2015. október 26., hétfő



Megmenekülés a tűzön át

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.”
Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 3:13-15

Tizenéves koromban – keresve saját helyemet – jó néhány megtéréstörténetet olvastam. Egyik például Nicky Cruzról, egy amerikai bandavezérről szólt, aki semmilyen gaztettől nem riadt vissza, de aztán egy lelkésszel való találkozása megváltoztatta az életét (Repülj kicsim, repülj! és Kereszt az aszfaltdzsungelben). Aztán olvastam kínai misszionáriusról, egy leprás megtéréséről, és más történetekről, melyek címére már nem is emlékszem. Lenyűgöztek azok az életrajzok, amelyek az egyháztörténelem óriásairól szóltak, Luther életrajz gyerekeknek, vagy a Tűzből kikapott üszök John Wesley-ről. Mindegyik történetben azt találtam a legérdekesebbnek, ahogyan megváltozott ezeknek az embereknek az élete, miután találkoztak Jézus Krisztussal.


Egy dolgot azonban soha nem értettem, sőt nagyon zavart. Ezek az emberek sok esetben egész más teológiát vallottak, mint amit saját felekezetemben hallottam. Hogyan dolgozhat Isten Lelke olyan emberekben, akik bizonyos részletekben máshogy gondolkodnak és máshogy élnek, mint ahogyan a Biblia tanítja? – morfondíroztam magamban.

Pál apostol gondolatai választ adnak akkori kérdésemre. Keresztyén teológiát sok mindenből lehet építeni, aranyból, ezüstből és drágakőből épp úgy, mint fából, szénából és szalmából. És ha az az építmény nem állja ki a tűz próbáját, akkor a benne lakók kárt vallanak. Ugyanakkor Pál azt is hozzá teszi, hogy mindezek mellett meg is menekülnek. Hogyhogy? Úgy, hogy a teológiájukat Jézus Krisztusra alapozták.


Mire tanít bennünket mindez? Arra, hogy az üdvösség nem a tiszta teológiából adódik, nem is a makulátlan vallásosságból, de még csak nem is a kegyes életvitelből, hanem egyedül csak Isten kegyelméből Jézus Krisztus által. Ezért dolgozik a Szentlélek olyan látványosan minden olyan ember életében, akik erre a Jézus Krisztusra alapoznak. Ezzel persze nem a tiszta teológiára való törekvés fölösleges voltáról beszélek, hanem csupán arról a tudatos keresztyén életvitelről, amely tisztában van vele, hogy bármi jót teszek, tisztát gondolok és szépet mondok, az üdvösség végső soron egyedül Jézus Krisztusra alapozva nyerhető el.

Éljük a mai napunkat is ebben a tudatos keresztyén hitben!

A Biblia a"kitartás:

"Azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és hallhatatlanságra, ürük életet ad."Rómaiakhoz írt levél 2:7

"Az Úr pedig irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára."
Thesszalonikaiakhoz írt második levél 3:5

----------------------------------------------------------------------


Mit ír a Biblia a kísértésről?

"Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik."
Timótheushoz írt első levél 6:9

"Én tehát, mivel már nem győztem türelemmel, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit a hitetekről, nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a mi fáradozásunk."Thesszalonikabeliekhez írt levél 3:5

"A nép ismét perbe szállt Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek az Urat?"
Mózes második könyve 17:2.
------------------------------------

Mit ír a Biblia a háláról és a hálaadásról?

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását."Zsoltárok könyve 50:23

"Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra."
Thesszalonikaiakhoz írt első levél 5:18

"Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!"Zsoltárok könyve 95:2

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért."Timótheushoz írt első levél 2:1

"Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!"Zsoltárok könyve 100:4

"Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítom őt!"Ézsaiás könyve 57:19


"Mert az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele."Timótheushoz írt első levél 4:4

"Hálaének hangzik belőlük, örvendezők hangja. Megszaporítom őket, nem fogynak el, megbecsültekké teszem őket, nem lesznek lenézettek."Jeremiás könyve 30:19.
---------------------------------


Mit ír a Biblia a munkáról?

"Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít."
Példabeszédek könyve 10:4

"
A megszentelt lelkek megelégülnek
"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad
teljesítenie. Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!
Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével."

"Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság." Prédikátor könyve 5:11


"Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! Biztatja a mester az ötvöst, aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van, meg kell erősíteni szegekkel, hogy ne mozogjon!"Ézsaiás könyve 44:6-7.
--------------------------------

Megszegényítő zúgolódás>
Lukács szerinti evangélium 15. fejezet 1-7.
1A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
2A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.”
3Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:
4„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.
7Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Hallottuk az Ige megszólító szavát, imádkozzunk!
Áldunk és magasztalunk Urunk, Istenünk, hogy a Te házadban együtt lehetünk, nevednek ünnepnapot szentelhetünk. Eléd hozzuk gyarlóságainkat, testi, lelki bajainkat, amelyek akadályoznak abban, hogy most egészen az Igére és Rád figyeljünk: betegség, szeretteink és a magunk jövőjéért való aggodalom, vagy éppen valamely siker fölötti öröm tölti be életünket és tart távol Tőled. Gyakran szem elől tévesztjük, hogy Te ismered szükségeinket, örömeinket, és a mindennapi kenyeret, amelyre szükségünk van, ráadásként akarod adni, ha előbb a Te országod dolgait keressük. Szeretnéd, ha mindnyájan felismernénk, elveszettként születtünk erre a világra, de a Jézus Krisztusban megtestesült szereteted keres bennünket is. Áldd meg az Ige szólóját, hogy csorbítatlanul tudja továbbadni az evangéliumot, bennünket, az Ige hallgatóit pedig készíts fel az Ige üzenetének megértésére és cselekvésére. Ámen.
----------------------------


Bódás János:
Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
Sok öröme van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard,

Se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békülő kezet,
Mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.


Magamnak, másnak

Mikor Atyám házába vett:
tépett, tékozló gyermeket
s kegyelme fénnyel rámborult,
feledve lett a régi múlt.
Béke, öröm, hit és remény:
Őbenne gazdag lettem én.
Már tudtam adni másnak is
és nőtt a kincs és nem fogyott...
Sugarasan szálltak felém
simogató, szép mosolyok.
Én meg csak adtam szüntelen,
soha nem kérdve, mi marad...

De volt, de jött egy pillanat.
Megszólított egy régi hang:
Oly ismerős! Oly idegen!
Bízó szívemre árny borult
komoran, szürkén, hidegen:
„Ó, te szegény! Nap nap után
nézd, elsiet! Te meg csupán
másnak adod kincseidet?!
Valamit, mondd, mért nem veszel,
valamit el mért nem teszel
magadnak, magadnak, magadnak?!

Szégyen! Visszhangra lelt a hang.
Mint félrevert ijedt harang,
kongott-bomlott balga szívem:
Igen, igen! Ez kell! Igen!
Magamnak, magamnak, magamnak!

Ma egy mosolyt, holnap megint!
Letépni mind, virág ha int!
Szépségeket! Szeretetet!
Simogatást! Napsugarat!
- Másnak ha tán nem is marad -
Magamnak, magamnak, magamnak!

Miért lettem ilyen szegény?
Hát megint eltévedtem én?
Megint a régi rongyokon
akad meg könnyes, bús szemem,
úgy botorkálok betegen?
Felém nyúlnak aszott kezek,
s a lelkem kínban megremeg:
én – én már nem is segíthetek.
Magamnak nincsen... nem lehet!
Vagy adjam, ami megmaradt:
pár morzsalék... pár rongydarab...?
Fakó mosoly, tépett remény,
fogyó hit száraz kenyerén
ki lakik jól? keserű étek!
Mindegy! – Vegyétek és egyétek!

Hogy áradok! Hogy éledek!
Fény futja át a szívemet!
Fakó mosoly színnel telik,
remény ragyog, fényesedik.
hit zeng győzelmi éneket,
sugarat hint a szeretet!
Milyen gazdag vagyok megint!
A lelkem mindent szertehint,
mégis marad, el sohse fogy!
Nem kérdve: mint, nem kérdve: hogy’...
Hittel harangoz a szívem:
Igen! Igen! igen! igen!
Másoknak. Másoknak. Másoknak.
 Túrmezei Erzsébet (Hozsannázó napok, II. 327)

--------------------------------------

Az elég titka

Az elég több a soknál
a szépségből,
a tehetségből,
a sikerből,
a szeretetből,
az élet édes ízeiből.

Sokan szeretnék ezt a többet,
mert a sok nem elég,
mert a sok kevés,
mert az elég mértéke más
és más a lényege.

Neked sokad van már,
de nincs még eleged.
Én ismerem az elég titkát,
és megmutatom neked:

Mid van, amit nem kaptál volna?
Milyen végtelen sokat kaptál!
S mindaz megsokszorozódna,
ha érte szívből hálát adnál.
Tedd meg, ha teheted!

Akkor... kinyílik fölötted az ég,
fény hull szívednek minden zegzugába
és – ez elég.
  Füle Lajos (vetés és aratás)
-------------------------------------
Hol a helyed?

A sohasem elégedettek,
akiknek csak panasza van,
és mivel számtalan,
szakadatlan pereg...
a sohase elégedettek
beláthatatlan, szomorú sereg.

S vannak néha-elégedettek.
Mert boldog percük olyan ritka,
hogy amikor reánevetnek
valóravált, szép álmaikra,
sötét árnyékot vet rájuk
az ismeretlen jövő titka,
hogy vajon meddig örülhetnek.

S hol a mindig-elégedett,
a szüntelen hálát adó?
Mert látja az áldó kezet,
Őt, ki mindent elvégezett,
a célt és a megnyílt eget,
s tudja, hogy minden fájdalomban,
minden nehézben ott a jó.

Hol a mindig-elégedett?

Hol a helyem?

Hol a helyed?
 Túrmezei Erzsébet, (Békehírnök, 1984. aug. 29)


Megtanultam   
Kijártam ínség, bőség iskoláját.
Elégedett legyek: megtanultam.
Krisztus mindenkor erősít engem,
így mindenre van erőm - az Úrban.
 Siklós József
------------------------------------
BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezután is énvelem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
            Szabolcska Mihály (Mustármagok)
 ------------------------------------------------
A  SAMARITÁNUS  TITKA. 

Szenvedő felebarátján
miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.
Meglátta a könnyeket,
és a véres, halálos sebet,
mit más nem gyógyíthat,
csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.
A nemes lelkek törvénye szerint
örült, hogy segíthetett.
Jutalmat nem várt,
mert  az volt a jutalma,
hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.
Mégis gyöngéden emelte
nemes terhét, le nem ejtve.
Keze a vértől nem volt tiszta,
de ez a vér tisztított
mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.
Kész volt gyalog menni,
a beteget figyelve,
Nem akart addig pihenni,
míg felebarátját el nem helyezte,
a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is
jó szemet, szívet, kezet, lábat,
mert az élet jerikói útján
vérző testvéreim engem is várnak!
Gerő Sándor

------------------------------------------
Valaki vár rád

Te tudod… Pedig még nem üzent,
nem is sejti, hogy te küldve vagy.
Ne kérdezd hát… Annyi miért van;
- Amit hallasz – Krisztus parancsa.

A Mester észrevette harcát,
látja, hogy majdnem összeroskad.
- Siess… Téged küld olajával,
mert mécse már utolsót lobban.

Fájdalma és panasza sok van.
Lehet, hogy mind a kettő jogos.
- Nézd meg, égre néző ablakán
Miért van elsötétítő papiros.

Sok lévita ment el mellette…
míg könnyei egész elfogytak.
Pedig a szíve csak igét várt,
- morzsákat, mik alá hullottak.

Fájdalom… panasz mindig van.
Ezek ma s holnap is várnak rád.
- Ezekben hívott, küld el Isten,
Bennük lesz meghallgatva imád.
   Tamáska Gyula


  Bódás János:

       Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
---------------------------------------
Mindent!          

Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,
adj, mint a  víz, amely áttör a gáton,
mint Isten a levegőt és Napot,
tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!

Nem a telt pohárból csordult cseppet,
nem szikrákat szívednek tüzéből,
nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.
Adj, amit ő adott – életéből!

Még ma adhatsz, de ha alkonyul:
a virágra nem szállnak a méhek.
Elveszted barátod, s akiket szeretsz.
Adnál még … - de elfogy az élet!

Adj, mint a szív, amely láncait letörte:
éltet, szerelmet, reményt, mindened…
Az ég folyója lázad csillapítja.
Istent s ajándékát benne ismered.
---------------------------------------------------
KRESZ-TÁBLA 
„Ha meg nem tanulunk együtt élni, mint testvérek, együtt veszünk el, mint bolondok!”    Martin Luther King

Mint testvérek!
Egy Atya gyermekei egy szeretetben!
Szíves szóban és tettben!
Egyakaratban!
Egymást segítve fáradhatatlan!
Atyánktól kapott kincseinket
készségesen megosztva mindet:
földet – vizet – levegőt – kenyeret.
Szeretni egymást, ahogy ő szeret!
S ahogy folyók tengerben összeérnek,
együtt örvendezni a békességnek,
mint testvérek!

Vagy – ha mint testvérek élni, szeretni
nem tudunk, mint bolondok, együtt veszni.
Káoszba hullni, vérözönbe fúlni,
együtt pusztulni.

Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél,
életed árán testvérekké tettél,
segíts, taníts testvérként élni minket!
Szereteteddel töltsd be szíveinket!
Legyen a  földön béke, áldott, boldog!

Mert jaj „ha meg nem tanulunk
együtt élni, mint testvérek,
együtt vesszünk el, mint bolondok.”
      Túrmezei Erzsébet”
------------------------------------------------
Testvérszem, testvérkéz...

Itt minden szemben más lélek lakik,
Az egyikből barát tekint elő,       
a másikból ellenség,
a harmadikból csábító szirén
a negyedikből a hatalmas én,      
a századikból testvér.
Uram, énnekem adj testvérszemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,
öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,
nézzek az egyre és az ezrekre
úgy, mint testvér.
Uram, adj énnekem testvér-szemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.

Itt minden kézben más lélek lakik.
Az egyik üt,
a másik rombol.
A harmadik is önmagának épít.
A negyedik símogat, hogy szeressék.
Uram, adj énnekem testvérkezet,
az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Hadd legyen testvérkéz az én kezem,
Amelyik segíteni mindig ráér...
S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,
ha addig bekötözhet egy sebet...
Az érintése balzsamos békesség...
Uram, adj énnékem testvérkezet!
Az nem azért segít, hogy másnak tessék.
  Túrmezei Erzsébet


MÁSOKÉRT ÉLNI 

Életünket adni másokért -
igen magas mérce ez nekünk.
Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,
új fényt gyűjtsünk az éjszakához,
hogy mégse legyen olyan sötét,
hol csupán önmagunkig látunk.
Fényt, erőt, akaratot, igényt
adj nekünk Krisztus, hogy legalább
próbáljuk, mit elénk szab Igéd:
életünket adni másokért!
       Herjeczki Géza
-------------------------------------


Egymásnak terhét ha hordozzátok,
Sok a baj, betegség,
Sok a gond, nehézség:
Honnan jő ilyenkor segítség?

Lelkünk bűnterhét ő
önként vállalta át:
Lássuk meg mi is hát más baját!
   M. Siebald – Ford. Szak Antal
-----------------------------------------
259*
Ha megáldott az Úr téged Dús földi javakkal,
Légy résen, meg ne fojtsd szíved Rút, kapzsi vágyakkal!
2. Szívjóság legyen fő éked És szent bőkezűség:
Ez örök kincsed lesz néked, Meglásd, megáld az Ég!
3. Ha szegénysorban kell élned, Légy gazdag szívedben;
Az Úrnál kedves filléred, Mit így adsz szegényen.
4. Lám, az özvegy két fillérjét Az Úr megdicsérte,
S bár látta sok gazdag pénzét, Ezt többre becsülte.
5. Mert az Úr a szívet nézi. S nem azt, mit ád a kéz;
Ó, boldog, ki ezt megérti, És áldozatra kész! (*BGyÉ. 354.)
----------------------------------
102
Átadom a szívem, Úr Jézus, szeress vele!
Oly sok szegény szenvedő vár égi szeretetre.
Átadom a szívem, Úr Jézus, szeress vele!
Igazi szeretet csak a Tied lehet, Úr Jézus!
2. Átadom az ajkam, Úr Jézus, Te szólj vele!
Lásd, a földi szó szegény, és Téged elfeled…
Átadom az ajkam, Úr Jézus, Te szólj vele!
Jelentsd ki magadat csüggedtnek, fáradtnak, Úr Jézus!
3. Átadom az életem, Úr Jézus, Tied legyen!
Oly sok itt a munka még, s a munkás oly kevés…
Átadom az életem, fogadd el kegyelmesen!
Szent Lelked vezessen, áldjon és szenteljen, Úr Jézus!


223*
Fogadd éltem, Jézusom, Íme, Néked átadom!
Legyen Tied az időm, Néked szentelt a jövőm!
2. Fogadd el a kezemet, Hadd szolgáljon csak Neked;
Lábam járja utadat, Kövesse parancsodat!
3. Hangom zengje szent Neved, Dicsőítse nagy kegyed!
Tiszta szó az ajkamon Csak Téged magasztaljon!
4. Még a pénzem is vegyed! Irányítsa azt kezed!
Fogadd erőm, értelmem, Csak Te urald teljesen!
5. Akaratom is vegyed! Meghódolok Előtted;
Itt a szívem, Téged vár, Néked adtam teljesen!
6. Szeretetem is fogadd, Hűségem ebből fakad!
Vedd át lényem teljesen, Örökre Tied legyen! (*BGyÉ. 341.)


A megszentelt lelkek megelégülnek
"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie. Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!
-----------------------------------------------------------------------
/1/
Az alkalmas idő.
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd. 3:1)
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak!”(Ef. 5:16)
Ezen a világon mindennek kiszabott és rendelt ideje van! Isten, amikor a földön elkezdte és végbevitte az Ő csodálatos teremtői munkáját, és szétválasztotta a világosságot a sötétségtől, és megalkotta a napot, holdat, csillagokat és ezek pályáját a világűrben, ezzel együtt egy időrendszert állított fel. Ezt érzékelhetjük a nappal és az éjszaka; az évszakok periódikus váltakozásával, az évek múlásával. Ezen a földön mindennek van egy Isten által meghatározott kezdete is és vége is. Éppen ezért itt a földön minden múlandó, ideig-óráig tartó. Az Igéből tudjuk, hogy a Föld is elmúlik egyszer.
Így tehát ideje van itt a földön:
Az ember teremtésének, akit Isten teremtett a saját képére és hasonlatosságára, hogy benne megmutassa az Ő nagy szeretetét!
Ideje volt az Éden-kertből való kiűzetésnek a bűn miatt, melynek nagy következményei lettek az ember földi életére nézve!
Ideje volt az özönvíznek, mely Isten ítélete volt a gonoszság megsokasodása miatt. Noén és családján kívül egyetlen ember sem maradt életben a földön.
Ideje volt Ábrahám elhívásának, kit nagy néppé tett – Izrael népe – akit Mózes által kiszabadított Egyiptomból!
Ideje volt a törvényadásnak, melyben Isten tudatta akaratát az ember felé.
Ideje volt Jézus Krisztus földrejöttének, halálának, mely által szabadulást hozott a bűn átka alól. /” az idők teljességé n”- olvassuk.
Így lehetett és lehet ideje a kegyelmi korszaknak, amelyben élünk, és amely által lehetőség nyílt minden ember számára az üdvösség elnyerésére!
De tudjuk, hogy ideje lesz a kegyelmi idő lejárásának is, és Jézus Krisztus visszajövetelének is.
Végül ideje lesz a világ ítéletének és elmúlásának is.
Ezek a főbb események Isten üdvmunkájának, melyekből láthatjuk, hogy mindennek előre kiszabott kezdete és vége van, mely Isten korlátlan hatalmában van, és csodálatos mindentudását és mindenhatóságát igazolja.
Ezeken a világeseményeken belül ideje van minden ember földi életének is. Ahogyan a Prédikátorok könyve írja: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Tudjuk, hogy az özönvíz előtt egész más volt az emberek életkora. De Noé után egyre csökkent az ember földön eltöltött éveinek száma, mely napjainkban a zsoltáríró szavával: „70 esztendő, vagy feljebb 80 esztendő”. Nem hosszú idő ez, amely hamar tovaszáll.