A TEMPLOM    

Kevesen járnak már a templomokba,

s az ifjúság teljesen elmaradt.

Tűnt korszakot idéznek várva vissza

üres padok s még üresebb szavak.

Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?

Valami bennem azt súgja: soha!

S áldott igent harangoz rá az Ige:

hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“

Igen, igen... Így adta, így kívánja

Urunk, a Jézus, ki feltámadott.

S befogadják a templomot a gyárak,

a földek, műhelyek s az otthonok.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom,

ahol mi járunk, békesség lehet.

Jöhetnek hozzánk bűnnel, gyötrelemmel

a szabadulni vágyó emberek.

Mert életünkben már úrrá lett Jézus,

és hatalommá lett a kegyelem.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom!

Urunk, segíts meg, add, hogy így legyen!

   Füle Lajos

---

HA NEM TESZEK  SEMMIT SEM...  

Most nem sietek,

most nem rohanok,

most nem tervezek,

most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,

most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyermek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény,

és ölel a csend,

és árad belém,

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,

másoknak terem,

érik csendesen

erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

                  Túrmezei Erzsébet

A SZÁZADIK ZSOLTÁR       

Ujjongjatok, földi népek,

A mennyország Istenének,

Szolgáljátok vidám dallal,

Boldogsággal, diadallal.

Ő az, aki megalkotott,

Megsegített, meghallgatott. -

Mi vagyunk a kedves nyája,

Kiknek a föld a tanyája.

A kapuin menjetek be,

Hála égjen szívetekbe’,

Köszönjétek meg a kegyét,

És áldjátok dicső nevét.

Mert nagy az Ő kegyessége,

Száll nemzetről nemzetségre,

Hűséges és véghetetlen

Irgalomban, szeretetben.

            Ismeretlen szerző

            ford.: Bókay János

AZ ÚR HÁZA  

Megkondul a harang.

Azt zengi az érchang:

Jöjj, vár az Úr háza.

Ma örvendjünk együtt!

Az Úr napja eljött:

Bú, gond és baj múljék!

Szent Igéje szólít,

Szelíd szava gyógyít...

Jöjj, dicsérjük, áldjuk!

     Gerzsenyi Sándor

TEMPLOMSZENTELÉSRE

                                      

Ó, Istenünk, ez ünnepen

mi hálás szívvel, könnyesen

szent házadért dicsérünk.

Száll boldog hálaénekünk,

mert itt adsz békét minekünk,

itt lakozol Te vélünk.

A fájó szívet enyhíted,

szent asztalod megteríted.

Megelégítesz bennünket.

Eltörlöd minden vétkünket.

Halld, Istenünk, ha száll feléd,

ha száll feléd:

a boldog hála énekét!

Mint szarvas, forrás hűs vizét,

úgy szomjazzuk a Te Igéd,

az élet bő forrását.

Szent hajlékodba sietünk,

mert Uram, Téged keresünk

s aTe kezed áldását.

Szent házad édes otthonunk,

hol Téged vígan áldhatunk,

hol új életre ébredünk,

mert Te vagy utunk, életünk.

Halld, Jézusunk, ha száll feléd,

ha száll feléd:

a hála boldog énekét!

 Túrmezei Erzsébet

 

 

ISTEN   HÁZÁBAN  

Szól a harang a toronyban,

Gyertek fiúk, lányok!

Az imádság hajlékában

Vár az Isten rátok.

Ez a szép ház az Úr háza,

Isten itt a Gazda;

E szent napon ajándékát

Bőven osztogatja.

Erőt ad a megfáradtnak,

Nyugtalannak békét,

Sötétségben gyújtogatja

Szent igéje fényét.

Ünnep van ma, szól a harang,

Vár az Isten rátok,

Imádsággal énekszóval

Őt magasztaljátok!

            Hamar István, 1979.

ÜNNEP VAN, VASÁRNAP!

Ünnep van, vasárnap.

A harangok hangja

mind azt mondja:

Kicsik-nagyok, gyertek

Isten hajlékába,

A templomba!

Isten szeret minket:

Jézust adta nékünk,

Van ránk gondja

Hívó harangszóra

Siessünk örömmel

A templomba!

Zendüljön az ének!

Hallgassuk az igét

Imádkozva!

Hívó harangszóra

Siessünk mindnyájan

A templomba!

            Túrmezei Erzsébet

 

MIKOR BEMÉGY AZ ÚRNAK TEMPLOMÁBA

Óhajtsd a percet, óhajtsd a napot,

Amikor minden gondod otthagyod,

S nem érdekel a kétes földi pálya,

Odavágyól az Úrnak templomába.

Odavágyol, hol megtisztul a lelked,

S az örök békét sikerül meglelned,

S hol nem kísért a múlt, a jövő képe,

Őszinte vággyal hullsz Isten elébe.

Mikor bemégy az Úrnak templomába,

A békességnek igazi honába,

Rakj le magadról minden földi terhet,

Újult lélekkel érjed el a termet,

Mikor kinyílik kapuja előtted,

Gondolataidat az égről szőjed,

És ne nézz vissza az eltűnt világra,

Mikor bemégy az Úrnak templomába.

Így a zaj, lárma, mind kívül maradhat,

S belül igazi áhítat fogadhat,

Szenteld ez órát a békét adónak,

Legyen szívedben hatása a szónak.
Éber legyél és ne csak hallgass csendben,

És elfelejtsél mindent azon menten,

De úgy élj otthon és kint a világban,

Ahogyan élnél az Úr templomában.

Legyen kis hely, mit templomnak nevezhetsz

Ahol felszállhatsz a te Istenedhez,

Mikor bemégy az áhítatos csendbe,

Mintha ott lennél fent a csodás mennybe.

S amíg körülvesz a szent egyszerűség,

Érezd, hogy föléd hajolt a derült ég,

S ne legyen lelkednek sem nyugvása,

Ha nem mégy el az Úrnak templomába.

Mily dicső kegy és milyen dicső álom,

Hogy szállhat lelkünk fehér imaszárnyon,

Hogy száll a lélek fel, fel a magasba,

Valami szent vágy viszi, űzi, hajtja,

Repül, repül, és Isten közelében

Megszentelődik abban a reményben,

Hogy boldog, dicső lesz a szárnyalása

Az Úr örök és csodás templomába!

Óhajtsd a percet, óhajtsd a napot,

Amikor földi élted itt hagyod,

S nem csalhat vissza a világba semmi,

Búcsú nélkül és hirtelen kell menni.

Óhajtsd, kívánd a nagyszerű, hatalmas,

Dicsőséges, és örök diadalmat,

Mikor nem vágyol többé a világba,

Örökké élsz az Egek Templomába.

  Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 211

NYISSÁTOK KI A TEMPLOMAJTÓT!

Hajnalt kukorít a kakas.

Hideg köd ül köröskörül,

Lopódzni kezd a virradat,

Belül a szív is melegül.

Templom mellett visz az utam, 

Sötétben állnak itt a fák,

Fény imbolyog a homályban,

Nyitják a templom ajtaját.

Kinyitották a templomajtót,

A templom barna ajtaját.

Hogy felszálljon a magasságba

Sok, igaz, szívbéli fohász.

Ahogy elnéztem, ott, a ködben,

Reám szállott egy szent varázs,

S kinyitottam a templomajtót:

A szívem templomajtaját.

Kinyitottam a templomajtót,

A szívem templomajtaját.

Hogy szálljanak az imádságok,

Magasztalják az Ég Urát.

Hogy az Úr betérjen abba

Mint reggeli áldást adó,

El ne távozzon abból többé,

Maradjon ott örök lakó.

   Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 209.

KÖVEK  ZSOLTÁRA . 

Elhalkult és elhalt az orgona...

De új nesz kél most a templomfalakból.

Nem halljátok? Itt körül a falakban

Dobognak a beépített kövek.

Külön dobban meg minden kicsi kő,

És mégis, mégis egy ütemre vernek,

Egy óriási templom-dobbanással.

Isten, ha akarja, a köveket

Dobogtatja meg a szívek helyett.

Kő-nehéz szívvel, dallamtalanul,

Lehajtott, fáradt fejjel figyelek.

Szeretném, ha szívem megállana,

S csak a százéves templom kövei

Dobognának tovább...

Dobognak... dobbanásuk lassan áthat,

Felmelegíti dermedt véremet,

Lassan megértem a beszédjüket:

„Mi kövek voltunk, rossz, rideg kövek,

Kemény kövek és haszontalanok.

Nehezek, otrombák, formátlanok.

Tehetetlenek, tompák, elesettek,

Mozdíthatatlanok.

Hevertünk hét országban szerteszéjjel,

Utak mentén, száraz patakmederben,

Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,

Vad éleinkbe ütközött a nap,

Horzsoltuk az éjszaka bársonyát,

Véresre törtük vándor lábait,

Egymásról alig tudtunk valamit,

És nem álmodtunk templomról soha.

De jött egy ember, törékeny, beteg,

A lelke égett, szíve dobogott,

Az az ember templomról álmodott.

Tudta, kövek hevernek szerteszéjjel

Tehetetlenül, haszontalanul,

Vadul, otrombán és formátlanul, -

Elindult a köveket megkeresni,

Omlásokban, elhagyott kőtörőkben,

Utak mentén, száraz patakmederben,

Barangolt hetedh-étországon át,

Hol éleinkbe ütközött a nap.

Horzsoltuk az éjszaka bársonyát

S véresre törtük az ő lábait.

Az az ember keresett, s megtalált.

És azt mondta nekünk: Ti templom

            lesztek.

Falakká fogtok összeállani,

És visszaveritek az Ige hangját,

És visszazengitek az orgonát, -

Az imádkozó nagy nyomorúságot

S az áhítat szárnyaló énekét

Szent nyugalommal veszitek körül.

Halkan dobogni fogtok a falakban,

Külön dobban meg minden kicsi kő,

És mégis-mégis egy ütemre vertek,

Egy óriási templom-dobbanással.

Isten, ha akarja, a köveket

Dobogtatja meg a szívek helyett.

Így szólt hozzánk a templomépítő.’’

Így beszélnek ma hozzánk a kövek.  Reményik Sándor.1929. December 1.

 

 

 

 

 

„… József megnyitotta az összes magtárakat, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak…” (1Mózes 41:56)

A bővölködők. Isten arra használta Józsefet, hogy népeket tápláljon az egész világra kiható éhínség idején. Amikor a fáraó álmát tanácsadói nem tudták megfejteni, József megmagyarázta azt. Sőt, tanácsot is adott a fáraónak, egy olyan tervet, ami nem csupán Egyiptomot tudta ellátni élelemmel a hét szűk esztendőben, de a környező országoknak is adtak el élelmet, és ezáltal a fáraó a válság után még gazdagabb lett. Ha Istent szolgálod, ő tud információt adni a jövőről. Nem csupán a túléléshez ad bölcsességet, hanem azt is megadja, hogy válság idején is jól boldogulj. Ilyen kapcsolatot azonban nem lehet egyik napról a másikra felépíteni Istennel! József útja is hosszú volt Egyiptom kormányzói székéig, tele késedelmekkel, kerülőkkel és csüggedéssel. Saját családja elárulta, gazdájának felesége megkísértette és megrágalmazta, ártatlanul bebörtönözték, évekig várt azon tűnődve, vajon mikor fogja Isten beteljesíteni ígéretét, mikor teszi őt vezetővé. Istenben azonban sohasem kételkedett. Neked sem szabad! Ha Isten egy volt elítéltet Egyiptom kormányzójává tud tenni, akkor semmilyen akadály, semmilyen ellenség sem tudja visszatartani attól, hogy beteljesítse neked tett ígéretét.
Tehát, ha „gyűjtögető” vagy, gondold végig életedet, és tedd Istent az első helyre pénzügyeidben! Ha „tartalékoló” vagy, ne félj adni, és Isten viszonozni fogja. Ha „felajánló” vagy, tedd Isten kezébe, amid van, és figyeld, hogyan sokszorozza meg! Ha „bővölködő” vagy, és jószívűen segíteni akarsz betölteni a szenvedő világ szükségeit, semmilyen ellenség meg nem állíthat.

 "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." Írja Pál a Filippibeliekhez írt levelében. Bátorító, reménytadó szavak ezek, és olyan sokszor megerősítettek engem az eddigi harcaimban!  Most mégis nehéz olvasni őket, mert mintha légiesen könnyűvé, megfoghatatlanul távoliakká váltak volna idő közben. Az agyam érti a szavakat, de a szívem nem tud velük együtt mozdulni, mert leragadt valami nyúlós, ragacsos ingoványban. 
Milyen könnyű is szeretettel gondolni, mindent odaígérni Istennek, amíg jól megy a sorunk! És milyen nehéz hinni a szavában akkor, amikor elhasaltunk éppen valamiben! Mert ilyenkor rögtön előtör belőlünk az ó-ember hitetlensége: "Isten szeret?  Majd hiszem, ha látom!!"  De általában ilyenkor pont nem látszik semmi sem azon a bizonyos ragacsos ingoványon kívül.
Most leginkább én is magamnak írom ezeket a szavakat, hogy emeljem fel a fejem  magam is, és ne merüljek el a reménytelenség szürkeségébe, meg a hitetlenség konokságába, hanem igenis most mutassam meg, hogy hiszek Istenben, az én Uramban, akkor is, amikor a lábam éppen az iszapba süllyed. Mikor válik nyilvánvalóvá a hitem, ha nem éppen most??  Tartsak ki, és ne mástól várjak szabadítást, csakis egyedül Tőle! Legyen erőm a Krisztusban!

2Tim 4,3 - Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.

2Tim 4,4 - Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják.

2Tim 4,5 - Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat.

ApCsel 15,32 - Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket.

ApCsel 20,2 - A vidéken áthaladtában sok beszédet mondott buzdításul a tanítványoknak, aztán odaért Görögországba.

ApCsel 22,7 - A földre zuhantam, és egy hangot hallottam, amint megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?

ApCsel 26,14 - Mindnyájan földre hullottunk, s ekkor egy hangot hallottam, amint héber nyelven megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl? Hiába rugdalózol az ösztöke ellen!

Bölcs 8,12 - Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.

Ef 4,29 - Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

Ef 5,6 - Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait.

"Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás,csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
/Goethe/

-------------------------------------------------------------

A szeretet nem adó, nem követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan – egyedül a maga csodatévő hevétől.

/Hekler Antal /

--------------------------------------------------------

Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.

/Pilinszky János/

-------------------------------------------------

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre. Mikor a szeretet válogatni kezd: már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége.

/Weöres Sándor/

----------------------------------------------------------

KRISZTUS A SZŐLŐTŐ .      

Én vagyok a szőlőtőke,

Atyám a műves.

Lemetsz minden vesszőt, amely

gyümölcstelen, üres.

Amelyik meg gyümölcsöt hoz,

megtisztítja szépen,

hogy még többet teremhessen,

mint amennyit régen.

Ti már tiszták vagytok ama

beszéd által, melyet

szóltam néktek mindarról mi

új embert nevelhet.

Maradjatok hát énbennem,

így én is bennetek,

mert gyümölcsöt nálam nélkül

sosem teremhettek.

Én vagyok a szőlőtőke,

ti a szőlővesszők:

hogyha bennem maradtok, csak

Úgy lehettek termők.

Ha valaki meg nem marad

bennem, az elszárad,

s tűzre vetik, mint levágott

száraz szőlőágat.

De ha bennem megmaradtok,

s bennetek beszédem,

bármit akartok megadom,

ha kéritek szépen.

Akkor fogják dicsérni majd

az én jó Atyámat,

ha sok gyümölcse lesz minden

igaz tanítványnak.

Amiképpen az én Atyám

nagyon szeret engem,

akképpen én is titeket:

maradjatok ebben!

Ezeket beszéltem néktek,

hogy így maradjon

bennetek az én örömem:

új parancsolatom.

Ti vagytok a barátaim,

ha szent parancsomat

megtartjátok, mert a példa

másokra is kihat.

Azért életem áldozom

ki barátom nékem,

ennél nagyobb szeretet nincs

földön és az égen.

Próbáljátok ti is egymást

ekképpen szeretni,

s múló földi életetek

nem fog kárba veszni!

Ilyeneket mondott Jézus,

s még mennyi szép Igét!

Tartsuk meg, és megvalósul

mindaz, amit ígért!

    Balog Miklós

TEREMTÉL-E? 

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.

Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.

Míg napjaid a semmibe peregnek,

hány gondja, kínja vár az embereknek,

hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!

Maradt-e szív, kéz miattad üresen?

Van-e magány, mi ellenedre szólhat?

Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?

Tanultál-e a meddő fügefától,

vagy ürességed látszatokkal födted?

A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,

maholnap véget ér a földi élet...

Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,

s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?

Teremtél-e az Örökkévalónak?

            Füle Lajos