Lev Tolsztoj: Az élet folyama.
Úgy éreztem magam, mint az az ember, akit beültettek egy csónakba, és akinek tapasztalatlan kezébe adták az evezőket. A parttól ellökve ott eveztem az élet rohanó árján. Minél inkább a sodrás közepébe kerültem, annál több emberrel találkoztam. Nevető, éneklő, hangoskodó emberekkel, akik mind egy irányba haladtak, de senki sem tudakolta, vajon helyes irányba tartanak-e.
Hirtelen a hangzavaron keresztül zuhatagok zúgása és morajlása ütötte meg a fülemet, és láttam, mint borul fel és süllyed el előttem egyik élethajó a másik után.
Ekkor magamhoz tértem, észbe kaptam, és felhagytam az őrült utazással. Minden erőmmel elkezdtem visszafelé evezni, árral szemben a part felé. És végül kijutottam a veszélyes áramlatból. A part, amelytől elsodródtam, az élő Isten volt. Most hát visszatértem Hozzá, és oltalomra talállt életem.

---------------------------------------

Ismert emberek mondták a Bibliáról

"A Biblia nem csupán egy könyv. Élőlény, amelynek hatalma van arra, hogy legyőzzön mindenkit, aki ellene áll."
Bonaparte Napoleon
"Miközben Isten igéjét olvasod, ezt ismételgesd magadban: hozzám szól, rólam beszél."
Søren Kierkegaard
"A Biblia él, beszél hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad."
Luther Márton
"A Biblia figyelmes tanulmányozása megóv attól, hogy közönséges stílusú emberekké váljunk."
Samuel Taylor Coleridge
"Az ember bősége az Ószövetség áldása, a minket érő nehézségek az Újszövetségé."
Francis Bacon
"A legtöbb embert azok a bibliai szakaszok aggasztják, amelyeket nem értenek. Engem inkább azok, amelyeket megértettem."
Mark Twain
"A Biblia olvasása jobb hazafiakat, jobb apákat és jobb férjeket nevel."
Thomas Jefferson

----------------------------------

A Zsoltárok könyve – különféle élethelyzetekben  :

Bűnbánat közben

Zsolt 6,2–11;                                                                                                   

Zsolt 32,1–7;                                                                                                                            

Zsolt 38,2–7.10–13.16.19.22–23;

Zsolt 51,2–21.

Amikor megérint a természet nagyszerűsége

Zsolt 8,2–10;

Zsolt 19,2–5.10–11.13–15;

Zsolt 29,1–4.9–11;

Zsolt 65,2–6.10–14;

Zsolt 93,1–5;

Zsolt 104,24.27–31.33–34.

FELTÁMADÁS.
Isaac Newtont, a fizikust és csillagászt megkérdezte egyik
látogatója: "Hogyan lehet egyáltalában fölfogni a halottak
feltámadását? Az egyik ember itt hal meg, a másik ott.
Egyeseket elégetnek, és hamvaikat elfújja a szél, mások a
tengerbe fulladnak, és halak megemésztik, a legtöbben pedig
elenyésznek, és testük a talajt trágyázza."

Newton egy pillanatig elgondolkodott, azután vett egy
maroknyi vasreszeléket, és azt összekeverte homokkal úgy,
hogy azt szinte nem lehetett látni. Ekkor elővett egy mágnespatkót,
és ide-oda húzogatta a vas és homok keveréke fölött,
és lám - a vasreszelék szemcséi kiszabadították magukat
a homok közül, és mindenfelől odarepültek a mágneshez.
A látogató szavak nélkül is megértette a választ. Krisztus
a mágnes, aki mindazokat, akik az Övéi, a feltámadáskor
magához vonzza.

                      -,-,--,-,-,-,-,-,-,--,-,-,-,--,-,-,-,-,-,,,--,----

A lakatlan szigeten.
Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.

(Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De ha hitünk erős Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza!
(ismeretlen szerző - internetről)

------------------------------------------------------------

Bruno Ferrero: A FAL.
Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek.
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását. Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek föl ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.              

Ökumené.

Római katolikus testvéreink körében a protestánsok szabadsága utáni vágyódást figyelhetjük meg. Mi, protestánsok pedig a római katolikus rendet szeretnénk látni egyházunkban. Mindebbõl az látszik világosan, hogy a földi egyház még nem a mennyei Jeruzsálem, - csupán megy a mennyei cél felé. Jól mutatja ezt az alábbi két vers. (Németbõl fordította: Reuss András).
 „Kérdezz meg száz katolikust,
mi a legfontosabb a misében!
Azt fogják válaszolni:
Az átváltozás.
Mondd száz katolikusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
az átváltozás!
Felháborodottan fogják válaszolni:
Nem, mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”
          -,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,,,-,,,-
 „Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb az egyházban.
Azt fogják válaszolni:
A prédikáció.
Kérdezz meg száz reformátust,
mi a legfontosabb a prédikációban!
Azt fogják válaszolni:
Isten igéjének megváltoztató ereje.
Mondd száz reformátusnak,
hogy az egyházban a legfontosabb
a megváltozás!
Energikusan fognak protestálni:
Csak semmi reform!
Mindennek úgy kell maradnia, ahogyan van!”

---------------------------------------------------

Botrány !!                                                                                            

 Brutálisan megöltek egy ártatlan embert.
- Egy orvost, aki haldoklókon segített.
- Ítélet nélkül, a legkegyetlenebb kínzóeszközökkel.
- Azért ölték meg, mert állítólag ingyen adta az örök élet vizét.
- Azt is állította, hogy csak õ adja és csak annak, akinek akarja.
- Botrányos, hogy ingyen adja. Az árat õ maga fizette ki. Helyetted.                                              Mert szerinte te nem tudnád kifizetni.
- Gyilkosainak nem tetszett az, hogy egyedül neki van hatalma arra, hogy neked örök életet adjon.
- Örök élet ingyen? Kell?
- Hihetetlen, de igaz.
- Hiszen már meghalt! Hogyan adhatná MA az örök életet?
- Valami csalás van benne!
- Csalás ? Nem csak legyőzte  a halált is.
- Teste nem látott rothadást. Feltámadt.
- Azt ígérte, hogy téged is feltámaszt, ha elhiszed. Meg sem kell dolgoznod érte.
- Megszégyenítően röhejes. Kipróbálod te is?
- Ácsi! Nem ám csak úgy bele a vakvilágba, mindent kipróbálni!
- Meg is ismerheted őt. Leírta, õ milyen valójában.
- Minden felett úr. Az õ kezében van minden. Hajaid szálait számon tartja. Nem eshet bajod.
- Biztonságban lehetsz nála. Tudtad, hogy mindenen át tud vinni téged?
- Nehézségeken? Háborúkon? Katasztrófákon? Halálon? Hihetetlen, nem? De tudja, mit csinál.
- Mindent felülhaladó békessége megőrzi szívedet, akármi is történjék.
- Mindent neked akar adni! Hiszen önmagát is képes volt odaadni érted.
- Tökéletesen ismer. Szeret. Neki kiteregethetsz mindent. Hibáidat, bűneidet nem rója fel.
- Fordulj hozzá bizalommal. Ha bele is roppansz, õ bekötözi sebeidet.
- A javadat akarja. Nem hagy cserben. Kihúz a bajból, amibe beleestél.
- Senki és semmi sem tud kiszakítani az õ szenvedélyes szeretetéből, ha őt választod!
- Rád vár az Élet. Rájössz, hogy ki Õ és hogy te ki vagy. Ezért meg akarsz változni! Olyan akarsz lenni, mint amilyen Õ valójában!
- Biztos alapja lesz az életednek. Nem kell futkosnod és igazodnod a mindenkori elvárásoknak. Nem kell önmagadat se igazolnod: Õ igazol téged.
- Elfogad, vezet és átformál. Gúnyolóid megszégyenülnek látva a te igazságodat, amit kaphatsz általa.
- Saját örömét akarja veled megosztani. Megígérte. És véghez is viszi. Ha te is benne vagy. Önmagáért teszi. Mert Isten a szeretet. Szeretné leélni veled az Életet. Az örök életet. Õ az igazság. A feltámadás és az élet. Az út, az ajtó. A jó "pásztor". Az élet kenyere. A hű és igaz tanú. A békesség Istene. Az Úr Jézus, akinek nevére minden térd meghajol. Mert legyőzte a világ gonoszságát.
- Tart még a kegyelem napja. Ne keményítsd meg a szívedet.
- Aki szomjazik, jöjjön és igyon az élet vízből ingyen. Még ma! Minek várni?

.

Tökéletes szabadítás 2.

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (János 8,36)  Jézus nevének jelentése: szabadítás. Csak Ő tud tökéletes szabadítást végezni. Az Ő győzelme biztos, hiszen már győzött a kereszten! Ezt meg kell ragadni hittel, és úgy fordulni Hozzá, töredelmes, engedelmes szívvel. Látjuk hát hogy a szabadítás az Úré, de a mi részünk az, hogy 1. higgyünk benne, 2. maradjunk meg Őbenne mindig."És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéri őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illette azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozott tőle a bélpoklosság." (Lukács 5,12-13)

Jézus meg akar szabadítani minket és meg is tud szabadítani minket, az Ő dicsőségére. Nem csak a betegségekből és gonosz lelkektől, hanem mindentől, ami megkötöz minket, amit nem tudunk kiengedni a kezünkből, amit nem tudtunk az oltárra tenni, ami akadályozza az Úrral való szoros kapcsolatunkat. Néha azért nem szabadulnak meg az emberek, mert nem akarnak. Nem látják be állapotukat, vagy pedig belátják, de mégsem akarnak mindent Jézusra bízni, félnek, hogy veszteséget, kárt fognak szenvedni. Pedig Jézus soha nem akar senkit megkínozni, Ő jót akar, higgyük el ezt. Ha valamit elkér, elvár, akkor azt azért teszi, mert Ő jó és bölcs, jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi.

---------------------------------------------

Remény
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk…” (Zsidók 10:23) 

Sok ember körülöttünk reménytelenül él. Nézz csak rájuk, mosolyognak, de a tekintetük halott. Beszélnek, de hangjukban nincs muzsika. Olyanok, mint a próbababák, fel vannak öltöztetve, de nem jutnak sehová, mert reményvesztettek. Krisztus követőjeként azonban neked nem kell így élned. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett”(Zsidók 10:23). Mi nem a szerencsében vagy a lottó ötösben reménykedünk. A mi reménységünk, hogy Isten meg fogja tenni, amit megígért. Senki sem ismerte jobban ezt az igazságot Dávidnál.
Neki megvolt minden oka arra, hogy elveszítse a reményt. Miután Sámuel próféta Izráel királyává kente, még hét évet kellett várni a trónra lépésre, miközben egy paranoiás király uralkodott. El kellett menekülnie, hogy mentse az életét, barlangokban bujkált ellenségektől körülvéve. Végig kellett néznie, hogy Izráelt legyőzték, barátját megölték, családját fogságba hurcolták. Mégsem tanakodott soha azon, hogy bedobja a törölközőt. Olyan körülményekkel szembenézve, melyek sokunkat elpusztítanának, zsoltárában ezt mondta:„Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:8). „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Más szavakkal: „Minden jóra fog fordulni!” Ilyen hozzáállással nem lehet veszíteni. Dávid király lett, mert sohasem vesztette el Isten ígéreteibe vetett bizalmát. Ezek az ígéretek segítettek neki összpontosítani, ezek tartották a helyzet magaslatán, ezek miatt ment mindig tovább! Neked mit ígért Isten? Állj rá Igéjére, és valld meg: „Ha Isten megígérte, én elhiszem, és ezzel el van intézve!”

----------------------------------------------

Az életben, akárcsak a sportban sosem lehet eljutni odáig, ahol már ne lenne szükségünk jó tanácsra. Mégis sokan aszerint a téves feltételezés szerint működnek, hogy a vezetőknek nincs szükségük vezetésre. Elkövetjük azt a hibát, hogy másokhoz mérjük magunkat ahelyett, hogy a bennünk rejlő, Istentől kapott lehetőségekhez mérnénk önmagunkat, így végül sohasem leszünk azzá, amivé válhattunk volna. Az önértékelés fontos dolog, de a másoktól kapott kiértékelés sorsdöntő lehet. A jó edző teljesítményedet saját képességeidhez méri, nem valaki máséhoz. Ő tudja, hogy mi telik tőled, ezért kényszerít arra, hogy mindent kihozz magadból, amit csak lehet. Arról nem is beszélve, hogy a jó edzők folyamatosan ott vannak a helyszínen, és figyelik a játékodat, nem bent az irodában várnak egy jelentést róla. Azért van ez így, mert ők is befektettek a te sikeredbe, a győzelmed számukra is győzelem. Ruthnak szüksége volt Naomira, Timóteusnak Pál,- Neked is ad tanácsot.

Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban. (Jn 12:9-11)

Félnek Jézustól, ezért még Lázárt is meg akarják ölni. Hogy ez mit üzen nekünk? Azt, hogy aki Jézust követi, az számíthat hátratételre, támadásokra. Jézus tanítványának lenni nem könnyű. Ha valaki ezt hiszi, téved. Ha valaki így éli meg, akkor pedig nem engedelmes és hű tanítvány, nem vállalja eléggé Jézust. A világ ugyanis gúnyol, nevet, ahogy egyik énekünk fogalmaz. Gúnyol és kivetni igyekszik bennünket, mert nem olyanok vagyunk, mint ők. Nem baj, hogy így viszonyulnak hozzánk. Készülj erre! Ne fájjon! De szeress továbbra is! Szeresd az Urat teljes valóddal, és embertársaidat, mint magadat. Aki Krisztussal járja életútját, az sokak szemében lesz szálka. Jézus munkájának eredményeit nem szereti a világ, ezért akarták még Lázárt is megölni. Ma is vannak, ahol irtják az Úr tanítványait. Lehet, hogy minket nem üldöznek, de hátratétel várhat Jézusért. Vállald Őt mindig, mindenkor, bármivel is jár ez rád nézve!A nap gondolata:Teljes reménységünkkel Őbenne fogózzunk meg és nyugodjunk meg. (Kálvin János)

---------------------------

 

Tökéletes szabadítás 1.

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (János 8,36)

Jézus mindig tökéletes munkát végez. Soha nem kell félnünk, hogy Jézus, ha meg akar gyógyítani, csak félig gyógyít meg, ha üdvözíteni akar, csak fél üdvösséget ad, ha meg akar igazítani, csak 70 % - ban igazít meg, vagy ha meg akar szabadítani valami megkötözöttségből, csak 90%-ban szabadit meg és akkor is csak pár napra

--------------------------------------------------------

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1Jn 3:18)

Mai Igénket remekül mélyíti el a következő történet:

Egy éjszaka, Észak-Dakotában hatalmas hóvihar tombolt. Dr. Thompson irodájában kilenc óra körül csöngött a telefon. „El tudsz jönni hozzánk?" Tony Sebastian beszélt a telefonban. „A fiamnak magas láza van, és elveszítette az eszméletét. Nem tudunk bemenni hozzád. Mit gondolsz, ide tudsz jutni valahogy?" „Megteszek mindent, amit tudok." Az orvos kinézett az ablakon. De a vihar elég ijesztő. „Sohasem voltak ilyen viharok ott, ahonnan jöttem." A városból kifelé tartva, megállt egy kocsmánál, és szerzett három embert, akik vele mentek. „Szükségem lehet rátok" – mondta – „hogy lapátoljátok a havat, hogy nehogy elakadjak." Körülbelül félúton az emberek kimerülten feladták. A hófúvás egyre veszélyesebbé vált. Így az orvos otthagyta kocsiját és az embereket és talált egy farmert, aki odaadta a lovát a Tony-ékhoz vezető hátralévő útra. Az orvos mindent megtett a fiúért, de reggel felé látta, hogy ha nem tudja kórházba vinni, az intenzívosztályra, reménytelen a túlélés. Eszébe jutott Ed, a megyei kapitány. Talán ő tud szerezni embereket, hogy megtisztítsák az utat. „Nem hiszem, hogy tudok." – mondta álmosan a telefonban. – „De megpróbálom." Nem nehéz elképzelni az orvos meglepettségét, amikor napkeltekor kivitte a beteget a főútra, és azt látta, hogy kocsija készen várja, a városba vezető út pedig végig tiszta. Később a kórházban, amikor a krízis már elmúlt, Dr. Thompson-nak újra eszébe jutott Ed és felhívta, hogy köszönetet mondjon neki, és embereinek munkájukért. „Ne köszönj semmit." – mondta Ed. -  „Nem mi tettük." „Akkor ki tette?" – kérdezte az orvos. „Nos," – válaszolta – „meg kell ismerned az itt élő embereket, hogy megértsd mi történt. Amikor hallották, hogy felhívtál a pártvonalon, tudták, hogy valami rossz történhetett és belehallgattak. Minden épkézláb férfi és fiú, aki az út mentén lakik, elindult, hogy ellapátolja az útból a havat. Hát, így történt. Tudod, mi Istennek ebben a nagy országában lakunk, ahol üvölt a vihar és a szelek szabadon fújnak. És amikor valaki bajban van, mindannyian felkerekedünk, és segítünk. Így nevezzük: szeretet-vonal."   Milyen nagy szüksége van a mai társadalomnak erre a régimódi szeretetre és a figyelmes szomszédok segítő befolyására. A nap gondolata:Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. (William Shakespeare)

Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!..."Róma ,- 7:24-25a

“Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem .” (E. Kant) E sorokat olvasva azon tűnődöm, hogy hová lett a világból a XVIII. század emelkedettsége?
Én nem jutok el a csillagokig. Fogok egy darab követ és akármekkora erővel hajítom is felfelé, visszahull. Ugorni még ilyen magasra sem tudok. Persze az emberiség szintjén kicsit jobban állunk: már jártunk a Holdon...
Én nem csodálkozom már semmin sem. Ami megtörtént az elmúlt kétszáz évben, az minden képzeletet felülmúl. Az erkölcsi törvény elhalványult, vagy talán ki is kopott az emberiségből? Önmagamban is keresem, és amikor a leginkább támaszkodnom kellene rá, cserben hagy...
Ahogyan a gravitáció visszavonzza a követ, ugyanúgy kimagasló erkölcsi teljesítményeimet is hamar követi a hanyatlás.
Próbálkozzam kitartóbban? Gyakoroljak többet? Imádkozzam gyakrabban? Én maradok itt a földön, a vágyaim pedig verdesik a csillagokat. Minél nagyobbat álmodom, annál nagyobb az űr valóság és vágy között.
"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?"

"Először sírsz.  Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.  Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.  Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán  Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.  S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,  Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,  A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!  S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,  Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,  S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,  Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,  Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.  Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem."

Köszönöm Neked, Jézus!  Reményik Sándor: Kegyelem)

----------------------------------------------------

A rest és a serény .

„Vágyakozik a lusta lelke, de hiába,
a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.”(Példabeszédek 13:4)

Vágyai, igényei mindenkinek vannak, szeretjük a jobbat, a szebbet mindenből. De ahogyan a népi bölcsesség is tartja: „senkinek sem repül a sült galamb a szájába”, mert bizony az eredményekért, a gyümölcsért meg kell dogozni, ami sokszor kemény, fáradságos munkát igényel. Ahogyan szép magyar költőnk, Váci Mihály is megfogalmazta: „Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni, de tenni, tenni kell: a jó szándék kevés!” (Váci Mihály, Még nem elég)

Alapigénkből megérthetjük, hogy az előrehaladás, a gyarapodás, a fejlődés a tevékeny élet gyümölcse. A tétlenség, a lustaság nem teremhet gyümölcsöt. Ma sokan szeretnének egyről a kettőre jutni effektív munkavégzés nélkül. Sokan nem értik, hogy a világ rendje, - amit maga Isten alkotott meg - nem ezen a módon működik. Isten úgy tervezte, hogy tényleges munkavégzés eredményeképpen juthatunk előbbre.

Már a Biblia első lapjain arról értesülünk, hogy Isten szándéka ez volt: az ember munkából éljen! A munka nem büntetés, nem a bűn következménye, hanem áldás! Már a bűneset előtt, az Éden kertjében is munkából élt az ember: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). A bűneset után is megmaradt a munka: „Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett vala” (1Mózes 3:23). Jóllehet a Szentírás sem titkolja, hogy a bűn miatt a munkavégzés fáradságosabbá vált, de ma is ugyanolyan szükséges, mint régen, az édeni állapotban: „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban… Orcád verítékével egyed a te kenyeredet” (1Mózes 3:17,19).

Pál apostol igen szép életpéldával állt elő a szorgalom tekintetében, amikor ezt írta önmagáról: „Mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek” (2Thessalonika 3:7-8).

Megérthetjük, hogy Isten terve szerint az ember munkából él, sőt a munkájából meg is kell tudjon élni, mert az Úr megáldja az ember szorgalmát és tevékenységét. Isten csak a szorgalmat tudja megáldani és megsokszorozni, a lustaságot, a tétlenséget nem! A Szentírás keményen ítéletet mond a lustákra: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thessalonika 3:10).

Alapigénk egy ígéretet is tartalmaz, mégpedig azt, hogy aki dolgozni akar, az talál magának munkát, olyat, amiből meg tud élni. Aki szorgalmas és serény az gyarapodni fog, ez egy biztos ígéret.

Ezzel szemben a lusta ember sorsa a szegénység. Már bölcs Salamon megállapította ezt a törvényszerűséget háromezer évvel ezelőtt: „Meddig fekszel, te rest, mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés: így tör rád a szegénység, mint útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember” (Példabeszédek 6:9-11).

Salamon azt is elmondja, hogyan változtathatjuk meg ezt a szomorú sorsot: „Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor” (Példabeszédek 6:6-8). A szorgalom és a kitartás már önmagában is igazi kincs „Drága kincse az embernek a szorgalom” (Példabeszédek 12:26).

„A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás.” (Adam Jackson)

Légy szorgalmas, igyekvő és kitartó. Isten megáldja törekvésedet és bővelkedni fogsz! Ha nincs szorgalmad, kért az Urat, Ő megadja neked gazdagon.

Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" János evangéliuma 8 :12.

 „ Jézus a templom ama udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett. Ez a ceremónia az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra emlékeztetett, és előremutatott a Messiás eljövetelére is. Este, amikor a lámpákat meggyújtották, az udvar nagy örvendezés színhelye volt. Ősz hajú férfiak, a templom papjai és a nép vezetői egyesültek ünnepi táncban a hangszeres zenére és a léviták énekére…

 Amikor csak Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig jelenlétének szimbóluma volt. Világosságot foglalt magába a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel, ez vezérelte Izrael hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai hegyen. Világosság nyugodott a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát a felszenteléskor. Világosság borította Bethlehem dombjait, amikor angyalok hozták a megváltás üzenetét az őrködő pásztoroknak. 

Isten a világosság. Krisztus szavaival: "Én vagyok a világ világossága" egységét jelentette ki Istennel, rokonságát az egész emberi családdal.” EGW

Vajon ott van-e ez a világosság a te gondolatodban a te szívedben ma reggel?

Ha olvasod ezeket a mondatokat, akkor IGEN. Jézussal jársz, vele kezdted a napot és ő melletted lesz bárhová is mész. Az ő fénye rád is ragyog. Te is világítani fogsz az iskolában a munkahelyen a családban.

Jézus veled van, indulj el örömmel. 

Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár, ....Igen vár! Mindenkit!

De csak azok mehetnek be, akik megtértek.                                                                                                             A megtérés, megbékélés Istennel nem nehéz.                  

A megtérés után Isten örömmel fogad be az Ő országába

Ha nem vagy újjászületett keresztény akkor a kérdésem:                                                                               Mi tart vissza ettől a lépéstől, a megtéréstől (a megfordulástól)?                                                                   A büszkeséged?  A hitetlenséged? Ha nem hiszed  (tudod),.                                                                                       hogy Isten létezik, akkor hallgasd meg

Kendőbe zárta ősz haját Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel Esténként súgva kezdte el
Tedd össze így a két kezed Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért S nevettünk - Isten tudja, miért
Nézz csak fel, az ég magas Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők És nem látták sehol
Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el
Felnőtt az ember mindent lát Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép,nem álmodó Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők A szívük jég, csak jég
Kell ott fenn egy ország Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország Amit sosem rontunk el

Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm. 8.31) ...

annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt. 1.23)
Mert úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.(Jn 3.16)
Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn. 14.6