"Az igazán reménykedő nem abban bízik, hogy meglesz, amit ő akar, hanem Istenben bízik; és tudja, hogy az a jó, amit Ő ad, vagy megenged." Mócsy Imre                                              

"Istenem, adj derűt, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni. Bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni, és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni, a kettő közötti különbséget." Marcus Aurelius                                                                             

 "Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt érünk el, mint a magunkéból, egész életünk folyamán"  Aranyszájú szent János                                                                                                   

"A Szent Szellem mindig arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunk -más szavakkal, az, hogy ki Ő nekünk, és kik vagyunk mi neki-, megelőzi azt, amit Ő érte teszünk." Cor Bruins                                                                                    

"A Biblia visszatart a bűntől, a bűn visszatart a Bibliától." Anonymus                                     

"Minél bensőségesebb az ismeretségem Istennel, annál szilárdabb alapon nyugszik békességem." C.H. Macintoshos                                                       "Nem építhetünk egyidejűleg két országot. Vagy a saját kis világunkon dolgozunk és önmegvalósításra törekszünk -amit majd a rozsda fog megemészteni, vagy pedig Isten országát  építjük, ami örökre megmarad." Bruno Schwengeller                                                           

"A gyülekezeti tagok azok, akik életükkel megtapasztalták az örökkévaló evangélium erejét. Ezek alkotják az igaz, Isten szerinti gyülekezetet, és ez sokszor nem azonos azzal, amit az emberek egyháznak neveznek ." Origenesz

------------------------------

A rendőr őrmester esete.                                                               

 John D. WHEELER, hajdani RENDŐRŐRMESTER, megtérése után evangélista lett Angliában, és nagy áldással szolgált. Hallgatói számára sokszor eredeti módon tette érthetővé az evangéliumot régi tapasztalatai elmondásával. Egyszer azt kérdezte prédikáció közben: "Még mindig az a véleményetek, hogy Jézus a legfőbb ellenségetek, aki örömötöket akarja elvenni, és zsarnokoskodni kíván rajtatok? - és folytatva a következőket mondta
- Tanúskodnom kellett évek­kel ezelőtt egy veszedelmes bűnöző perében. Mikor a tárgyalótermet elhagy­tam, a folyosón haladva figyelmes letten egy másik tárgyalás védőügyvédjének hangjára, mely a zárt ajtón keresztül kihallatszott. Kíváncsi lettem, s belépve leültem. Egy Kelly nevű embert vádoltak valami értékes óra ellopásával.
A teremben fojtott nevetés támadt, és a derültség fokozódott, mikor a vád­lott azzal védekezett, hogy az órát - mely a szakértő szerint kb. 15 fontot ért - 30 fontért vásárolta valakitől. Az eladó nevét azonban nem tudta meg­mondani, bár állította, hogy felismerné, ha látná. Méltatlankodott, hogy nem hisznek neki, mire a bíró rendreutasította izgágaságért. Fölemeltem a kezem, és a tanúk helyére álltam szót kérve, mivel tudtam valamit erről az óráról: Egyenruhám miatt a vádlott ellenségnek sejtett, és felháborodva tiltakozott meghallgatásom ellen. A bírák csendre intették, s így elmondhattam, hogy né­hány hete két elítéltet kísértem vonaton egyik börtönből a másikba. Az egyik rab vigyorogva mesélte társának: Jól kitoltam az öreg Kellyvel, eladtam ne­ki egy-két fontot sem érő órát harminc fontért! Ez a vallomás azonnal megváltoztatta a bíróság állásfoglalását, de a vádlott rólam alkotott negatív véleményét is. Kelly fél óra múlva szabad volt. - Miért mondtam ezt el? Hogy ne lássatok Jézusban ellenséget! Nem vádolni akar benneteket az ítéletkor, hanem kegyelmet kér számotokra, ha most a bűnbánat útjára tértek. Bűne­ink büntetését elhordozta a Golgotán, és bűnbocsánatot ad azoknak, akik ben­ne hisznek. Mint a legjobb barát zörget szívetek ajtaján.   Azt ígéri:
"Ha valaki meghallja hangomat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz,
vele vacsorálok, és ő énvelem" (Jel 3,20).

BOCSÁSD MEG EZT!
Nézd, kisfiam, apád ma fáradt,
nem bírja el terhét a szónak.
Nincs itt helye a nyargalásnak,
csend-jászolhoz kösd most a csikódat!
Tudom, tudom: már reggel óta
várod, hogy majd az esti óra
új színeket, élményeket hoz.
Bocsásd meg ezt: búmban ne ostorozz!
Csókolj meg, így, ne sírj no, menj el,
játssz egy kicsit! Én meg lefekszem.
Takarj be egy kevéske csenddel!
Könnyebbedik talán kereszten. Füle Lajos

----------------------------------------------------

A RÓZSAKERTBEN .
A rózsakertben
gyermeksereg játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Rázza, veri
a karcsú rózsafákat,
száll száz szirom:
kitépett lepkeszárnyak…
A sok gyerek
a sok sziromra gázol,
egy ágat is
letör egy rózsafáról.
Bimbót nyitott,
már illatát lehelte,
fonnyadva lel
ma rá a naplemente.
Nem lesz soha
belőle büszke rózsa.
Kis szöszke lány
egy tüskét tép le róla:
„Nincs még ilyen,
emlékbe elviszem ezt.”
Fut is tovább,
beszéde szinte dermeszt.
Nincs még ilyen?
Ne tudd meg, szöszke lányka,
hány tüske van
az út finom porában!
Ne tudd, ne sejtsd,
milyen a dolgok íze,
s hány tüske jut
a lábba meg a szívbe!
Ha elhagyod
korod – e rózsakertet –,
ki menti meg
tüskétől árva lelked?
Bűntől ki véd,
hogy durva láb nem érjen,
ha szirmaid
ott szállnak már a szélben?!
Gyermeksereg
a rózsakertben játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Tüskéhez ér
s kicsöppen néha vérük.
…
Imádkozom
lehajtott fejjel értük… Füle Lajos

----------------------------------------------

EGY PÁR CENTI.
Egy pár centi volt csak tőle
az az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
Egy pár centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
Egy pár centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelem! Füle Lajos

-----------------------------------

MÁGNESEK.
Bármerre tántorog a lábam,
bárhová kerget a robot,
erejét elküldi utánam,
s mágnesként vonz a karotok.
Országokat vethet az élet,
állíthat közénk falakat,
útjaimon egyre kísértek,
eleven erővonalak.
Körülvesztek, át is öleltek,
óvtok útvesztő utakon.
Mágneseim: két kicsi gyermek,
Párom, szívetek hazavon. Füle Lajos

------------------------------------------

SZENTLÉLEK HÍVÁSA. .
Nélküled csak könyv a Bibliánk:
Talán szebb, különb, mint sok másik,
De Igévé tüzedtől válik.
Nélküled Jézus ember volt csak
És holtak maradnak a holtak,
De ha tüzed betölthet minket,
Megvilágítja értelmünket,
Látjuk Benne a Fiú- Istent.
Ki értünk odaadott mindent,
S legyőzve halált, bűnt és átkot,
Megváltotta a holt világot,
Hogy aki Megváltónak vallja,
Vele éljen, Ő úgy akarja.
S mi boldog tanúk, valljuk, éljük,
Mert üzenetét már jól értjük…
Jöjj Szentlélek, áradj ki reánk! Nagy Kornélia

Sík Sándor SP:
• Mi Éltetőnk
Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk.
Hitvány ember - földi féreg.
Ha kell - egymást eladva él meg.
Egy jobb gúnyáért - több kenyérért -
viskójára új födélért,
vagy bármiért - mi földi lét -
gyáván eladja Istenét ...
Hogy testét élteti a lélek -
hogy lélek nélkül - nincsen élet -
Hogy az erő és a kitartás -
És tudása - Isten áldás -
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.
Oh szállj le ránk Szentlélek Isten,
Vess lángot alvó szíveinkben,
Mely világít, tettre éget,
Oh szánd meg - ezt a tévedt népet!
Mert csüggedőnek nincs reménye -
Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kisértsen! ...
Oh szállj le ránk - Szentlélek Isten!
Ki erősség vagy és tudás,
Igazság, Hit és Jótanács.
Ki lángolsz - fáklyaként az éjben
S megértés vagy a kétkedésben...
Aki testünkbe lelket öntél,
És malasztoddal megszenteltél
És lélek által mindnyájunkat
Teországodba vendégeltél -
Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ....

--------------------------------------------

MEGTÉRÉSEK.
„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”.Füle Lajos,

-------------------------------------------------

A SÁMLI.
A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége. Füle Lajos

--------------------------------------------

ÉLŐ TÜKÖR.
Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.
Utánunk másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?
Én nem tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza fiúnkra arcom.
Kegyelme százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza! Füle Lajos

Mindent betöltő szeretet

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1János 4:18

Milyen istenképed van? Ha Istenre gondolsz, mi jut róla eszedbe? Félelmet kelt benned az ítélet, a világ végének gondolata?

Tom Whright anglikán lelkész Oxfordban dolgozott káplánként. Úgy döntött, minden első éves egyetemi hallgatót meglátogat, és meghívja istentiszteleti alkalmaikra.

Nagyon sok diák azonban, miután illedelmesen végighallgatta a lelkészt, azt mondta: „Köszönöm, lelkész úr, hogy elfáradt hozzám, de el kell mondanom, hogy nem fogunk találkozni a templomban.”

Amikor rákérdezett, miért nem, akkor az újdonsült hallgató így nyilatkozott: „Mert nem hiszek Istenben.”

A kudarcok sorozata elgondolkodtatta a lelkészt. Legközelebbi látogatásán nem elégedett meg a kapott válasszal, hanem tovább kérdezett: „Melyik Istenben nem hiszel?”

„Abban, válaszolta a hallgató, akit hatalmas szakállal ábrázolnak, a felhőkön ül, a mennyben lakik, tüzes nyilával lecsap az emberek közé és megbüntet, ha rosszat teszek, ha pedig jót, akkor megjutalmaz. Tom Whrite végighallgatta az újonnan érkezőt majd ezt mondta: „Érdekes. Ebben az Istenben én sem hiszek. Én abban az Istenben hiszek, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Ez Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka.”

 A középkor emberét rettegésben tartotta a kegyetlen Isten képe. Ez okozta Luther Márton gyötrödéseit is. Isten igéje azonban felcsillant előtte és megbizonyosodott arról, hogy Isten a szeretet és ez eloszlatta félelmeit.

Ismerjük-e a szeretet Istenét személyesen? Elég időt töltünk-e vele? A fenti képlet szerint félelmeink száma jó mutató lehet.

Beszélgessünk ma is vele és mondjuk el neki félelmeinket, melyek gyötörnek bennünket, s kérjük töltsön be teljesen szeretetével!

-----------------------------------

 

Megváltott nép!

„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.”Tituszhoz levél 2: 14. v.

Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni. Lehajolt, hogy ezt megtegye, de mire felnézett, már egészen benne volt a kanyarba, és látta, hogy túl nagy sebességgel halad és biztosan át fog sodródni a szembe jövő sávba. Amikor ezt végiggondolta, rögtön meglátott egy szembe jövő személyautót… Az ütközet elkerülhetetlen volt. Óriási karambol, nem is részletezem tovább…

A kereszt árnyékban elgondolkodni arról, hogy kinek jár a megváltás… még jó hogy nem ránk van bízva az üdvösségnek megítélése. Jézus Krisztus megvált minket minden hamisságtól, és bűntől, hogy megtisztítson bennünket önmagának!

Mivel vagyok különb, mint más? Amikor hívőként gondolkodunk is a kegyelemről, nem az a legnagyobb vágyunk, hogy a legnagyobb merőkanállal merítsünk a kegyelemből?

Ha végig gondoljuk a történetet, akkor az igazság érzetünk egyből felébred, és rögtön meghozzuk az ítéletet: bűnös!

Nem a mentséget keresem, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor Isten elhatározza, hogy az emberiség megmentéséért mindent meg fog tenni, akkor értsük ez alatt: mindent!

Te, aki nem követtél el hasonló bűncselekmény, te, aki nem törtél ketté egy családod, ne hidd, hogy érted kisebb áldozatot kellett hozni. Lehet, hogy nem tettél hasonló dolgokat, de mi a helyzet az irigységgel, a rosszindulattal, a csípős szavakkal, a haraggal!? Jól teszed, ha nem teszed ezeket, mert ezzel ugyanolyan bűnt követsz el, mint az akire ujjal mutogatsz!

Meghalt értünk, hogy megtisztítson bennünket, egy népet, hogy jó cselekedeteinkkel mutassuk be a mi mennyei Atyánkat!

Üdvösség a pogányoknak

"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.” Apostolok cselekedetei 28:28

Üdvösség. Ez az elfeledett szó arról beszél, hogy Isten kegyelméből egyszer eljön az az idő, amikor az élet nem a fájdalomról és a csalódásról, hanem az örömről szól. Isten ezt a kimondhatatlan ajándékot kerülőút nélkül egyszer már az emberiségnek adta, de elveszítettük. A második esély már Istennek mindenébe került, hogy visszaadhassa minden embernek ezt a csodát, aki azt elfogadja. Isten egyért is vállalta volna a teljes kockázatot és mindenkinek van lehetősége elfogadni - bár ezzel az eséllyel nem fog mindenki élni.

Istennek az első nagy ítélete után - amikor a víz okozta a pusztulást - volt egy különleges feladatra kiválasztott embere. Rajta keresztül a leszármazottait kérte Isten egy évezredekig sem elévülő elhívás betöltésére. Istennek arról a tervéről, hogy nem hagyja a bűnben szenvedő embert örökre elveszni, hanem ad második lehetőséget, kellett hirdetniük minden népnek, hogy a nem kiválasztottaknak is legyen reményük. Ezt a feladatot nem vették komolyan - bár voltak kivételek -, bálványimádók lettek, egy idő után már nem különböztek más népektől. Jézus idejére eljutottak a formai vallásos szintre, hogy az életüket is készek voltak a lélektelen maguk csinálta igazságokért odaadni, de Isten Fiát halálra ítélték és megölték.

Istennek a bűn bejövetele óta az volt a terve, hogy mindenki megismerje a bűnből való menekülés útját. A feladatra kiválasztottak nem voltak készek elvégezni a jó hír terjesztését, ezért Isten másra bízta azt. Jézus feltámadásának jó híre nem akadhat meg egy nemzet hanyagsága miatt, mert erről  a csodáról mindenkinek hallania kell. A pogányok azok, akik semmilyen kiválasztottsággal nem rendelkeztek, mégis felkínáltatik nekik is Isten ajándéka. Ugyanolyan eséllyel kaphatják meg Isten örök ajándékát , mint azok, akiket kiválasztottaknak gondoltunk.

----------------------------------

Tizenkilenc vagy egy híján húsz?

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Pál levele a rómaiakhoz 12:21

„Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok. Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám Ő volt a legigazságosabb döntőbíró, bár ezt már csak idősebb fejjel voltál képes beismerni. 

Mert a rosszra rosszal válaszoltál, és így ugyanolyan hibás vagy, mint az, aki kezdte. Úgyhogy nem is számít ki dobta először a követ, a másik kezében lévő tárgy sosem változott friss, puha kenyérré. 

Ma már persze felnőttél, és magad mögött hagytad a testvéri rivalizálást, a játékok feletti csatát, a gyermeki csínyeket. Vagy mégsem? Gondolj bele, hogyan válaszolsz egy olyan negatív megjegyzésre, ami teljesen igazságtalanul hangzik el veled kapcsolatban? Vagy arra, aminek azért van némi igazságalapja, de ugyanúgy fájdalmat okoz, mint az előző? Talán neked is megvannak a magad válogatott megjegyzései, melyekkel nem maradsz alul a kedves szavak küzdelmében, és jól kitapasztaltad már, hol is van a másik gyenge pontja. 

És családon belül is megtalálhatóak a régi küzdelmek, csak most már nem a testvérrel folytatsz párbajokat, hanem a társaddal rántotok kardot a mosogató felett, a mindennapok kihívásaiban, és zsigerből a visszavágás jön a szeretetteljes ölelés helyett, mellyel sikerülne megnyugtatni a másikat, és rádöbbenteni mindkettőtöket arra, mennyire értelmetlen is ezen vérre menve veszekedni. 

Ma  Isten egy újabb változásra hív: legyél te az, aki másként válaszol, mint ahogy az a természetedből jönne! Legyél te az, aki szeretsz a gyűlölet helyett, aki elismeri a másikat a bírálat helyett. Legyél az, aki meg akarod érteni a partnered álláspontját ahelyett, hogy a sajátodat kezdenéd tűzzel-vassal védeni. Legyél az, aki jóval válaszol a rosszra, és így olyan győzelmet arat, melyben a másik fél sem érzi megalázott vesztesnek magát.

Kövesd Jézus példáját, aki előtted járt, aki lefektette ennek az életformának az alapelveit, és aki arra hív, mától legyél az Ő tanítványa. Kövesd azt, Aki megmosta az áruló lábát, aki nem sajnálta a gyógyítást attól sem, aki talán később „feszítsd meg!”- et kiáltott, aki szeretettel és megbecsüléssel fordult zsidóhoz és pogányhoz egyaránt, aki a kereszten gyilkosaiért - köztük érted és értem - imádkozott. 

Legyen a mai napnak, az előtted álló új hétnek a célja, hogy követni tudd az Ő példáját! Jézus megadja az ehhez szükséges erőt, jelenlétet, támogatást, és melletted megy ebben a nem mindennapi küzdelemben. Hát döntsd el, hogy más leszel, hogy a jót fogod gyarapítani, és végleg magad mögött hagyod a gyermekkori csatározásokat! 

Füle Lajos: A második mérföld.
A második mérföld viszi
előbbre a világot,
s a második mérföld előtt
hányszor habozva állok!
Hiszen az első is nehéz,
mikor magamra nézek.
Lásd, ennyi csak látóköröm!
TE biztos szánva nézed,
URAM, hogy meddő tegnapok
mennyit szememre vetnek...
Megjáratlan mérföldjeit
bocsásd meg gyermekednek!

-------------------------------------------)

Imádság
Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.
Füle Lajos: Istennek háttal.
Aki ISTENNEK háttal fordul,
csak a maga árnyékát látja.
Aki ISTENTŐL elfelé megy,
annak szüntelen nő az árnya,
míg belevesz az éjszakába.

-------------------------------------------

Dsida Jenő: Tekintet nélkül.
Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet. DE KELL!!

--------------------------------------

Vezess, Urunk!
Tűz a napfény, fogy a vizünk,
De megmarad igaz hitünk.
Segíts, Isten, minden téren -
Ne hagyj minket sosem éhen!
Télen, nyáron Hozzád vágyunk,
Kegyelmedért mindig áldunk.
Életét ki Véled járja,
Nem lesz annak csalódása.
Itt, a földön Te vagy vigasz:
Mindhalálig utat mutatsz.
Igazságot Benned lelünk -
Mennyországba hittel megyünk.
------------------------------------------------------------------
Égnek-földnek Teremtője.
Egy az Isten, a nagy kincsem -
Nélküle a világ sincsen.
Égnek, földnek Teremtője,
Gondjainknak viselője.
Amerre élsz, legyél hálás -
Jézus Krisztus a megváltás.
Bűneinket fölvállalta,
Istenünk hogy megbocsássa.

----------------------------------------------

Imánk
Isten legyen legfőbb vágyad -
Hű kegyelmét mindig áldjad!
Folyton hívjad segítségül -
Mert a lelked Véle épül.

Imánk 2.
Törekedjünk mindig jóra -
Hallgassunk a vigaszszóra!
Hitünk által gyarapodunk -
Drága Isten, el nem hagyunk!

Imánk 3.
Mert a hitem el nem hagytam,
Veled, Jézus, kitartottam.
Örök hála így Tenéked,
Életemet hűn vezérled.

Imánk 4.
Temetőben lélekharang.
Urunk, Jézus, vélünk maradj!
Benned bízunk égen-földön, -
A szeretet öröklődjön.
--------------------------------------------------------------------
A csend hallgatása közben.
A csend hallgatása közben gondolat-erdő burjánzik körben.
Ártatlan hajtásként, méla-bóbisgatón kibuggyan egy-egy gondolatom
aztán hirtelen indába szökkenő tövislábakkal kúszó-tépdesőn belém hasít.
S pillanat alatt csak amúgy szelídül, mint por a bútorra, úgy elül.
Tépett, most simogat. Fájt, S kimondanám, hogy enyhet ad –
de kígyózón kapaszkodik a lelkemig. Kiáltok emberért,
de ember nincs sehol. Sikoltok Istenért, és Isten átkarol. 2006 április 28

-----------------------------------

Szeretek beszélni az emberekkel .
Szeretek az emberekkel beszélni!
Ez alig néhány betűvel több, mint élni,
Csodaszép szavakkal lélektől-lélelkig hídra lépni.
Én úgy szeretek az emberekkel beszélni! S mikor a szavak mögött ott van
az Erőd elszáll a bánat, felszáll a köd ,napfény ragyog a híd fölött.
Uram, én úgy szeretek mindenkivel beszélni! Te vagy a szavakban a találkozás
a lét derűs perce az, amikor Benned két magány Szavakra talál. 2006 május 1
-----------------------------------
Újraélesztésen .
Szekundatöredék – A lét kihuny egy szembogár-párban
S kit a nemlét már megragadt Tartani próbáljuk elszántan:
„Siess!”, „Töltés!”, „Adrenalint!” lihegve adunk sorra erőt
Szívének itt maradni , egy szóra, egy tavaszra, egy imára.
---------------------------
Hiába.
Hiába a „rajta!”, a „gyere már!” nem érti, mi az, hogy „dobbanj!”
– süket lett ez a szív – s a kéz sem szorul többé kézfogásba.
Az élete könyvét Isten éppen most lezárta. 2006 május 3
-----------------------------------------------
Lélekcsavarodás.
Tömegbetegség, új kór az, amiben szenvedek:
Lélekcsavarodás – életveszélyes lehet!
S ha az egyéb csavarodást orvosi kéz oldhatja meg
a lelkem csavarodására megoldás csak a Te kezedből jöhet. 2006 május 5

-----------------------------------------------

761*
Világíts nékem, Jézus, Szívem kitárva vár!
Te vagy az üdvre hívó Kegyelmi fénysugár.
Sötétben, bűnben, árván Éltem sok éven át,
De szívem éled újból, Mióta Téged lát.
2. Világíts nékem, Jézus, Te vagy az út, a cél.
Szolgád a hitnek útján Csak kegyelmedből él.
Életkenyérrel táplálsz, Szent véred gyógyulás.
Te vagy az élet nékem, Csak Te és senki más.
3. Világíts nékem, Jézus, Nincs bennem tűz elég,
Szent arcod fénye rajtam Tündöklőn még nem ég.
De hogyha kegyelmedből Dicsfényed általjár,
Leszek az éjszakában útmutató sugár. (*BGyÉ. 331.)

-----------------------------------------------

558
Ne várj addig, amíg rendkívüli jót tehetsz,
Ne várd azt, hogy fényed legyen nagy!
Azt a munkát, ami rád van bízva, jól végezd,
Világíts, ahol épp most vagy!
Refrén:
Világíts, ahol épp most vagy,
Világíts, ahol épp most vagy!
Aki távol van az Úrtól, vezesd azt oda,
Világíts, ahol épp most vagy!
2. Bűnök sötét éjét eloszlatni segíthetsz,
Semmi el ne zárja utadat!
Ha csak egy lélek is látja kicsi fényedet,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.
3. Látod, itt van minden tálentumodra szükség,
Ragyogj, mint a szép hajnalcsillag!
Szorgos kezed ossza szét az élet kenyerét,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.

----------------------------------------------

383
Jézus, tiszta lényed nézve,
Lelkünk vágyik az égi fényre.
Jöjj, a szívünket átadjuk Néked,
Töltsön el öröm, mennyei béke.
Világíts! Világíts!

Refrén:
Jézus, ragyogj, töltsd be szent égi fénnyel éltünk!
Szívünk tüzét, kérünk, gerjeszd fel!
Hadd jusson el minden néphez e nagy kegyelem!
Küldd szent tüzed, mindenhol fény legyen!
2. Mért kell, ó, az éjben járnunk,
Célt, reményt vajon hol találunk?
Benned, Úr Jézus, megleltük már ezt,
Üdvünk, életünk ára a kereszt.
Világíts! Világíts! Refr.
3. Bárcsak Krisztus égi fénye
Rólunk is visszatükröződne,
Hadd lássák meg az emberek rajtunk,
Bűnünk terhétől meg szabadultunk!
Világíts! Világíts! Refr.

------------------------------------

Biztonság.
Kezedben Születni Jó. Kezedben
Élni Érdemes… Kezedben Meghalni
Kegyelem…
----------------------------------

Egyszerű vers a kegyelemről.
Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket, jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába, az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat, igéző szavakat,
hiába, hiába: egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte a hegyi beszédet.
Tüzet is akartam rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem. Dsida Jenő 1934

--------------------------------------

Imádkozzunk,
Adassék néked! Adassék, Szív – Istentől származó Gyermeki, egyszerű húsdarab –
Adassék néked! Adassék idő – hadd legyen! Megkeresni azt, ki Istenhez idegen.
Adassék néked! Adassék. Isteni szavak mélységes tengere, együgyű szavak isteni ereje,
Adassék hallgatás aranya –s e némaságra. Szavakat szórjon az örök Isten maga.
, Adassék néked. A testté lett IGE, a SZÓ –
és legyen Istennek örök dicsőség Általa.
JFE, 2007, március 3

---------------------------------------

Egyenlet.
Ha kezem a Kezedben és Szíved a szívemben,
Akkor nevem a Nevedben és Könnyed a szememben
Él. S ha él szememben a Könnyed, és Nevedről neveztetem
Akkor szívemben a Szíved dobban és Kezedbe simul a kezem.
2002, február 23, Kolozsvár
-------------------------------------
Imádkozunk, adassék néked!
„...imádkozván... én érettem is hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor...” – Efézus 6,19

----------------------------------------------

Farizeus fohásza.
Szeretem a Te szentegyházadat, Lakásodnak földi helyét,
De míg Zöld Gergely lesz a papunk Nem viselem semmi terhét.
Szeretlek Téged áldott Uram, Vágyom, hogy akaratod tegyem,
De a szomszédos egyháztagtól, Ó kérlek, szabadíts meg engem.
Köszönöm neked a hangomat, Az éneklésre adott idôt,
De míg Nagy Pál lesz a kántor, Az éneklésben nem segítem ôt.
Asztalodra drága Jézus Kegyelmednek kelyhét helyezed,
De ha Kiss Bálint osztja ki azt, Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Minden, mi kell tőled jöttek, tied azok De ha Rácznét is segélyezik,
Az adakozásban részt nem veszek. Könyörgöm Uram, Hozzád esdekelve,
Készíts nekem a Mennyben helyet Égi lakást, de ... kérlek Uram
Semmiképpen ne a FEHÉRné mellett. Ámen.
-------------------------------------
Myra B. Welch: A mester érintése.
Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

---------------------------------------------------

Thaly Lóránt: A szőnyeg.
A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.
Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe szőve át meg át,
Egymás erejét sokszorozza,
És fényt és színt egymásnak ád.
De amint éltünk gyönge szála
Az óriás szőnyegbe fut,
Nem eszmél búja mély okára,
S dicsőségéről mitse tud.
S ha valaki e földről itten
A szőnyeg visszájára néz:
A szíve szinte összeretten,
Oly kuszarajzú az egész.
De fényiben egy szebb jövőnek,
A rokka mellől nézve túl:
Dicső remekmű lesz a szőnyeg,
Mit életünkből szőtt az Úr.