ADVENT … már csak 4 nap KARÁCSONY !
„ A szeretet útjával áldj meg…”
A SZERETET ÚTJA
VALAKIRE  RÁMOSOLYOGNI ...
- itt ezt nem is nehéz, mert mindenki mindenkire rámosolyog, és nem csak karácsony előtt !
Vajon Magyarországon és a világ többi részén ez hogy van ? …. Ha nem ezt tapasztalod, kezdd el TE :
„A mosoly nem kerül semmibe - MOSOLYOGJ !”
Hidd el, megváltozik a környezeted

--------------------------------------

Karácsonyi kánon.

Meglátogatta népét az Úr! E régi hír, ím örökre új.
Megfáradott, megterhelt szív: Te vagy az ! Érted jött ! Téged hív!
Nép, amely éjben, sötétben járt, Lát szívindító reménysugárt.
Eljött az Úr, emberré lett, Győzött a hajnal az éj felett.
Örülj szívem hát, örülj nagyon, Neked virradt meg e szent napon.
Jézus keres, légy készen hát: Örömmel fogadd az ég Urát!

------------------------------------------------------------------

Az adventi ember IV. (ünnepi igehirdetés)

IV. Van emberem
János ev. 5:1-11
Adventi vasárnapokon ünnepi készülődésünkben a bethesdai beteg vezet bennünket. Ő a nagy várakozó, az adventi ember képe és szimbóluma, aki 38 hosszú éve várja betegsége gyógyulását a tó gyógyító vizétől.
Jézus egy ünnepre Jeruzsálembe korán érkezvén kiment a híres tóhoz, amelynek vize sokaknak gyógyulást hozott már, hogy maga is lássa azt, s a betegeket, akik várták a víz mozdulását, hogy akkor sietve-rohanva elsőként léphessenek a tóba – és végre meggyógyulva lépjenek partra. Nem gondolom, hogy ezeknek a betegségben szenvedő nyomorult embereknek sok látogatója akadt volna. Hiszen kit érdekelhet beteg, magatehetetlen emberek társasága: vakoké, sántáké, aszott testűeké? Akik jajgatnak, kiáltoznak, siránkoznak, könyörögnek, vagy koldulnak? Aki közéjük téved is olykor, az is sietve hagyja ott őket, szinte menekülve az emberi nyomorúság ilyen halmozott tömege közeléből.

-----------------------------------------

Imádság – Advent IV. vasárnapján

„Felele Jézus, és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (Jn 14,23)

Nagy irgalmasságú és igazságú Isten, mily megbecsülhetetlen és megköszönhetetlen jótétemény az, hogy egyszülött Fiadat emberi testben e világra küldötted, hogy véghetetlen irgalmasságodat az én váltságomnak és üdvözítésemnek munkájában csodálatossá tegyed és megdicsőítsed.

----------------------------------

Mégis ..  Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.

                -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Kicsiny Betlehemben felzendült az ének :
„ Dicséret, dicsőség az ég Istenének ! “
Kit oly régtől fogva szívszakadva vártak,
Megszületett Megváltója a bűnös világnak.

Zengjen ajkunkól is hálaadó ének
Estéjén karácsony áldott ünnepének ;
És ki bűneinkért földre alászálla,
Szívesen várt vendég legyen lelkünk Messiása !

------------------------------------------------------

1Kor 13:5 Nem cselekszik éktelenül (nem tapintatlan, nem viselkedik bántóan; nem nagyravágyó; nem illetlen; nem illemsértő), nem keresi a maga hasznát (a magáét, érdekeit, javát), nem gerjed (lobban) haragra (nem bőszül fel; nem válik ingerültté), nem rója fel (nem számítja fel; nem tartja számon) a gonoszt (rosszat, sérelmet; nem gondol rosszra),

1Kor 13:6 Nem örül (örvendezik) a hamisságnak (gonoszságnak, igazságtalanságnak), de együtt örül (örvendezik) az igazsággal (örömét az igazság győzelmében leli);

1Kor 13:7 Mindent elfedez (eltakar), mindent hiszen (elhisz, mindig bizakodik), mindent remél, mindent eltűr (elvisel, elszenved, teher alatt marad, kitartással tűr, mindenben állhatatos).

1Kor 13:8 A szeretet soha el nem fogy (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki): de legyenek bár jövendőmondások (prófétálások), eltöröltetnek (véget érnek; hatályukat vesztik); vagy akár nyelvek, megszűnnek (elhallgatnak); vagy akár ismeret (tudomány), eltöröltetik (elenyészik, hatását veszti, hatálytalanná válik, semmivé lesz).

1Kor 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret (tudásunk csak töredékes, csak egy részt ismerünk, amit ismerünk csak részlet), rész szerint (töredékes) a prófétálás (részlet, amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges) .

1Kor 13:10 De mikor eljő (elérkezik) a teljesség (teljes, beteljesedés, a tökéletes; a befejezettség; a végcélba jutás]), a rész szerint való eltöröltetik (ami töredékes, véget ér, elenyészik, elmúlik; a részleges feleslegessé válik).

1Kor 13:11 Mikor (még) gyermek (kiskorú) voltam, úgy szóltam (beszéltem), mint gyermek (kiskorú), úgy gondolkodtam (éreztem, olyan törekvéseim voltak), mint gyermek (kiskorú), úgy értettem (itéltem, számítottam, vélekedtem), mint gyermek (kiskorú): minekutána pedig férfiúvá lettem (amikor elértem a férfikort), elhagytam a gyermekhez illő dolgokat (a gyermek szokásait, felhagytam azokkal a dolgokkal, mik gyermeknek valók).

1Kor 13:12 Mert most (ugyanis) (ma még) tükör által (tükörben, tükrön át) homályosan (képes beszédben, talányokban) látunk, akkor pedig színről-színre (majd szemtől szembe fogunk); most rész szerint van bennem az ismeret (töredékes a tudásom) (most részt [töredékesen] ismerek) , akkor pedig úgy ismerek majd (úgy ismerek rá a dolgokra), amint én is megismertettem (ahogy én is ismert vagyok, ahogy én rám ismert az Isten) .

1Kor 13:13 Most azért (így hát, addig) megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig (de közülük) legnagyobb a szeretet.

S kik az Ő szerelmesei, akiknek a „levele” íródott?
Ján 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

-------------------------------------------------------------
Jaj de pompás fa,

Jaj, de pompás fa,
a karácsonyfa,
nincs árnyéka csak játéka,
jaj, de pompás fa.

Minden ága ég,
gyönyörűen ég,
kis Jézuska vigyáz rája,
el ne aludjék.
----------------------------------------------
Kiskarácsony.

Kiskarácsony, nagykarácsony,
kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Ragyog rajta a sok gyertya!
Itt egy szép könyv ott, egy labda!
Jaj, de szép a karácsonyfa!
-----------------------------------------------
Ezüst szánkót hajt a dér hófehér határon,
Deres szánon didereg, fázik a Karácsony.

Zendül a jég a tavon, amin által jönnek
Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog. Gyere be, Karácsony
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőágon!

Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára
Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!
-------------------------------------------------------------
Ady Endre: Kis karácsonyi ének.

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
Mégiscsak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.
------------------------------------------------------
Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már két gyertyaláng.
Ha zörget Jézus, jól figyelj, ám
Betér a szívünk ajtaján.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor Föld és Ég.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!
-----------------------------------------

Midőn első az utolsó ítéletre.

 Jézus Krisztus negyedik eljövetele nagytiszteletű Bod Péter magyarigeni prédikátor nyomán az, „... Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszállt, és az embert megérinti. Midőn halála órájában elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.”  János 5: 24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki engem elküldött: örök élete van , és nem megy ítéletre , hanem már átment a halálból az életre.

   Jézus és az emberi világ találkozásáról a XVIII.szd.-ban élt prédikátor, Bod Péter azt írta, hogy: „Krisztusnak négy adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszállt, és az embert megérinti. Midőn halála órájában elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre." Ádvent 4. vasárnapján ezzel a negyedik gondolattal foglalkozunk.

 Meglepő, hogy a karácsonyt váró adventi készülődés idején Jézus eljövetelének nagyszerűsége helyett Bod Péter az utolsó ítéletre emlékeztet. Nem sok kedvünk van az utolsó ítéletre gondolni most, amikor itt van végre néhány tiszta, csendes szép nap. Végre van egy kis idő  magunkkal és a családdal foglalkozni. Különösen fontos a családdal törődni ma, amikor a legtöbb társadalmi és gazdasági erő az egyént helyezi előtérbe, még a családban is. Ezért kellenek olyan időszakok az életünkben, amikor éppen a saját legkisebb és legfontosabb közösségünk, menedékünk, a család felé fordulunk, mert a legnagyobb érték társas életünkben a család. Életünk értelme leginkább közösségben, a családban rajzolódik ki, akkor, ha abban a megbecsülés és a kölcsönös szeretet uralkodik. Nem véletlen, hogy a törvénykezés szintjén, az alkotmányozásban is komoly szerepet kap a család, a családi élet védelme.
 Mi van a családoddal? Az egykorival és a mostanival?  Ádvent 4. vasárnapja  számadásra intő nap, ezért elsősorban ez a kérdés: mi van a családokkal, és főként, mi van a te családoddal?
Noha bizonyos, hogy akkor találkozunk Jézussal, mégis mindannyian tartunk az utolsó ítélettől, és erre bizony jó okunk van. Pedig megszokhattuk volna, mert a mai világ ítélkező világ. Soha nem volt ilyen sok jogász, ügyvéd, bíró, mint manapság, iparággá nőtte ki magát az igazság szolgáltatás. Mindent meg lehet kérdőjelezni, mindent meg lehet támadni és csak megfelelő ügyvéd, vagy megfelelő eljárás szükséges ahhoz, hogy az ember a maga érdekeit érvényesítse másokon.
Jézus ezt a részt, amely az ítélkezésről szól, azzal kezdi, hogy ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy vannak, akiknek örök életük van: aki hallja, vagy meghallgatja, aki hajlandó befogadni a jézusi igéket. Sőt. Annyira ünnepélyes és hangsúlyos, amit mond, hogy az előző versekhez képest egyes szám első személyben beszél, azaz  azt mondja, hogy most,                  Én mondom, és Én biztosítalak felőle, hogy aki hallja, meghallgatja az igaz igéket, annak örök élete van. Ráadásul Jánosnál a hallani, meghallani szó nem valamilyen tétlen viselkedést jelent, hanem a belőle fakadó cselekvést is. Így tehát aki hallja és cselekszi az igéket, annak van örök élet
Ma alig hallunk meg valamit. Talán nem akarunk már újabb és újabb nehézségekről hallani, vagy egyszerűen megromlott már a hallásunk a körülöttünk szüntelenül harsogó zajtól. Hallatlan világban élünk, amelyben jobb nem is hallani sok mindent, pedig mi magunk másra sem vágyunk, mint hogy bennünket meghallgasson valaki, akiben bízhatunk.
 Van-e benned készség a hallásra? Kész vagy-e segíteni máson azzal, hogy meghallgatod, hallgatsz rá? Elhatároztad-e már, hogy meg akarod hallani Isten igéjét, amely Jézusban lett teljessé? Most nem az a kérdés, amit a 38 éve beteg embernek tett fel Jézus, hogy akarsz-e meggyógyulni, hanem az, hogy meg akarod-e hallani az adventi igéket?                              Elhatároztad-e, hogy meg akarod hallani Isten igéjét, amely Jézusban lett teljessé?
Az ige, amiről János beszél, amit meg kell hallanunk, amit fel kell ismernünk, az nem más, mint az Atya akaratának teljesítése. Jézus is azért jött, hogy a Mindenség akaratát cselekedje az emberi érdekkel és akarattal szemben. Valahogy olyan ez a világ, hogy a mi egyéni akarataink következtében szépen létrejön egy nagy közösségi érdekszövetség, de az eredménye mégsem élet, hanem halál és elmúlás. Ezt jön helyreigazítani Jézus, azt mondván, hogy aki képes személyes érdekein túl fölfelé nézni és befogadni a legmagasabb szintű akaratot, amely az életet megtarthatja, az igazán él. Annak köze van nem csak a földi- biológiai élethez, hanem a teljességhez is.
János őrizte meg Jézus prédikációját az ítéletről. Azonban a felolvasott igében elsősorban nem az ítéletről van szó. A hangsúlyos azon van, hogy Jézus egy az Atyával, az ő akaratát cselekszi. Mintegy megindokolja, hogy miért is jött erre a földre: hogy az Atya akaratát cselekedje, s mindezt nem magától tette, hanem az Atya küldte erre a feladatra.                  Egyben az Atya akaratát cselekszi akkor is, amikor megítéli ezt a világot.                                           Így az utolsó ítélet is az Atya akarata szerint szükséges megtörténjen.                                                 Ez tehát az első fontos üzenet számunkra Advent negyedik vasárnapján, hogy az Atya számol velünk, a személyünkkel, ezzel a világgal és Jézus Krisztus személyén keresztül nem csak egy kedves gyermeket küldött el hozzánk, hanem a gyógyító orvost, a bölcs tanítót, aki az ítéleten keresztül belép az életünkbe.
A második üzenet az, hogy aki hisz ebben a Jézust közénk megmentésünkre küldő Atyában, az nem megy ítéletre, nem jut az örök halálra.
Az ítélet most van, legalább is a következő vers szerint: elkövetkezik az ítélet ideje és ez az idő JELEN idő, ahogy máshol is olvasható: „..az óra most van", nem pedig valami meseszerű messzeségben, vagy olyan helyen és időben, amire most még nem kell figyelni, mert az csak majd lesz és a személyünket, ma még nem érinti. Pedig a Mindenség idő és anyag fölötti, ezért mindig jelen idejű.  Jézusnak tehát az utolsó ítéletre való eljövetele is a mai anyagi, mindennapi világ feletti, de mégis az időtlenségének ideje miatt e világra ható mai ítélet.
S az ő ítélete igazságos. Egyrészt megerősíti azokat, akik cselekszik az Atya akaratát, másrészt lehetőséget ad mindenkinek, hogy ne csak a maga esze, érdeke, érzései szerint éljen, hanem ezeken túllépve a szeretet irányítsa életét. Jézus Istennek szeretetét árasztotta reánk, úgy, hogy azzal élni tudjunk. Isten ítéletének első zsengéje Jézus volt, aki első eljövetével testben jelent meg közöttünk. Eljövetelével a szívünkbe be akart jönni.                                            Második eljövetelekor mellettünk áll és átölel a halálos órán, s eljövetelekor, a teljes ítéletben nem halált, hanem életet ad nekünk. Ámen.  
János 5: 24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki engem elküldött: örök élete van, és nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.                                                                                                                                                     25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.                                                                                    26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:.                                                                                                                                                      27 És hatalmat ad néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia                                                            28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,.                                                                                                                    29 És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.                                                                                                                                  30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak - akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.                                                                                                                                         31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.                                              32 Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a mellyel bizonyságot tesz rólam.
 ----------------------------------------------------------

Advent: új lehetõség. Gáncs Aladár

Az egyházi esztendõ körforgásában elérkezett advent. Sok kedves „szokás” is fûzõdik ehhez az idõszakhoz. Ezek azonban nem akarnak csupán értelmetlen díszeivé lenni Jézus-várásunknak, hanem sokszor nagyon is éles figyelmeztetések. Talán az elmúlt egyházi év mulasztásaira mutatnak rá. Mi mindent határoztunk el, fogadtunk meg az adventi koszorú gyertyáinak szelíd fényébe tekintve tavaly?
Isten világában nincs kényszer – kérés, hívás, zörgetés van. Jézus sokszor, sokféleképpen zörgetett az elmúlt évben is,
Ilyen jellegzetes, figyelmeztetõ adventi kép volt a következõ is: Jézus az ajtó elõtt áll, és bebocsátást kérve zörget. De az idén megint csak kívülrõl kéri a bebocsátást, várva, hogy az ajtó belülrõl megnyíljék.
amit többnyire meg sem hallottunk a világ zajától. Ma divat a zajba menekülni; mindig szóljon valami: rádió, magnó, televízió… Vagy beletemetkezni valami olvasnivalóba. Vannak, akik még a metró mozgó-lépcsõjén is képesek olvasni. Ismertem egy családot. Ebédnél együtt ültek az asztal körül, de ki-ki olvasott valamit, hogy addig se kelljen beszélgetniük… Az ember nyugalomra vágyik, de mégis zajt teremt maga körül – panaszkodik a magányra, de kerüli a beszélgetést…
Advent – az új egyházi esztendõ nyitányaként – nem egy értelmetlen körforgás része. Jézus valóban újat akar kezdeni. A zörgetésre választ vár. Várja az ajtó megnyílását. Már sokszor elutasítottad, de õ nem mond le rólad. Õ az, aki nem vágta ki a terméketlen gyümölcsfát… Vár még egy esztendeig.
Várja, hogy lelked bezárt ajtaja megnyíljon elõtte. Magadban hordod sebeidet, fájdalmadat, csalódásaidat. Talán már rég nem is imádkozol, vagy sohasem imádkoztál. Panaszkodsz, hogy senki sem segít rajtad. „Nincs emberem!” Mint a bethesdai beteg történetében: mindig megelõznek, mindig más lép be elõbb a gyógyító vízbe… Pedig ott van elõtted a segítség: a zörgetõ Jézus, egy-egy testvér, barát.
Legyen ez az idei advent igazán új. Jézus erõszakkal nem megy be az ajtón, de várja, hogy belülrõl megnyíljon, és igazi hittel, várakozással, örömmel hangozzék a hívás: „Jöjj be, ó, mért állasz ott kint, / Isten egyszülött Fia? / Várva várlak, nyitva házam, / Nyitva szívem ajtaja.” (EÉ 139,1) Gáncs Aladár

------------------------------

 

 

Kérj, keress, zörgess - hitben!

Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket. (Péld 21,2)
Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete igazságos. (Róm 2,2)

Istenem! Köszönöm, hogy te minden nap gondot viselsz rólam, és a mai nap is a te oltalmadban élhetek!

Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. (Lk 11,10)

Tettek. Olyan tettek, amelyeket meg kell cselekednünk, hogy valóra váljon, amit szeretnénk. Kérni kell, keresni kell, zörgetni kell.

Mert Jézus így bátorít bennünket, amikor imádkozni tanít.
Sokszor olyan dolgot kérünk, olyan dolgot keresünk, ami nem reális, ami nem megvalósítható. Legalábbis azt hisszük. Hiszen az embernek nem minden lehetséges. Mert nem tud saját erejébõl bármit megtenni. Nem mindenható, nincs mindenre ereje, képessége. Mindenre csak egy valaki képes, és az pedig Isten. Hiszen aki megteremtette a világot, fenntartja és gondozza, annak minden lehetséges. Mert meg tud tenni bármit. Mindenható, és van mindenre ereje, képessége. Õ képes bennünket minden helyzetben segíteni. A nyomorultakat õ karolja fel. A betegeket õ támogatja. A gyászolókat õ vigasztalja. De nem csak segítségünkre jön, hanem együtt is örül velünk. Minden helyzetben. Amikor elismernek bennünket a munkahelyünkön. Amikor új jövevény születik a családban. Amikor életünk sínen van, és boldogok vagyunk. Hiszen ma is így bátorít bennünket, a sok jó és rossz dolog közepette is: Mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.

Jó hatalmaktól csodásan elrejtve vigasztalva várjuk azt, ami jöhet, Isten velünk van este és reggel, és egészen biztosan minden új napon. (Bonhoeffer)

Istenem! Köszönöm, hogy te ma is megszólítottál engem. Kérlek, add, hogy elhiggyem bátorításodat, és hogy hozzád tudjak fordulni minden nehézségemben, hiszen tudom, te mindenkor itt vagy velem és támogatsz az élet legnehezebb helyzeteiben is. Adj erõt, hitet, és küldd el Szentlelkedet, hogy mindig alázattal és méltóképpen lépjek színed elé. Ámen.

--------------------------------------------

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

Telnek a percek, múlnak a napok, Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra minden egy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod! 

--------------------------------------------

Gondolatok:
“Harmatozzatok, egek, onnan felülről!” (Iz 45, 8)
“Készítsétek az Úr útját!” - kiáltja Keresztelő Szent János. (Mt 3, 3)
“Legyen nekem a Te igéd szerint!” - mondja Szűz Mária. (Lk 1, 38)
“Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez.” (Jak 4, 6)
“Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!” (Zsolt 84, 8)
“Virrasszatok, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia!” (Mk 13, 35)

----------------------------------

JÉZUS KRISZTUS A SZÍVED AJTAJÁN ZÖRGET-                                                    Ungár Aladár írása.

"Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel.3,20)

A jelenések könyve 2. és 3. fejezetében hét gyülekezetnek üzen az Úr Jézus. Üzenetében elismer minden jót, amit a gyülekezetben talál, de felfedi a bajokat is. Rámutat mindenre, ami az Ő szentséges tekintete előtt nem állhat meg. Most a laodiceabeli gyülekezethez szól. A gyülekezetnek szól, de szavai az egyént szólítják meg. Akkor is, ma is egészen aktuális szavak ezek. Egy nagy igazságot lepleznek le. Jézus Krisztus kívül van az ajtó előtt. Milyen szomorú valóság ez. Nincs hely az Úr Jézus számára. Nem volt hely számára azon az éjszakán a vendégfogadóban, amikor megszületett. És ma sincs hely számára a keresztyénségben.
A keresztyénség nem látja, hogy annyi mindennek adott helyet, hogy végül Jézus Krisztus lassan, de biztosan kiszorul. Külső formák, ceremóniák, nagyszerű hitvallások maradtak, de az Úr Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Megkapó kép. A világ Ura és Teremtője, a világ Megváltója, Aki az életét adta a bűnösökért, nem talál helyet a gyülekezetben, nem talál helyet a szívekben. Kívül áll és zörget. Ma még Ő zörget tenálad, de egyszer majd te zörgetsz Őnála. Igen, ma még Ő zörget. A szelíd Megváltó szelíden zörget. De időnként zörgetése valóságos dörömbölés. Egy-egy természeti katasztrófa által, egy-egy haláleset által Ő zörget. Nincs időd elgondolkodni az élet értelme felől, szüntelenül elfoglaltad magad. Most betegágyadra kerülsz, ott fekszel és Ő zörget. Valami veszteség ért, nem sikerültek a terveid. Ő zörget! Észrevetted már, meghallottad már a zörgetést? Mert ezen múlik szinte minden, hogy meghalljad az Ő zörgetését. Azaz, hogy felismerd, hogy Ő akar most szólni hozzád. Ő kér bebocsátást az életedbe.
Figyelj most Reá! Most Jézus Krisztus kopogtat. Nem futó kedves látogatást akar tenni nálad. Ha megnyitod a szívedet, belép az életedbe. Nálad akar maradni, veled akar lenni. Az életed boldogtalan, kétségek szorongatnak, letört a sok csalódás, nem találod a helyedet, céltalannak látsz mindent. Nem csoda! Minden kérdés ide vezet, minden problémára csak egy felelet van: Ha Jézus Krisztus nincs az életedben, akkor nincs megoldás, nincs kiút. Ami Jézus Krisztusban adatik nekünk, senki és semmi más nem adhatja nekünk. Őnála keressed hát, bocsássad be Őt, ne engedd, hogy továbbra is kívül álljon. Ő arra vár, hogy megnyissad az ajtót. Erőszakkal Ő soha nem fogja betörni az ajtót.
Egy világi festő alkotását először barátainak mutatta be. Amikor lehullt a lepel és meglátták a képet, az elragadtatás kiáltása tört fel. A festő az ajtó előtt álló és zörgető Jézust örökítette meg. Homlokán a töviskoszorú, egyik kezében nádszál, és ott áll szelíden és zörget. A színek, a fényhatás, minden tökéletes volt, mindenki - egy kivétellel - gratulált a festőnek. Egy barátja csendesen, szinte csalódottan nézte a képet. "Itt valami végzetes tévedés van - mondta végül. - Valamit kifelejtettél: az ajtón nincs kilincs." A festő szelíden mosolygott: "Barátom, ez nem tévedés, az ajtón nincsen kilincs, az ajtó csak belülről nyitható."
Ez az igazság. Szíved ajtaját is csak te nyithatod meg belülről. Jézus zörget, mindent elkövet, hogy figyelmedet magára vonja. Mindig erősebben zörget, hogy végre meghalljad az Ő zörgetését. De erőszakot nem alkalmaz. Ez az Ige is, amit most hallasz az Ő zörgetése. Van Bibliád, olvasod? Ő szól hozzád abban. Ő zörget. Nem az a kérdés, hogy te mit gondolsz, a kérdés az: bebocsátottad már Jézust a szívedbe? Ott él Ő veled? Ura Ő az életednek? Ujjászülettél már? Ha nem bocsátottad be Őt a szívedbe, akkor minden haszontalan, akkor semmi sem segít, még az sem, ha megfeszítenéd magadat. Az örök élet úgy lesz a tied, hogy hitben befogadod Őt a szívedbe. Most tulajdonképpen döntés előtt állsz. Akár akarod, akár nem, dönteni fogsz. Hogyha azt mondod, nem akarok dönteni, akkor is döntesz. Nem maradhatsz semleges Jézus Krisztust illetően, vagy mellette, vagy ellene döntesz. Vagy nélküle maradsz, vagy új életet nyersz Vele és Általa. Isten az Ő Egyszülött Fiát állította a világmindenség középpontjába. Nálad is minden azon múlik, milyen az állásfoglalásod Vele szemben. Nélküle a legfényesebb, legragyogóbb élet is üres, elveszett élet. Jézus Krisztus szeret téged, közösséget keres veled, meg akarja tisztítani az életedet, belevon a Vele való áldott közösségbe. Felszabadul a lelkiismereted, az életed rendeződik, és boldog, örvendező lesz.
Egyszer egy kisfiú állt az előbb említett kép előtt. Megmagyarázták neki, mit jelent a zörgető Úr Jézus. És a kisfiú megkérdezte: És miért nem engedik be Őt? Akármit mondtak is neki, nem tudott megnyugodni a feleletemen, és egyre csak azt kérdezte: de miért nem engedik be Őt? Igen, ez a kérdés tulajdonképpen: Miért nem engedik be Őt? Miért nem engeded be te Őt? Add fel az ellenállást, nyisd meg a szívedet, nyisd meg az ajtót és hívd be Őt !
Ungár Aladár írása.

------------------------------------------

Simon Ágnes: Szomorkás karácsonyi dal

Ejj, hajj, Karácsony,
Sül-e idén kalácsom?
Lesz-e zöld fám, szép fenyő,

Gyerek lábán hócipő?

Lesz-e csillag, felfénylő,
Aranyszálas terítő,
Mézillatú vigalom,
Édes, békés nyugalom?

Lesz-e csók, vagy hazug szó?
Holt szerelmek hanyatló
tompafényű mámora?
Vagy romlott szőlő rossz bora?

Lesz-e mosoly arcokon?
Vagy fojtott bánat-hatalom?
Lesz-e pénzért vehető
szeretet? -az éltető-

Lesz-e rántott halacska?
Újévkor sült malacka
citrommal a szájában
-Élő holtak álmában-?

Hozsannázott boldogság?
Óh, be' sokan várnak rád...
Hová tűnt a kalácsom?
Mivé lettél Karácsony?
------------------------------------- 

"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorúan nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben."
 

(Juhász Gyula: Karácsony felé)

---------------------------------------------------------

Juhász Gyula:,- Rorate

A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem

----------------------------------------

 

Fésűs Éva: Karácsonykor.

Karácsonykor fényesek a felhők,

Csillagokból horgol a tél kendőt,

Ráteríti hegyek tetejére,

Fenyőágnak jégrojtos a vége.

Karácsonykor Mindenki varázsol,

Meglepetés bújik ki a zsákból,

Szekrényeknek titkos rejtekéből,

Édesapám legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra kalácsot is sütnek,

nincsen ennél izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is készítettem,

amíg készült, majdnem tündér lettem.
-------------------------------------------

Magasságban

Kifúl lélegzetem. Lassabban ballagok.

Keveset beszélek. Mélyebben hallgatok.

Bottal botorkálok. Sötétül. Agg vagyok.

Életem erdeje ritkul körülöttem.

Hegyormokon járok – ezüstös ködökben.

Mélytitkú dallamok suhognak fölöttem,

s bennem is e csúcson, honnan messze látok - .

Hordozok magamban felfénylő világot.

Még magasbra lépni: megváltómra várok.

Kutas Kálmán

(Hozsannázó napok III. kötet)

-------------------------------------------

Róm. 13,11-14,-„ Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.

Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben,hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

Ideje már, hogy álmodból fölébredj,

mert nem állnak meg érted a napok.

Vigyázz! míg alszol, eltelik az élet,

s meghalsz, mire felkelne hajnalod.

Ne éreznéd, hogy bensődet a féreg

emészti már? Ó, lélegző halott,

ajkadon oly jajongva sír a lélek,

hogy lehetetlen meg nem hallanod.

Öltsd fel a világosság fegyverének

ragyogását és készülj: az ítélet

közelebb van hozzád, mint gondolod.

Úgy járj tehát, hogy majd, ha az ígéret

beteljesedik, az örök Igének

dicsősége övezze homlokod.

Rónay György

(Hozsannázó napok, III. /556)

A teremtett világ sóvárgása

Róm 8 19-23,-„ Róm--8--19—23--Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását

Fák és virágok, harmat és ködök,

az ásványok vak lelke s fönn a mennyég:

megváltásért hozzád könyörög,

ember, ez a teremtett végtelenség.

Ha állsz a vizek örvénye felett,

vagy nézed fönn a forgó szféra rendjét:

mintha az égi s földi délkörök

halk zokogással irgalmad esengnék.

Mert a világ sebzett szíve vonaglik

s a lét vajúdni meg nem szűnik addig,

míg szabadságot nem nyer általad,

s benned, a te dicsőségedben újra

romolhatatlanná magasztosulva

föl nem ragyog a megváltott anyag.

Rónay György

(Hozsannázó napok, III/557)

Adventi szonett

     Mt 11,2-15,- Máté-11:2-15--János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt: Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, és a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem. Amikor azok eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat? Mit látni mentetek hát ki? Finom ruhákba öltözött embert? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért is mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom: még a prófétánál is nagyobbat láttatok. Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted a te utadat. Bizony mondom nektek: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, pedig a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól fogva mostanáig erővel törnek a mennyek országa felé, és ezek az erőszakosok el is ragadják azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény is Jánosig ezt prófétálták. És ha el tudjátok fogadni: Illés ő, aki eljövendő.Akinek van füle a hallásra, hallja meg.

Világ váltsága és a szent atyák reménye

megérkezik hamar, s minden fület kinyit,

mit süketség tömít, s beszéli tetteit

sok, eddig néma száj. Kitárul sírok éje.

Már lát a vak, s örül: beteljesül ma végre

mit Isten megígért: a lepra eltűnik,

a béna szökdel és vigaszt ingyen kap itt,

ki fuldokolt elébb a könnyek tengerébe’.

Boldog vagy, Benne ha meg nem botránkozol.

Ha – mint könnyű hajót -, gyönyör el nem sodor.

Ha zsarnokok dühe, ijesztő élű fegyver,

börtön, gyalázat és sok szörnyű szenvedés,

ajándék és vagyon, bíbor, kitűntetés,

gazdagság vagy nyomor Tőle nem tántorít el!

Andreas Gryphius 1616-1664 – ford. Szánási Sándor (Hozsannázó napok III/590)