"A barát az,
aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie." (Len Wein)
"A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit." (La Rochefoucauld)
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!" (Ralph Waldo Emerson)
"De ha azt tartod barátodnak, akiben nem bízol meg ugyanannyira, mint magadban, súlyosan tévedsz, és nem ismered eléggé az igazi barátság jelentőségét. Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni." (Seneca)
"Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem." (Seneca)
"Az ember
a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született." (Tamási Áron)
"Ha például délután négykor, érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
"Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet.
"Ha például délután négykor, érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra."
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
"Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet.
Az igazság
aranyból van és kiállja az idő próbáját."
(Tatiosz: A szív erényei)
"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!" (Lev Tolstoy)
"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz." (Charles Dickens)
-----------------------------------------------------------------
(Tatiosz: A szív erényei)
"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!" (Lev Tolstoy)
"Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz." (Charles Dickens)
-----------------------------------------------------------------
"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Az egek beszélik
Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond
beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek
hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő
mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő
ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja pályáját. Kijövetele
az ég egyik szélétől, s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami
elrejtőzhetnék hevétől.
Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak
bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt.
Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az
Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak
ítéletei változhatatlanok, s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az
aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél
is. Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti
észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a Te
szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek és
tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én
szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm."
Zsoltár 19,1-15
Nem tudom megfigyeltük-e, ahogy olvastam az Igét, hogy két
párhuzamos kijelentést hallunk. Az egyik a teremtettségben szól, a másik az
Igében. Az első hét vers arról beszél, amit Isten a teremtettségben ad.
"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az
égboltozat. Nap napnak mond bszédet; éj éjnek ad jelentést." Ennek a
beszédnek hallható a hangja. Körülöttünk minden beszél. Ha az embernek van
füle, hallja, hogy mit mond nap napnak, éj az éjnek.
Az első kiejelentés a napról, a földről szól, a teremtés csodájáról, amit szemünkkel láthatunk, fülünkkel hallhatunk. A másik kijelentés Isten Igéjéről beszél, és tudjuk, hogy Isten Igéje Jézus. Ő a testté lett Ige.
-------------------------------------------------
Az első kiejelentés a napról, a földről szól, a teremtés csodájáról, amit szemünkkel láthatunk, fülünkkel hallhatunk. A másik kijelentés Isten Igéjéről beszél, és tudjuk, hogy Isten Igéje Jézus. Ő a testté lett Ige.
-------------------------------------------------
