Gal 6,10,- Annak okáért amikor alkalmunk van, cselekedjünk jót mindenekkel, különösképpen hitünk cselédeivel

Krisztus bizonyos értelemben gyülekezetére bízta saját tagjainak szűkölködőiről való gondoskodás kötelességét. Megengedi, hogy minden gyülekezetben legyenek szegények. Mindig lesznek közöttünk, és Krisztus a gyülekezet tagjaira helyezi a róluk való gondoskodás személyes felelősségét. Amiképpen egy igazi jó család tagjai gondoskodnak egymásról, szolgálva a betegeknek, támogatva a gyengéket, tanítva a tudatlanokat, nevelve a tapasztalatlanokat, így a hit házanépének is gondoskodnia kell szegényeiről és gyámoltalan tagjairól.

Minden egyes gyülekezetnek kötelessége, hogy gondos és értelmes intézkedéseket tegyen szegényei, betegei érdekében.

Az igazi keresztény a szegény emberek barátja, azért úgy bánik a bajban levő, szerencsétlen testvérével, mint egy gyenge, érzékeny növénnyel, Isten azt akarja, hogy munkásai úgy forgolódjanak a betegek és szenvedők között, mint az Ő szeretetének és kegyelmének követei. Letekint reánk, és figyeli, hogyan bánunk egymással. Figyeli, hogy Krisztus lelkületével kezelünk-e mindenkit, magas vagy alacsony rangút.

Az Úr szegényei tekintetében nincs semmi kétség: minden esetben segítenünk kell őket, ha javukat szolgálja. E.G. White

 ISTENT KERESVE,-  Jer 28,4-14.

4 Visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát, és Júda foglyait is, akik Babilóniába kerültek - így szól az ÚR -, mert összetöröm Babilónia királyának az igáját. 5 De Jeremiás próféta válaszolt Hananjá prófétának a papok és az egész nép előtt, akik ott álltak az ÚR házánál. 6 Ezt mondta Jeremiás próféta: Helyes, bár úgy tenne az ÚR, és teljesítené beszédedet az ÚR, amelyben azt prófétáltad, hogy visszakerülnek Babilonból az ÚR házának az edényei és minden fogoly erre a helyre! 7 De hallgasd csak meg azt az igét, amelyet én hirdetek most neked és az egész népnek a füle hallatára: 8 Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. 9 Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát. 10 Ekkor Hananjá próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és összetörte. 11 Majd ezt mondta Hananjá az egész nép előtt: Ezt mondja az ÚR: Így töröm le Nebukadneccar babilóniai király igáját két esztendő múlva minden nép nyakáról! Jeremiás próféta ekkor elment útjára. 12 De így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról: 13 Menj, és ezt mondd Hananjának: Így szól az ÚR: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! 14 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nebukadneccart, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sőt még a mezei állatokat is neki adom.

----------------------------------------------------------------------------------------

A KÉTELKEDÉSTŐL A HITIG,-   Jer-Sir 3,22-26.

22 Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
23 minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
24 Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
25 Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
26 Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

----------------------------------------
ISTEN GONDOSKODIK ,- 1Jn 3,1-3.

1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

MAI GYERMEKEK HÁLÁJA

Mi csak a mesékből tudjuk, mi a szükség,
mert a valóságban sosem éheztünk meg.
Ruhánk, cipőnk mindig volt a mennyi kellett,
sosem fagyoskodtunk hideg kályha mellett.
De jó, hogy ez így van! Legyen hála érte
korunknak, mely a jót ránk ily bőven mérte!
Mégis akkor lennénk igazán hálásak,
ha sosem éreznénk magunkat árváknak.
Szüleinktől csak ezt halljuk, mi gyermekek:
„Megint nem érünk rá játszani veletek,
mert pénzt kell keresnünk autóra, lakásra,
új bútorra, tengerparti utazásra,
no meg játékokra és meséskönyvekre!’’
Elhisszük, hogy jó ez, szükség van minderre.
Mégis jobban tudnánk örülni mi annak,
amikor szüleink nekünk időt adnak.
Időt az övékből és türelmet hozzánk.
Jobb ez nekünk, mintha a pénzünket hozzák.
Akkor lennénk tehát igazán hálásak,
ha ilyen alapja lehetne hálánknak.
Jobban felfigyelnénk akkor az Istenre,
akinek Jézusban ránk is volt ideje.
Jobban hinnénk akkor, hogy nagy jövő vár ránk,
s mindezért akkor lesz igazi a hálánk! Balog Miklós

-------------------------------------------

TEMPLOMSZENTELÉSRE

Ó, Istenünk, ez ünnepen
mi hálás szívvel, könnyesen
szent házadért dicsérünk.
Száll boldog hálaénekünk,
mert itt adsz békét minekünk,
itt lakozol Te vélünk.
A fájó szívet enyhíted,
szent asztalod megteríted.
Megelégítesz bennünket.
Eltörlöd minden vétkünket.
Halld, Istenünk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a boldog hála énekét!
Mint szarvas, forrás hűs vizét,
úgy szomjazzuk a Te Igéd,
az élet bő forrását.
Szent hajlékodba sietünk,
mert Uram, Téged keresünk
s a Te kezed áldását.
Szent házad édes otthonunk,
hol Téged vígan áldhatunk,
hol új életre ébredünk,
mert Te vagy utunk, életünk.
Halld, Jézusunk, ha száll feléd,
ha száll feléd:
a hála boldog énekét! Túrmezei Erzsébet

----------------------------------------------

A SZÁZADIK ZSOLTÁR

Ujjongjatok, földi népek,
A mennyország Istenének,
Szolgáljátok vidám dallal,
Boldogsággal, diadallal.
Ő az, aki megalkotott,
Megsegített, meghallgatott. –
Mi vagyunk a kedves nyája,
Kiknek a föld a tanyája.
A kapuin menjetek be,
Hála égjen szívetekbe’,
Köszönjétek meg a kegyét,
És áldjátok dicső nevét.
Mert nagy az Ő kegyessége,
Száll nemzetről nemzetségre,
Hűséges és véghetetlen
Irgalomban, szeretetben.  Ismeretlen szerző ford.: Bókay János

A világosság mindent betölt.

Egy királynak két fia volt. Érezte élete végét közeledni. Elhatározta, hogy a királyságot valamelyik fiának adja. Próbára tette őket. - Kaptok öt-öt ezüstöt fejenként. Töltsétek meg a palota legnagyobb termét azzal, amivel akarjátok. Lényeg az, hogy az utolsó zug is tele legyen. Az első királyfi észrevette, hogy a szolgák cukornádat vágnak. A napi munkájuk utolsó szálát is bevitték a terembe. Dugig megtelt minden zug. - Látod, atyám, szorgalmas voltam. Ennél jobban nem lehet megtölteni a termet. Add nekem a királyságot. - Várjál, még nincs este – mondta az apja. Kihordatta a cukornádat a teremből, kitakarították és kiszellőztették. A kis herceg meggyújtott egy hatalmas gyertyát, elhelyezte a terem közepébe, és a fénye betöltötte az utolsó zugot is. - Tied a királyság, fiam – szólt az apja. Nem adtál ki egy ezüstöt sem, mégis neked sikerült jobban a feladat megoldása.                                             “Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóba teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:14-16)

NEM TERMÉSZETES.

Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek épen érkezik.
CSODA!
Az nem természetes,
hogy egy kisgyermek felnő, és ép marad,
CSODA!
Az nem természetes,
hogy mindnyájunkért áll a Golgota,
hogy kicsi és nagy eljuthat oda…
Az egy nagy nagy ……                                                                                                                                    CSODA! CSODA!  Füle Lajos

------------------------------

OSZTÁS .

Ahányszor a fülembe cseng,
mint édes, kísértő zene:
„Nézd, milyen gazdag a világ!                                                                                                                       Neked ez is hiányzik, az is kellene!”
– s a szívemben
Visszhangosan dörömböl valami:
kívánság, vágyak…                                                                                                                                                           hirtelen elkezdek akkor – osztani.
Feleletül a kísértő zenének
minden vélt hiányt összeszámolok.
Osztóm, az ige, hogy „Egy a szükséges dolog!”
És az eredmény mindig a hálaének.
Van Jézusom! Megnyílt a mennye felettem!
Semmivé foszlik hiányok sora..
S indulhatok tovább elégedetten:
szegény világnak gazdag vándora. Túrmezei Erzsébet

------------------------

TAVASZODIK

Köszönöm neked ezt a percet,
én Istenem, hogy víg vagyok,
hogy hó olvad a lágy barázdán,
a mogyoró is bomlik sárgán,
s az égből azúr-illatok
felhője csap szívem tavába
s vitorláit ezernyi cél
hajrázó hittel újra bontja;
mint türelmetlen feslő bodza
melegszem napod fényinél,
és azt hiszem, magamba mentem
szent önzéssel mind a napod:
mert valami pótolhatatlant,
valami nagyot, halhatatlant
kell tenni most míg fény ragyog;
mintha egy boldog titkot várnék –
lám olyan régen állok itt:
nem is tudom már mit akartam,
csak simogatom szent zavarban
az árva bodza ágait… Tanka János

KÖSZÖNÖM…

Köszönöm, Istenem,
hogy gondod van reám.
Bajban, nyomorban
vigyázol reám.
Nehéz próbák közt is
őrzöd gyermeked.
Áldom, magasztalom
szent szent szent neved.

-----------------------------

KÖSZÖNÖM

Csak prédikálj, Isten kis cseléde!
Körül borús az ég, köd hull a kőre.
Te borzas, pőre,
ázott kis veréb,
csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak
te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.
Mögötted a felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek száma nincsen,
és egyre más ruhája, arca, kedve…
Ó, prédikálj:
Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!
Aki a csillagok elé utat szab,
s a földet mérleg serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel törődik,
nemcsak nagyoknak nagy bajával.
Minden verébnyi létnek Ő az Atyja,
s számon van nála mind.
Alátekint:
és tudta nélkül egy se hull a földre.
Alátekint:
eledelét és útját kijelölve.
Alátekint:
Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a lépteinket…
A föld öléig kísér egyre minket
az atyai szempár tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet,
egy porszemecskét elfeledhet-e?!
Ó prédikálj!
Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye, érted is,
ugye érettem is, ha úgy akarja?
Csak prédikálj,
te borzas, pőre,
ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az elébb…
Körül borús az ég, köd hull a kőre…
És látod, most a perc, és most az óra,
hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen
egy csipogó kis prédikációra,
s “hiszek! tudom!”
– mosollyal továbbmenjek az úton,
és mit se féljek,
és mindent reméljek,
megint gondtalan madár-módra éljek,
és felzendüljön újra énekem.
Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,
köszönöm, hogy prédikáltál nekem. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------

            2 Korinthus 9,6-7-Azt mondom pedig, aki szűken vet, szűken is arat, aki pedig bőven vet, bőven is arat, ki-ki, amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.

A talentumok példázatában két osztályt szemlélhetünk. Egyik osztályt a szorgalmas szolga ábrázolja, a másik osztályt a gonosz és rest szolga. Mindkettőre rábízták az Úr pénzét. Egyik elment komolyan dolgozni, és alkalmat keresett arra, hogy a rábízott talentumait oly módon használja fel, hogy másoknak áldására és javára szolgáljon. Nem azért él, hogy csak a maga tetszését keresse és kielégítse önző vágyait a szórakozó összejöveteleken és mulatóhelyeken és kielégítse testi kívánságait, mintha ez volna az élet célja, hanem józanul gondolkodik és megemlékezik róla, hogy csak rövid idő áll rendelkezése az üdvösségre való előkészülethez.

Isten ad erőt a gazdagság megszerzésére, és ezt a képességet nem azért adta, hogy az ember önmagát elégítse ki, hanem eszközül adta arra, hogy visszaadja Istennek a sajátját… A gazdagság áldásnak bizonyul, ha az Úr tulajdonának tekintjük, ha hálával fogadjuk és hálával adjuk vissza az Adományozónak.

----------------------------

Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.  (Zsoltár 46:11)

Gondoltál már arra, hogy valaminek a hiányára sokkal intenzívebben reagálunk, mint annak a meglétére? Például a szeretet hiányát előbb észrevesszük, mint azt, ha valaki szeretettel fordul hozzánk. Jobban fáj a lelkünknek valakinek az érzéketlensége, mint mások együttérzése.

Ebben a rohanó, túlzsúfolt, elvárásokkal és feladatokkal teli, zűrös és vibráló világban egyre jobban és gyakrabban megterhelődik a lelkünk. Talán nem is vesszük észre. Talán nem is érezzük minden esetben fárasztónak. De a lelkünk sóvárogva vágyik a csend után, és hogy a csendben találkozzon Megváltójával. Azzal az Istennel, aki csak a halk és szelíd hangban hallható.

Amikor úgy érzed, hogy meg kell nyugodnod, csak ismételd el ezt az igét, úgy, hogy minden ismétlésnél elhagyod az utolsó részt, és ekkor mindig a mondat vége lesz a hangsúlyos: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok", Csendesedjetek el, és tudjátok meg" "Csendesedjetek".

Csendesedni. Elismerni. Az Úrra tekinteni és felmagasztalni Őt. Nincs ma sem több dolgunk. Minden másról Ő fog gondoskodni!

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.  (1Korintus 10,13)

Tudjátok kik a viharvadászok?
Azok az emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy minél közelebbről megfigyeljenek egy tornádót. Sokszor az életüket is kockáztatják azért, hogy közel kerüljenek hozzá, műszereikkel együtt. Igyekeznek egészen a vihar közepébe kerülni. De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? Ezek a viharvadászok megállapították azt, hogy a vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy körülöttük mindenhol, a pusztítás és az eső az úr. Ha te ott lennél velük és pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz. Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az egészségedben, pénzügyeidben, vagy a családodban. Könnyen összeomolhatnál, de pontosan a vihar közepében van egy hely, ahová belépve békességet találsz. Lehet, hogy Isten nem szabadít meg minden vihartól, de ha megtanuljuk, hogy a vihar szemében maradunk, akkor békességünk lehet annak  közepette. Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz. Lehet, hogy próbálsz valakin segíteni, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod. Ez az Ige azt mondja, hogy a nehézségek között is van szabadulás. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor hinni kell azt, hogy Ő képes megszabadítani.  Ő nem hagy erődön felül kísérteni, Ő bevisz a vihar szemébe.

Arra bátorítalak, hogy lépj arra az útra amit Isten mutat. Hit által valld meg: „Istenem, bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra.”

Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz Jézus Krisztusban.

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”  Józsué könyve 1:9

„Nem, Uram. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok erős, bátor meg még inkább nem. És ha az lennék is, erőm akkor sem lenne véghezvinni azt, ami rám vár.” - és egyre csak küzdesz Istennel. Hiszen te próbáltad már nem egyszer, és egy idő után mindegyik nekifutásod kudarcba fulladt. 

Próbáltál erős lenni, rendíthetetlen, mint a szikla, érzelmek nélküli, mint a sétányon lévő szobrok arca. Próbáltál harcolni másokkal, önmagaddal, és győzni. Próbáltál kiállni az igazért, a jóért, az értelmesért, és minden izmodat megfeszítve egyre csak küzdöttél, de mind hiába. Nem, te nem vagy erős. Te nem vagy érzések nélküli, te nem vagy hős. Egyedül. 

És talán most jössz rá, hogy amit eddig a lényegnek gondoltál, talán nem is az. Hogy a lényeg nem a saját teljesítményeden, a saját erőlködéseiden, önmagadon, hanem Istenen van. Mert egyedül tényleg nem lehetsz soha elég erős. Lehet, hogy egy darabig megy. Lehet, hogy néhány kört le tudsz futni, talán még fel is néznek rád a többiek, és elismerően sóhajtanak: Micsoda teljesítmény! De a következő kör közepén már a padlón találod magad.

Lehet, hogy ideig-óráig sikerül palástolni, álarc alá rejteni az érzéseidet, a félelmet, fájdalmat, gyászt és csalódottságot, de ez nem tarthat örökké. Egyszer minden álarc lehull, és rájössz, egyedül nem tudsz bátorsággal szembenézni a történésekkel.

Egyedül nem. De Istennel minden lehetséges. Ő nem kéri, hogy állj meg a tomboló viharban mindenféle segítség nélkül. Nem kéri, hogy játszd a hőst, és hordozz minden terhet a saját válladon. Ő azt kéri, fogadd el a segítségét! Fogadd el a társaságát, engedd, hogy veled menjen az úton, és légy erős és bátor Vele! 

Ne feledd, nem egyedül kell futnod a pályán a köröket. Isten veled van, bármerre is vigyen utad, és vele az lehetsz, aminek Ő megálmodott: hős, az Ő hőse!