esetében a hangsúly a belső értékekre esik, és nem a külsőre. „A szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.” A férfi kapcsolata a feleségével meghatározza az Úrral való kapcsolatát. Férfitestvérek, vigyázzunk, mert az imádságok akadályokba ütközhetnek!
A tiszteletadást mindkét részről elvárja az Úr. A nő tiszteletadása megnyilvánul az engedelmességben. A férfinak el kell ismernie, hogy a nő fizikailag gyöngébb személy, de lelki értelemben minden tekintetben egyenlő.
Ezért döntéseibe beavatja, azokat vele együtt hozza meg, és tiszteletadása a
Gyöngédségben és érzékenységben is megnyilvánul felesége iránt.
-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,









Az Úr haragja Jeremiás siralmai 2
Nagyon sokszor hallottam már: „Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnös embert
szereti”. Ez így igaz, de ha a bűnös ember nem tér meg bűneiből, akkor
meg kell ismernie az Úr haragját! Az értelmező szótár meghatározása
szerint a harag „sérelem, igazságtalanság vagy erős nemtetszés keltette
bosszús indulat, illetve indulatos lelkiállapot”. A Bibliában kezdve az első
könyvtől az utolsóig nagyon sokszor olvashatunk Isten haragjáról, mégis
keveset beszélünk róla.
Az ige arról szól, milyen fájdalmasan tapasztalta a nép az Úr haragját.
Úgy viselkedett velük az Úr, mint az ellenségük. Az Úr, akinek szeretetét,
gondviselését tapasztalták, most ellenük fordult.
Isten haragja igazságos. „Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél”
(Róm 2,5b) Mindenki azt fogja kapni, amit cselekedete szerint érdemel. Az
üdvösség kegyelemből, hit által van, a megmérettetés cselekedeteink alapján lesz. Gyerekkoromban, amikor fenyíteni akartak, sokszor elszaladtam, hogy a verést megússzam. Az igében azonban arról van szó, hogy amikor Isten megbüntette az ő népét, „nem tudott az Úr haragja napján megmenekülni, megszökni senki”! Legyen ez figyelmeztetés számunkra, hogy nekünk ne kelljen megismernünk az Úr haragját!

Időszámítás

"Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van."
(1János 5:13)
Mindenki számolja az időt. A babiloniak csillagokkal. Az egyiptomiak vízórával. A rómaiak napórával. A középkoriak gyertyákkal. A modern ember karórával.
Mindenki számára van legkisebb idő. Ükapánknak a hónap, dédapánknak a hét, nagyapánknak a nap, apánknak a perc, nekünk a másodperc tört része.
Mindenki számol az idővel. Van, akinek drága. Van, akinek gyors. Van, akinek kincs. Van, akinek nincs.
Hogyan van mindez a keresztény életében? Nem az eltelt időt számolja, hanem visszaszámol Jézus eljöveteléig. Nem a múltba merül, hanem a jövőbe tekint. Ez a remény-óra. Nincs rajta se óra, se perc, se másodperc, mert egyetlen mértékegysége az örökkévalóság. Sem nem siet, sem nem késik. Nem kevés és nem sok: van.
Nézzünk rá erre az órára, amikor felkelünk. Nézzünk rá, amikor dolgozunk, amikor kellemetlenség ér, vagy ha valaki a figyelmünket kéri.
Éljünk ma is igazi örök életet!
-,-,-,-,-,-,,-,,,,,-,-,,,
A házassági elválás 1Korinthus 7,8–16.39–40
Ebben az igeszakaszban Pál apostol tanácsait olvashatjuk a házassággal
kapcsolatosan. Ahhoz, hogy a számunkra legmegfelelőbb döntéseket hozhassuk, figyelnünk kell Isten igéjére. Isten nem változott meg, és igéje sem változott. Még hívő körökben is feltevődik a kérdés: elválhatnak-e a keresztyén házastársak? A válasz egyértelmű: nem. Pál az Úr szavaira hivatkozik, aki megtiltotta ezt. A férfi és a nő házassága egy életre szóló kötelezettséget jelent, amelyet az emberek nem bonthatnak fel. Ha valaki mégis elválik, vagy válófélben van annak ellenére, hogy ezt Isten megtiltotta, két lehetőség közül választhat: vagy egyedül marad, vagy kibékül házastársával.
Az igében azokról a keresztyén jellemvonásokról olvashatunk, amelyek
meghatározzák az életünket: önmegtartóztatás, békesség, szentség (ami hatással van a házastársra is), elrejtettség, az Úrban (az Úr akaratát figyelembe véve hozzuk döntéseinket) és boldogság. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász! Hajoljak meg, ha Szentlelked reám fuvall, porig aláz!”
-,-,-,-,-,-,,-,-,-,,,,-,

Szabálymódosítás 4Mózes 36
Az örökséghez ragaszkodni kell. Szemünk láttára egyesek nagyon
meggazdagodnak, mások meg elszegényednek. A gileádi családfők idejében felismerték annak a veszélyét, hogy más törzshöz kerülhet az örökségük, és ez által az ő örökségük kisebb lesz. Hogy ez ne következzen be, még idejében intézkedtek. A lányok is örökséghez juthattak, és ha meg akarták őrizni az örökséget, akkor a szabály ez volt számukra: „csak olyanhoz mehetnek feleségül, akik atyjuk törzsének a nemzetségéből való”.
A gondatlan, közömbös élet elszegényedéshez vezethet még a lelki életben
is. Mi mennyire értékeljük azt az örökséget, amit az Úr Jézus Krisztuson
keresztül az Atyától kapunk? Tudják-e fiaink és leányaink, hogy ez nagy
érték számunkra?
Dicséretre méltók Celofhád leányai: úgy mentek férjhez, hogy figyelembe
vették a szabálymódosítást, és így megmaradhatott az örökségük.
A szabályok, amelyeket az igére alapozva hozunk, nem minket akarnak korlátozni vagy megfosztani bizonyos javaktól, hanem segítségünkre lehetnek, hogy a javakat, áldásokat, amelyeket hit által megkaptunk, megőrizzük.
Legyünk mi is engedelmes gyermekei Istennek, hogy a számunkra elkészített örökséget elnyerjük!

------------------------------------

A hűtlenség elmarasztalása Malakiás 2,10–16
Malakiás két hűtlenségre mutatott rá, amely megtalálható volt abban az
időben: hűtlenség az Úr iránt, amikor idegen istenek leányait szerették meg
és azokat vették felségül, és a házastársi hűtlenség. „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől, mondja az Úr, Izrael Istene, mert erőszak tapad ruhájához, mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (16. v.) Ebből világosan megérthetjük, hogy Isten a legkeményebben elítéli a hűtlenséget a házastársak között!
Miért kéri számon az Úr a hűtlenséget? Mert hűséget ígértünk neki,
amikor szövetségre léptünk vele. Ő tartja a szavát, valóra váltja ígéreteit, de
a mi részünkről is megköveteli ezt. Hűséget ígértünk házastársunknak,
amikor házasságot kötöttünk vele. Isten elvárja, megköveteli a hűséget, de
felelősségre is von, ha ez hiányzik az életünkből.
Ha eleget teszünk a ránk háruló kötelezettségünknek, állhatatosan és
kitartóan ragaszkodva az Úrhoz és házastársunkhoz, akkor számíthatunk a
megígért áldásokra!
-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,,,

BIZALOM
Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete szerint
és csodálatosan.
Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ad
elég fényt az úton.
Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugszik,
Hogy hordoz, hogyan vezet
Az csak Rá tartozik.
--------------------------------------
Az Isten küld,
Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,---
Hogy sugarai eleven tüzet
Amik arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét.
A testvéreknek, kik az éjben járnak,
Az Isten küldött szentjánosbogárnak
A felebaráti szeretetnek a lelkét szeretné megéreztetni ez a vers:
Forgatag utcák nyüzsgése között Az emberarcok rengeteg erdejében
Valami a szemembe villant: Egy szem, gyűlölködő,
Alattomos, didergető, Akár a meztelen gyilok,
Rám néz egy arc, Rút arc, kaján, sötét, gonosz.
Mint nyirkos ujjak illetése: Borzongat és taszít.
Szegény arc! Kegyetlen fátyol! Mi lehet mögötted?
Ez a szegény szem mennyi rútat láthatott,
Míg ennyi rútság civakodta át! E fül, e száj, ez orr
Ó mennyi rontó mérget szíhatott, Hogy ennyi ártót tud fecsegni szét!
Hány durva kéznek hány ökölcsapása
Szaggatta szét e boldogtalan arcon
Az Isten arca mását, Míg ennyi vadság, ennyi gyűlölet
És ennyi sárga undor ülte meg! Rettentő lajstrom ez az arc:
Annyi embernek annyi bűneit Kiáltja ég felé!
Testvér, megállj! Hadd fogjam át Melengető testvérkezemmel
Verejtékes, magányos ujjaid. Én szólni akarok veled:
Akarom hallani keserű titkodat! A szó kegyetlen zúzmarája
Kimondva: boldogan megolvad ajkadon.
Zord rejtvény, tán a kulcsod én vagyok.
Vert életed kietlen sok n e m-ére Tán ajkamon rügy ellik az igen.
Jöjj, fáradt bujdosó:Tán írva van, hogy bennem lelj hazát!
Testvér, a kezedet add!
---------------------------------

MEGBÉKÉLÉS,- Dömötör Ilona
Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
Neved dicsérő néma zsoltár.
Véresre zúzott életemmel
Nem akarok jajgatva járni.
Hadd csituljak el közeledben,
Verjen meg bárki, érjen bármi.
Palástod ráncában megbújok,
Mint szelídülő, dacos gyermek.
Mosolygok már s szepegve mondom:
A Te akaratod legyen meg!

------------------------------

Életre hívsz, Életedért:
Életre hívsz, Életedért, Meghaltál a bűneimért.
Nem-e világ lelkét vettem, Az Ő lelke él énbennem.

Hull a zápor, hull az élet, Ingyen adja, örök élet.
Ne e világ lelkét vedd el, Megment téged, a hiteddel.

Bűntörlő a drága vére, Ott lesz neved a könyvébe,
Ne-e világ lelkét vedd el, Ingyen adja, kegyelemmel.

Bűntörlő a drága vére, Menj be az Ő örömébe,
Ne-e világ lelkét vedd el, Megment téged, a hiteddel.

Hull a zápor, hull az élet, Ingyen adja, örök élet.
Nem-e világ lelkét vettem, Az ő lelke, az én lelkem. Lőrincz Sándor

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Ima
Bús estéken magányosan,  Mikor átjár a félelem.
Ágyam mellet lehajolva  Imádkozom térdemen.
Jó atyám, ki most itt vagy,  Meghallgatod imámat.
Kérlek szépen, adj kegyelmet  Eme bűnös világnak!
Tisztítsd meg a bűnösöket  Mindörökre a gonosztól!
Kíméled meg a szegényeket  Mindennapos gondjaiktól!

Légy kegyelmes és irgalmas, Jó Isten e földön.
Kíméld meg hű szolgáidat, S ne legyen az életük börtön!
Szeress minket úgy, Mint mi szeretünk Téged.
S mi hirdetjük itt a földön Majd tiszta üdvösséged.
Igyekszünk majd úgy élni, Ahogy nekünk kell.
Boldogságban, tisztességben, Makulátlan lélekkel.



Bocsájtsd meg hát bűneinket, Miket magunkkal hordozunk!
Hallgasd meg, most erre kérünk, Minden bűnös sóhajunk!
Bízunk benned magasságos, Ki ura vagy létünknek.
Kegyelmezz, hát szépen kérünk, Egyetlen földi életünknek!
Tégy csodát e világgal, Olyat, mi még nem volt!
Tisztuljon ki a viharos ég,  Had látszódjon az égbolt!

Süssön ránk a nap melege, Minden földi emberekre!
Vetüljön ránk lelked szeretete, A Te jó gyermekeidre!
Ennyit kérek ma tőled, Drága, Jó Istenem,
Most, hogy imámat elmondtam, Álomra hajtom fejem.
Legyen hát az álmom Boldog és igaz,
S kinek boldogtalan élete, Legyen számára az ima vigasz vétele! Boza Ferenc
--------------------------------


ISTEN VEZET
Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek.
Utat török, s nem árthat néked
Sötét völgy, vagy zordon hegyek,
Járj szárazon, vagy víz felett,
Orcámnak fénye hűn vezet.
Szememmel én vezetlek téged,
Kegyelmem is hűn támogat;
Nem engedem inogni lépted,
Bátran rám bízhatod magad,
Pusztákon át a mennybe fel
Erős karom hordoz, emel.
Szememmel én vezetlek téged,
Beváltom az ígéretet,
Ha napra nap jön, évre évek,
Ha szép napot ború követ,
Míg élted földi útja tart.
Megláthatsz színről-színre majd.
ford. Vargha Gyuláné.
--,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,


ISTEN MUNKATÁRSAI
Nekünk ellentmond minden e világon.
Velünk felesel a hullott haraszt,
Tövis sérteget törött téli ágon.
mi hívogatjuk mégis a tavaszt.
Ez a mi harcunk, Testvér.
Jövendőt mondunk az alvó rügyeknek,
Kifütyöl bár a februári szél:
Helyet készítünk a virágseregnek,
hol rút kórókat zörgetett a szél,
Ez a mi dolgunk, Testvér!
Letiprott földet verejtékkel ásunk,
Vetőmagunkat sírva hintjük el,
Nem látjuk még, lesz-e aratásunk,
vagy meg sem érjük, míg plántánk kikel.
Ez a mi terhünk, Testvér.
De tudjuk azt, hogy van Gazdánk az égben,
ki velünk plántál, öntöz, s majd arat.
Esőt s fényt ád a maga idejében,
míg megteremti a termő nyarat.
Ez a mi erőnk, Testvér!
Tudjuk, az Ige majd csírába szökken.
Rügyet duzzaszt a lelkeken a hit.
E tavaszt váró, áldott munka közben
tanuljuk a nyár zsoltárait.
Ez a mi győzelmünk, Testvér! Dömötör Ilona .
-----------------------

CSAK TE VEZESS!
Utunk ismeretlenben kanyarod,
célt és időt nem ismerünk.
De vigasztal a „Veletek vagyok!“
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!
Arno Pötch után németből Túrmezei Erzsébet

-------------------------------------

Táruljatok!
Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Táruljatok, örökkévaló ajtók!
Salamonnak ékes oszlopai,
Jeruzsálem faragott kapui…
Nem tudjátok-e, ki az, aki jő,
az alázatos, szamáron ülő?
Nem tudjátok-e, hogy köztetek járt,
itt prédikált a boltívek alatt,
itt tanított, a lába itt haladt!
Népéhez jött Ő, de népe szíve
nem fogadta be, zárva maradt.
És nem fogadja az ősi templom,
nem tárulnak a százados ajtók,
nem ismeri fel igazi Urát,
ki korbáccsal tisztítja templomát...
S mint lázadónak, legméltóbb helye:
városon kívül a gyalázat hegye.

Évezredek múltán lehulltak a falak,
a kapuknak már csak romjai beszélnek.
S az örökkön Élőt hirdetik a szelek,
zengik, hogy boldogok, akik Őrá várnak,
jövetele előtt híven kaput tárnak!

Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Lehajtott fejek, emelkedjetek!
Bús szívek, ó, tárjatok ma ajtót!
Tekintsetek fel, hisz Ő közeleg!
Már nem szegényen jő. Számotokra
a legnagyobb gazdagságot hozza.
Fogadjátok Őt királyi módon,

Úrhoz méltóan, királyi trónon,
hűségesküvel, hős megvallással,
halálig tartó odaadással!
Hozsannátok diadallal zengjen,
mert uralkodik földön és mennyen,
és egy napon minden szem meglátja,
hogy Ő a dicsőség örök Királya!
--------------------------------
CSAK TE VEZESS!
Utunk ismeretlenben kanyarod,
célt és időt nem ismerünk.
De vigasztal a „Veletek vagyok!“
s bárhogy fenyegetnek a viharok,
csak Te vezess, Urunk, Te légy velünk!
Arno Pötch után németből
Túrmezei Erzsébet -

--------------------------------------

AZ ÚR A PÁSZTOROM--
Az Úr a Pásztorom,
Jó Pásztor Ő!
Nyájával arra jár,
amerre várva vár
A forrás hűs vize,
a zöld mező.
Ha Ő a pásztorom,
semmi sem árt.
Törődik énvelem,
vigyáz rám szüntelen,
Követem lábnyomát
Mindenen át.-
----------------------------
TŰZPRÓBA,-
Réges-régen messze földön
Élt egy pogány király.
Gőgös volt ő és nem ismert
Nagyobbat nálánál.
Készítetett isten gyanánt
Egy nagy álló képet
És annak imádására
Buzdítá a népet.
Kiadta a rendeletet
Alattvalóinak:
– Mikor halljátok a hangját
Síp, dob, trombitának,
Boruljatok isten előtt
Alázattal földre!
Egy se legyen közöttetek
ki parancsom szegje!
Ha valaki ezt az istent
Méltón nem tiszteli,
Azt parancsom hőre fűtött
Kemencébe veti!
Nincs hatalom, aki azt majd
Abból szabadítsa!
Királyi szó állnia kell,
Halljad ember fia!”
Áll a nagy kép Isten gyanánt
S előtte sok ezren
Várnak jelszót, trombitálást
S térdre hullnak menten.
Míg hódolnak a bálványnak
Szívük üres, béna,
Szertenéznek a tömegen
Csak úgy lopva, néha.
Három férfi nyugodtan áll,
Nem hajtottak térdet.
Nem tisztelnek bálványokat
Csak az igaz Istent.
Ezt a szörnyű szenzációt
Rögtön publikálják:
– Ó, nagy király, parancsodat
Mai nap áthágják!
Király előtt áll Istennek
Három hű szolgája
– Parancsomat megszegtétek!
Szól a király szája
Nincs menekvés, bevetlek a
Tüzes kemencébe!
Nem tudom, ki szabadít ki
Titeket belőle.
– Tégy, óh király, amit akarsz
Kezeid közt vagyunk
De a bálványistenednek
Mi térdet nem hajtunk!
S bedobták a három férfit
Tüzes kemencébe,
– Pusztuljanak parancsszegők
Halál a fejükre!
– De mi történt? – néz a király
Kemence mélyébe –
Hármat dobtunk tűzlángjába
S íme négy van benne.
Hamar, hamar hozzátok ki
Vajon mi lehet ez?
– Élő Isten angyalt küldött
Égből ki védelmez.
Parancs hangzik, új nagy parancs
A király ajkáról:
– Más istent ne tiszteljetek
Se kőből se fából.
e három ifjú Istene
Hatalmas erős Úr.
Övé a hatalom, erő
Mely soha el nem múl.
…E világ egy nagy kemence
Lelkek tűzpróbája.
Boldog aki Jézusra néz
Mert helyét megállja.
Nem árt annak tűz, vész, nyomor
És semmi e földön
Övé a menny, örök élet,
S boldogság örökkön.
-,-,-,-,-,-,-,

ÓHAJOM,- Stefura Erzsébet
Szeretném, ha nagy fa lennék
a kertedben, Istenem,
ágaimmal, betakarnám
aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a
sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől
talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram,
célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni
segíts engem, Istenem.

OLY JÓ
Oly jó betegnek lenni akkor,
mikor még él a jó anyánk,
és érezzük a messzeségből;
két szem vigyáz jól mireánk.
S mint angyalszárnyon szálló jóság,
két gyöngéd kéz míg betakar,
a lelkünk száll a csillagokba,
meggyógyulni nem is akar,
mert jó pihenni fehér párnán,
nézni a furcsa felleget,
megcsókolni szelíd anyánkat,
megáldani a két kezet.
Vadul lüktető lázas fejjel
néha jól esik pihenés,
vagy föld porából csillagokba
valakiért az elmenés.
Mert csak úgy jól betegnek lenni,
ha föntről Isten néz le ránk,
és ágyunk mellett fáradhatatlan
virraszt az édes jó anyánk. Kárász Izabella
----------------------------------------------
ENYHÜLÉS?
Ha jövendőbe nézünk, hol aggódunk, hol remélünk,
Bárhogy küzd is kezünk, agyunk, magunk ura nem mi vagyunk.
Tiéd Urunk-sorsunk, hazánk. . . – Isten békéje, szállj le ránk.
Kik a békéről beszélnek, egymástól még ők is félnek.
Olajág van jobb kezükben, – van-e bizalom szívükben?
Nagy enyhülést vár a világ! – Isten békéje szállj le ránk.
Hozz nyugalmas munkát, álmot. Nagy országok s kis családok
éljenek bátor reményben. . . Se a földön, se az égen
ne villanjon pokoli láng! – Isten békéje szállj le ránk.
Hullámozzon mindenfele vetések arany tengere,
hol dalos madarak szállnak. Réten, kertben, erdőn, s házak
ablakában nyíljon virág. – Isten békéje szállj le ránk.
Őrizd meg a házainkat, a fát, mely gyümölcsöt ringat.
Mind, amink van, maradjon ép. Se ember, se osztály, se nép
máséra ne legyen falánk.– Isten békéje szállj le ránk.
Házak gombaként nőjenek, anyák reménnyel szüljenek.
Szarvas fial, madár, ha költ, tartsa el mind bőven a föld.
Ne legyen határ vaspalánk. – Isten békéje szállj le ránk.
Őrizd, vezesd a népeket, ismerjék meg kegyelmedet,
s dús földön, tiszta ég alatt követve Te szent Fiadat
szálljon Hozzád hálaimánk. – Isten békéje szállj le ránk. Bódás János

----------------------------------

KÖSZÖNÖM, URAM!
Uram, éreztem, szóltál hozzám – így szólítottál: gyermekem! –
templomodban megérintettél,hol némán hajtottam fejem.
Köszönöm, Néked, Istenem!Uram, tudom, kiválasztottál,veszni bárányod nem hagyod.
Mikor fájdalomban gyötrődtem,Te bekötötted a sebem.
Köszönöm, Néked, Istenem!Uram, fényt adtál a látásra,örülni szép természeten.
Csodálni égen-földön látszó
hatalmadra nyitod szemem. Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedtél új tavaszt még,megtartottál kegyelmesen.
Virágszirmoknak záporában látom, irgalmad végtelen.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, vezess Szent Lelked által,ne lakjon bennem félelem.
Golgotán, Fiad szent vérével megmentette az életem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, ingó hitem táplálod, ajkamra szót adsz szüntelen.
Igéddel hadd hirdessem másnak: tart még a földi kegyelem.
Köszönöm, Néked, Istenem!
Uram, engedd, hogy küldetésem teljesítsem hálatelten.
S ha erőm fogyva Hozzád térek, végső sóhajom ez legyen:
– Köszönöm, Néked, Istenem!
--------------------------------------
-VÁGYAKOZÁS
Uram, e parány földi élet úgy elsuhan, mint fuvallat.
Lassan Tehozzád hazatérek, fogadd megtérő fiadat!
Mert oly gyorsan múlik el éltem, rohan időm, könyörtelen.
Szelek szárnyán röpül itt minden… Így érek Hozzád, Mesterem.
Fogadj gyermekként szent házadba, bár bűnöm szennyét hordozom.
Tékozló, gyarló földi sorsom kezedbe tettem, Jézusom.
Te vagy egyetlen reménységem, megtartóm és vigasztalóm.
Rád hitem sziklára építem, hisz értem haltál, Krisztusom.
Fogadj majd gyermekként hazádba, hol az uralmad végtelen.
Örökké ott legyek Tenálad, s dicsérhesselek szüntelen!

------------------------------------------

NEM EJTI LE
Földgömb az utazási irodában.
Szép, nagy, kerek.
Forgatni is lehet.
Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.
S míg édesanyja sorra
intéz ügyeket, jegyeket,
Ő is bekalandozna
Tengereket és hegyeket.
De anyai szem ilyet
Szó nélkül hogyan nézne!
„Kisfiam, ne nyúlj hozzá,
mert ha leejted, vége!”
Elkapja kis kezét,
S csodálja mozdulatlan.
Kimennek. Elvegyülnek
Az utcaforgatagban.
Tűnődik. Hiába hívja
Kirakatok szépsége.
„Ha a jó Isten ejti le,
Anyu, akkor is vége?”
„Minek, kisfiam?” „Hát a Földnek!
Azt mondtad, Ő tartja kezében.
De ha elfárad a keze?
Ha leejti valamiképpen?”
„Kisfiam, attól sose félj!
Ha leejtené, nagy baj lenne.
De Isten keze oly erős,
A Föld biztosan pihen benne.”
S a fényes, tiszta gyerekszemben
Felragyog a csoda titka:
„Ugy-e, ha az egyik elfárad,
akkor átveszi a másikba?!” Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------

REGGELTŐL ESTIG --
Hadd kezdjem el imádsággal
minden reggel napomat.
Hadd készüljek imádsággal
arra, amit tartogat.
Imádságban kérjek erőt,
ha szolgálatba vezetsz,
imádkozva induljak a
testvérhez, akit szeretsz.
Imádkozva leljek jó szót,
más sebére balzsamot.
Hadd győzzek le imádkozva
kételyt, hajszát, haragot!
És ha este imádkozva,
munkámat bevégezem,
imádkozva érintse meg
ruhád szegélyét a kezem! Albert Bartsch után németből
Túrmezei Erzsébet

Phaëton –
[jegyzet]
Fekszem a földön a fiatal fűben, a nap sugarán.
Sima az ég.
Nyári nap, déli nap
Tűzszeme ég.
Ömlik a lángja hevítve, tüzelve, lobogva le rám.
Hunyt szememen át nevet az ég.
Fényről, napról,
Égő sugarakról
Ió Paian!
Szállnak a szélben ősi mesék.
Hunyt szemem issza a fényt és tárt szívem issza a lángot.
Nap fia én!
Szállok apám, istenapám
Tűzszekerén.
Messze alattam a föld. Kezeimben tűzeke. Szántok.
Lángba borul körülöttem az ég.
Tűzről, lángról,
Nagy tűzi csudákról
Ió Paian!
Égnek a szívben ősi mesék.

-------------------------------------

Kérés :---
Hívj magadhoz Uram, Ha elfordultam,
Adj mennyei erőt, Mert eltorzultam.
Adj hitet. Hogy élhessem a holnapot,
Adj erőt, Hogy feledjem a tegnapot.
Adj bölcsességet az újhoz,
Adj segítséget a súlyhoz.
Adj nekem, És büszkén viselem, Hittel és reménnyel,
De önmagamba roskadva cipelem.
Adj sok jót, Hisz folyton ezt kérem, De kölcsön bizony visszajár,
Most eszméltem.
Csak adj, Ezt már többé nem kérem,
S ha akarod, Hát halványuljon emlékem. Jantek Zsolt
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-, --
Nehéz idők --
Nehéz idők járnak felénk, Isten írta sorsom,
Most lobogó szívem tüzét Könnyeimmel oltom.
Fáj az élet minden perce, Szent Istenem mostoha,
De gond és baj közt el nem hagyom, Én nem vagyok ily ostoba.
Javasasszony mondta nékem, Múltam, jövőm, s jelenem,
Gondom, bajom, rosszat, és jót. Hogy vakít még a szerelem.
Nincsen pénzem, nincs vagyonom, Nincs szerető társam,
Így várva várt boldogságom, Másban kell, hogy lássam. Jantek Zsolt


-,-,--,-,-,-,,-,-,-,--
Sík Sándor--- Szembe a Nappal (1910)
TI: Szembe a Nappal (1910)
Belenéztem a Napba
Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigéztem,
Járok fény ittasan és a Nap jár velem.
Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.
Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény
Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.

-------------------------------------

HAGYJ BÉKÉT NÉKI…!
„Hagyj békét néki még ez esztendőben!”
– szólt az Úr, s meghagyott.
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom, meghálálni minden
élő vizet,
s dicsérni Jézust ,ért gyümölcseimben,
hiszen hiszek. Füle Lajos
------------------------------------
JÓT KÍVÁNÁS
A szomorú veszedelem teljes életedben
Meg ne rontson, háborítson békességedben.
Amely öröm benned eredett,
El ne hagyjon soha tégedet.
Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse,
Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse.
Végre ha el mégy:
Ég lakosa légy. Csokonai Vitéz Mihály-

-------------------------------------------
KÖSZÖNÖM--
Csak prédikálj, Isten kis cseléde! Körül borús az ég, köd hull a kőre.
Te borzas, pőre, ázott kis veréb, csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város. Mögötted a felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek száma nincsen, és egyre más ruhája, arca, kedve… Ó, prédikálj: Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!
Aki a csillagok elé utat szab, s a földet mérleg serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel törődik, nemcsak nagyoknak nagy bajával.
Minden verébnyi létnek Ő az Atyja, s számon van nála mind.
Alátekint: és tudta nélkül egy se hull a földre.
Alátekint: eledelét és útját kijelölve.
Alátekint: Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a lépteinket… A föld öléig kísér egyre minket
az atyai szempár tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet, egy porszemecskét elfeledhet-e?!
Ó prédikálj! Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye, érted is, ugye érettem is, ha úgy akarja?
Csak prédikálj, te borzas, pőre, ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az elébb… Körül borús az ég, köd hull a kőre…
És látod, most a perc, és most az óra, hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen egy csipogó kis prédikációra, s “hiszek! tudom!”
– mosollyal továbbmenjek az úton,Ó és mit se féljek,
és mindent reméljek,megint gondtalan madár-módra éljek,
és felzendüljön újra énekem.
Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,
köszönöm, hogy prédikáltál nekem. Túrmezei Erzsébet