SZERELMES LEVÉL ISTENTŐL

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.                Kol 3,12-14.

----------------------------------

VÉTKEK

Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére. Én most melléje állítom Oholíábot, Ahíszámák fiát a Dán törzséből. Bölcsességet adok minden hozzáértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit megparancsoltam neked: a kijelentés sátrát, a bizonyság ládáját, a rá való födelet és a sátor egész fölszerelését, az asztalt és fölszerelését, a színarany lámpatartót és annak egész fölszerelését, az illatáldozati oltárt, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a medencét és állványát, meg a díszes ruhákat, Áron főpap szent ruháit és fiainak a papi ruháit, végül a fölkenésre való olajat és az áldozati fűszerféléket a szentély számára. Mindent úgy készítsenek, ahogyan megparancsoltam neked.  2Móz 31,1-11

ISTENNEL TÖLTÖTT IDŐ

Jézus így válaszolt Nikodémusnak: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." Jn 3,3-15.

És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.  Ef 4,11-16.

INTELMEK, ÚTRAVALÓUL 

Ne ítélj a látszat után,

Mert tévedés érhet.

A korai ítéletre

Rácáfol az élet.

Sokszor ahol rosszat látsz, ott

Jó dolog történik;
Viszont igaz, hogy nem minden

Arany, ami fénylik.

Ne adj hitelt minden szónak,

Mit mondanak néked,

Különösön ha vádolják

Barátod, testvéred.

Kérdezd meg őt, mi a való?

S várj a véleménnyel,

Ne válassza lelketeket

A rágalom széjjel.

Nem kell mindent elmondanod

Amit tudsz másoknak.

Gondold meg azt, hogy szavaid

Hatni hogyan fognak?

Építenek-e, vagy rontanak,

Gyógyítnak, vagy vágnak?

Ne légy másnak terjesztője,

Csak az igazságnak.

De ne nézd el tétlenül se,

Ha valaki téved.

Mert egy érték elvesztése

Neked is a vétked.

Felelős vagy másokért is,

A jó Isten előtt,

Igyekezz hát helyes útra

Hozni a vétkezőt.

     Novák László

SZAVAK TÖMLÖCÉBEN 

Mindannyian a szavak tömlöcében

szorongunk sokszor ellenségesen,

s nem méri fel a józan értelem,

hogy minden szó rögtönzött jelzés éppen

egy állandóbb valóságról, mely mindig

szebb, gazdagabb, mint bármelyik szavunk.

Mi is mindnyájan másfélék vagyunk,

mint rólunk szóló szavak nyomán hírlik.

Törődjünk többet embertársainkkal,

hosszan hallgatva: melyik, miről, mit vall,

s engedjük, hogy változzék véleményünk,

feledve sok előítéletet!

Közben talán kisebbé lesz az ÉN-ünk,

de nagyobbá az örök szeretet!

     Balog Miklós (Ünneprontás, 62. old.)

Mindig csak adni
Az öreg kút csendesen adja
Vizét… így telik minden napja.
Áldott élet ez! – fontolgatom:
Csak adni, adni minden napon! 
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben! 
Csak adni? Terhet is jelenthet.
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek… tükre rám ragyog:
„Hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém! Csak továbbadom
Frissen, vidáman és szabadon.” 
Hadd éljek ilyen kút-életet!
Osszak áldást és szeretetet! 
Nem az enyém. Krisztustól kapom.
Egyszerűen továbbadhatom

----------------------------------

Luther Márton:  Dal a Bibláról.
Hol nincs a polcon Biblia
Üres, kietlen ott a ház.
Könnyen bejut Sátán oda,
S az Úr Jézus ott nem tanyáz.
Azért hát ember, bárki légy
egy-két filléred kerül:
Egy Bibliát sietve végy
Az ördög ellen fegyverül.
Nyisd azt föl minden reggelen.
Csüggj hittel mindenkik szaván.
Merülj belé figyelmesen,
Olvasd, kutasd nap-éjszakán.

E könyv erőt ad és vigaszt,
S ne bánd ha int, ha néha bánt,
Pajzs gyanánt használd azt
Örömben, búban egyaránt!
Szeresd e könyvet, s úgy tekintsd,
Mint földi élted támaszát,
Amely, ha sírodig kísért,

Számodra nyit új, szebb hazát

Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!
Vörösbegy és a veréb beszélgetnek
titkairól az emberi életnek.
Vörösbegy kérdez: "Fel nem foghatom,
mért hajszolják magukat úgy agyon
az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi,
nincs idejük örülni, hálát adni!
Meg tudod ezt a kérdést oldani?"
"Sajnos nem lelek nyitjára az oknak,
mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak,
mért - szólt verebecske -, csak azt sejthetem,
nincs oly jó soruk, mint neked, s nekem.
Miránk mennyei Atyánknak van gondja.
Ad eledelt, napsugarat naponta.
Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen.
S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen."

----------------------------------

LELKI ARATÁS.
 Fehér a táj, már érett a búza, javában tart az aratás.                                         
  Aratók nyomában dőlnek a rendek, arat a sok hívő lelki társ.
Tisztul a búza, hullik a konkoly élet sokféle próbáján.                                          
 táncol a búza, s táncol a konkoly bánat, szenvedés rostáján.
Búza a csűrbe, konkoly a tűzre kerül, ha Isten szétválaszt.                                         
  Új élet fénye ragyog az éjbe, melyet kegyelme ránk áraszt.
A búza, búza; a konkoly, konkoly, mássá az soha nem válhat.                                   
 Így az is, ki nem született újjá, új földön soha nem járhat!
 /Pecznyík Pál/

--------------------------------------------

 Kornis Vivien

De szeretnék!

De szeretnék, Uram, karjaidban hálni!
De szeretnék, Uram, csak hű gyermekeddé válni!
S nem szeretnék, nem szeretnék lobogó lenni,
Szélcsendben csak zászlóként pihenni.
S nem szeretnék, Uram, hurrikánként élni,
Neved mellett, Uram, sok jót eltépni!
Égig törni Tehozzád, ha még itt van dolgom, lent;
Nem szeretnék, Atyám, míg Te nem hívsz fent.
Nem lennék én, Uram, sem virág, sem pillangó,
Se nem villám, zord viharban villanó.
Hóviharrá, ó, Uram, kérlek ne tégy!
Idő előtt, Atyám, magadhoz ne végy!
Madárdallal nem köszönteném a reggelt,
Nem lennék matrózoknak háborgó tenger,
Nem lennék fövenybe írt szép szó,
Halkan morajló kék-ezüst tó,
Vagy Holdfény a gyönge lánynak,
Levegője kecses hattyúszárnynak!
De én, Atyám, egyet kérek,
Méltóvá Tehozzád válni, kérlek!

Úr Jézus a te szívednek?
Az Úr Jézusé a felleg:
arra száll, merre Ő akarja.
A csillagoknak millióit
szelíden igazgatja karja.
Ha az övé már a szíved,
akkor kérd Őt este és reggel:
vezéreljen téged is híven
a ragyogó csillagsereggel.
Milyen öröm lesz tudni mindig,
ha csillogó szemükbe nézel:
Őket ott fenn és téged itt lenn
Ugyanaz vezet biztos kézzel.
Túrmezei Erzsébet

AZ ÉN MIATYÁNKOM

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a “rossz”: – erre van Istene!
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a “nagyvilág”,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a “kisember” fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a “gazdag” milliót költ: hogy “éljen”,
S millió szegény a “nincstől” hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg “ŐT”,
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a “nagyhatalmak” a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
Mikor A BÉKE SEHOL, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó “lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a “rossz”, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!

ÁMEN.

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz’ én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!

dr. Papp Lajos szívsebész

………………………………………..

Csemete-ákác lombon át
I.
Csemete-ákác lombon át
Felhő-pihék.
Felhőcske-hasítékon át
A kondor ég.
Mi van a dombor ég fölött?
A semmi űr.
És mi van a semmiség fölött,
És még azon fölül?
II.
Legyez a lombos pillanat,
Mély-kék a csend.
Mi sír a lombos szín alatt,
Ha elpihent?
Mi sír a lompos szív alatt,
És azon is belül?
Hallod, hogy nő a mély dagály,
Amelyben élet és halál
Cseppenként elmerül?

Lázár aggodalma--Kőszeghy Miklós--

Halott voltam, íme élek,
a sír mögöttem bezárult.
Élő vagyok, pedig holtan
láttak engem, gyenge testem
elárvult.

Élő vagyok, pedig haltam,
a halál volt a nyoszolyám,
de valaki megszólított:
Kelj fel, Lázár! Én várlak itt
egy lakomán.

Így ültünk tort együtt ketten:
Krisztus Jézus meg jómagam,
ami elmúlt, megvitattuk,
élet gondja, halál gondja
elsuhan!

Jó bort ittunk jó kenyérrel,
és megáldottál, hű Uram!
Körülnéztünk együtt ketten,
s kiáltottam: De sok halott!
Mennyi van!

Kelj fel, János! Kelj fel, Péter!
Férfi, asszony, gyermek: Jöjj ki!
Keljetek fel mindahányan:
kongó, árva lelketeket
mély sír őrzi!

-----------------------------------

ISTEN DICSÉRETE

Véges szavammal végtelent dicsérek,
midőn lelkemet Hozzád emelem.
Az első, amit minden ember érthet:
hogy végtelenül jó vagy, Istenem!
Tőled származik a lét és az élet,
Tőled az akarat és értelem!
Van-e szebb cél, amiért ember élhet,
mint Téged dicsőíteni, Végtelen?!
Mindenkinél bölcsebb és okosabb vagy:
Szent vagy! a bűn nem férhet soha Hozzád,
s hatalmad eszem fel nem éri, oly nagy!
Amit mondasz, az színtiszta igazság,
sosem fogyhat el életed s erőd!
Áldjanak égben és földön levők!
Árva György

---------------------------------

JÖVEL, URAM!

Itt vagyok, Uram, megtaláltál.
Érzem, enyém ígéreted.
Boldogságtól csordul a lelkem,
Halottnak adtál életet.
Felemeltél az út porából,
Mint taposott, rút aranyat;
Letörölted rólam a szennyet
S felcsillogott rajtam a nap.
Felemeltél, de rám engedted
A próbák lángoló hevét,
Add, Uram, hozzá Szentlelkednek
Kettős mértékű erejét.
Viharok szelét most is érzem,
Kétségek árja eltakar,
Megmentő, áldó szent kezeddel
Jövel, Uram Jézus, hamar!
Somogyi Barnabás

--------------------------

LÓT TÖRTÉNETE

Ki visszanéz, sóbálvánnyá mered,
Azt megbénítja, s leköti a múlt;
Csak azt látja, hogy elsüllyedt vidéken
Neki virágos, kis kertje virult.
Csak azt látja, hogy füst száll fel a helyről,
Ahol nem régen még a háza állt…
Nem látja a Hegyen az életet,
Csak a völgyben a fájdalmas halált.
Ki visszanéz nem való a harcra,
Eddig bármilyen erővel szaladt.
Sóbálvánnyá lesz annak az arca,
Ki visszanéz – egy pillanat alatt.
Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, mi mégis egyre fáj,
Sóbálvánnyá lesz annak a szíve,
Nehéz kővé, ki félúton megáll.
Csiha Kálmán