Endrődi Sándor: A szeretetről.

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,

Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét,
Szünet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad. .
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Hinned kell a boldogság lehetőségében,
hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy,amit gondolsz,
és csak azt tudod elgondolni,
amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra,
mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre,
mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra,
mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe sodor!.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás,
magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a Ige tisztább vágyak
szerint érdemes.

Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el,amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy,
a képzelet, hit,
a cselekedet megvalósulás. (Tatiosz)

-----------------------------------------

Luna Piena: Kopogtatás nélkül.
Tudom, a tűzzel játszom,
hisz kopogtatás nélkül jöttem.
De már késő, bent vagyok -
az életedben.
Féltve őrzött múltad,
kongva
üvöltik utánam
az elhagyott termek.
Lépteim visszhangja áruló jel,
a kulcs maga.
De még nem tudom,
mit rejt a hetedik szoba.
Ujjam végigfut a porlepte asztalon:
sorokat írok, talán egy verset.
A jelenben hagyott üzenet.
Még egy fahasáb a parázsra,
aztán megyek, és újra álmodom,
ami volt, és ami lesz – veled.
Mert nélküled nincs varázsa
se a mának, se semminek.

Némethné Mohácsi Bernadett  .A szív szava!
Lelked nyomasztja a sok teher,
mit a sors keresztedre szegel,
csak könny... számkivetett érzés!
Lelkemnek kínzó... gyötrelmesen nehéz!

Mondd, hogy segítsek? Kifogytak a szavak,

dühöngő némaság, mit lelkem sírva ad,
őrjítő csend... lelket ordító fájdalom!
Szerető szívemmel enyhíteni nem tudom!

Mondd, hogy vegyem le a súlyos terheket,
hogy kötözzem be a vérző életet?
A barát, mondd, barát, hogy lehet?
Az ész tudja, segíteni nem lehet!

A szív szava az egyetlen, mi ilyenkor célba ér,
az élet rögös útján, Téged mindvégig elkísér,
erőt, kitartást és bátorságot ad,
mikor a reménység így kitaszíttat!

S lelkem, leküzdve a némaság hangját,
üvöltve árasztja a szeretet szavát,
lelkedben megcsillan a hit, az akarat,
mely utat törve, cipeli sorsodat!

---------------------------------------------------------------

Szathmári Bettina (Rayna) Az est ..
Komoly az est, mégsem rest
Fátylával befed minden, derest
Szél szárnyán keresi az álmot
Nem, nem találva virágot.

Mezők felett bandukol.
Hegyek között, áramol.
Még egy búcsút, int nekem.
S tovább, pergeti az életem .

----------------------------------------

Nagy Renity.  Vigasz.
Ne legyél szomorú, ha valaki  megbánt,
Viseld el a következményét, a kínt.
Tudom, nem ez a legjobb módszer,
Hisz a szíved, fáj, Neked csak Ő kell.

Egy sötét szobában zenét hallgatsz, könnyeid potyognak,
Sírd csak ki magad, keress nyugalmat magadnak.
De csak a bűn miatt nem érdemes sírni,
Inkább engedd el, próbálj meg feledni.

Tudd meg, majd jönni fog helyette más,
Legyen meg benned az élni akarás.
Fáj, vérzik kicsiny szíved,
S keresed miértjét az egésznek.

Fájni fog egy ideig, biztos lehetsz,
Míg nyugalomra nem lelhetsz.
Hagyjad, ne fusson utána, Te,
Ne alázkodj meg SOHA előtte!

Ezt SOHA meg ne tedd, mert felesleges,

Kinevet, majd átver, és mindig meg keres.
Hidd el, én ezt jól tudom,
E versikémben benne van az emberi sorsom.

Bánat..útán….

Szeretnék szeretni, de nem lehet.
Tudod jól,hogy elszakítanak minket
A Sátán kísértése egyre nagyobb,
És ebbe lassan belehalok.

Tudod jól, hogy IMÁDLAK Istenem!!
De hibáztam!
Mert elszakadtan Tőled.
Pedig soha nem akartam elmaradni mellőled.

De az élet megy tovább,
Ami ki van számunkra jelölve,
A poros úton tovább, sétálunk.
És már nem fogjuk egymás kezét örökre! / sajnálom!/

Talán ezt is túlélnénk.
Ha az útról letérnénk.
De ez a sorsunk, nincs mit tenni.

Az Útról nem lehet letérni!!

Úgy megyünk, egymás kezét fogva.,

Az Úrtól Nem szabad eltérni!

Mert  NEM Élhetünk Elszakadva!!

--------------------------------------------------

Az elmúlás .

Az élet szomorú és nehéz
Főleg,ha az élet értelme elvész
A jó dolgokat keresni kell
Ha nem találjuk,arra a bánat felel.

A rossz dolgokért nem kell küzdeni.
De a jó dolgokat nehéz elérni.
Úgy érzed,hiába küzdesz nem találod a jót
Pedig lehet csak keresni kellene azt az ajtót.

Ha tudod baj van,tehetetlennek érzed magad
Hiába a sors dönt,ebbe a szíved beleszakad
Elveszítesz valakit,aki a számodra fontos
És erre gondolva szíved bánatos.

Ahogy a fákról hullanak a levelek
Úgy az élet percei is peregnek
Egyszer véget ér minden,amiért érdemes élni
A sors és a végzet elől nem lehet menekülni.

Ezért inkább a jónak éljünk.
És akikért élünk soha el ne feledjük.
Mert a jó dolgokra könnyebb gondolni.
Mint a rossz emlékek árnyékában hagyni.

Nehéz túllépni a rossz emléken,.
De meg kell tenni.
Hisz csak akkor tudunk ismét,igazán SZERETNI!!

BÁNAT. Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé,

Eljönni onnan,hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit,ki nem szeret téged .
Könnyeket tagadni,mik szemedben égnek,
Kergetni egy álmot,soha el nem érni
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni,s nem jön rá felelet,
Szavakat idézni,mik lelkedre hulltak
Rózsákat őrizni,mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat.
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha azt kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném, -

Semmit,csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez, nyúlok.
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt,nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt,hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam,hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar,engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg,mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan.
Semmiség,csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!  ( Heinrich Heine )

"Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással."

  

"Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással." 

( Kolossé 4:2 )

Úgy is mondhatnánk, hogy imádkozni sosem elég. Az állhatatos imádkozó nemcsak folyamatosan kapcsolatban marad Istennel, de eközben jelleme is eszerint formálódik. A kérések mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a köszönetmondásról, a hálaadásról sem. Már azért is hálát adhatunk, hogy Istenünket megszólíthatjuk.

"Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!"

(Példabeszédek 25:11)

 A szív horgonya

Zsidókhoz írt levél 6,9-20.

Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesült. Ő betartja a szavát - ez erősíti Istennek életemre vonatkozó ígéreteibe vetett bizalmamat. Az emberek változnak és megszegik ígéreteiket. NE saját magadban bízzál! - mondják. Milyen jó, hogy Isten más. Ő a "Vagyok, aki vagyok." (2. Mózes 3,14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok) -

Isten nem változik, Ő mindig ugyanaz. Nézd csak meg most Isten néhány életedre vonatkozó ígéretét (pl. 5.Mózes 32,4;- Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

 Nehemiás 9,17b; - de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszú tűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. -

Zsoltárok 46,2; Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. -

Zsidókhoz írt levél 13,6; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem? -

Ésaiás 40,31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!; -

Zsoltárok 20)!

Ezek szilárdak és mindig érvényesek. Teljesen mindegy, mi történik, ez horgony szívünk számára (19.v.). Ha minden más ingadozik is az életünkben, és viharok zúgnak életed felett, szíved horgonyának itt van a helye. Az Isten változatlanságának éppen ezt a nyilvánvaló ígéretét látjuk. Hiszen Noénak kijelentette Isten, hogy tavasz, nyár, ősz és tél mindig jönnek egymás után, de az ő kegyelme nem marad el. Milyen drága ajándék Isten szeretetének bizonyítékát egészen közvetlenül nézni, közvetlenül az orrunk előtt látni! Legyen időd ma a teremtett világot szemlélni, és emlékeztessen az téged Isten hűségére és ígéreteire! 

Forrás: Fénysugarak - 2010.

Isten nem ad félig kegyelmet.

   Ne légy „fél kegyelmű”!

Számomra nem az a legmegrázóbb, a keresztre feszítés történetében hogy a virágvasárnapi „Halleluját” kiáltó tömeg nagypénteken „Feszítsd meg”- et üvölt, mert ilyen az ember.                              Olyan, mint a farkasok, beáll a falkába és felfalja a bárányt, mert ott van benne a gyilkos indulat. Odaáll, ahol a legnagyobb a hang és a tömeget legerősebbnek látja.                                                           Sokkal inkább megrázó, hogy a tanítványok nem maradtak Jézus mellett. Isten népének árulása fájdalmasabb, mint a vérre szomjazó tömegé.

Júdás, csókkal árulja el. Olyan szomorú. Együtt eszik Jézussal, tisztséget visel, s eladja 30 ezüstért.  Mi vajon mennyiért adjuk el őt? Ne legyünk tévedésben, mert amikor egymást eláruljuk, akkor bizony magát Jézust áruljuk el. Lehetünk együtt közösségben, s beszélhetünk mi szeretetről és békességről, de Krisztusban testvért elárulva minden nap felállítjuk a Golgotai keresztet.                                                         Mit tettek a tanítványok? Szétfutottak. Már nem számított, hogy mi lesz Jézussal, mert megrémültek attól, ami készül és ők nem akartak ebben vele közösséget vállalni.                                                                           Mi vajon vállalunk-e közösséget, amikor bántják, megalázzák, földbe tiporják testvéreinket? Kisakkozzuk, hogy mi a jó nekünk? Szétfutunk és melegszünk a magunk kis tüzénél, reszketve féltjük munkahelyünket, életünket, megszerzett kis vagyonkánkat, vagy odaállunk mellé, közösséget vállalva szenvedéseiben? Mit mond Jézus a szeretet kettős parancsában?

„Szeresd felebarátodat, mint magadat.”Mk.12.31. Mi mit szeretnénk? Ez itt a kérdés, ha mindenki elhagyna a bajban, nyomorúságban, vagy velünk együtt szenvedve, sírva, imádkozva közösséget vállalna velünk, amíg elmúlik a bús harag?

  „50. Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutottak.

  51. Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogták őt az ifjak.

  52. De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszaladt tőlük.” Mk.14.50-52

Csak ketten követték őt János és Péter, de ők is távolról, nehogy rájuk ismerjenek. A többi menekült, mert féltette az életét. A kettő közül is Péter már a végén átkozódva tagadja, hogy ismeri a mestert.

 Nézzük csak: - „Ő pedig megtagadta”Mk.14.66.

                         -„ Ő pedig ismét megtagadta.” Mk.14.70

                         - „Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni” Mk.14.71. 

A keresztre feszítés legnagyobb tanulsága: hogy mi mindannyian ilyenek vagyunk.                                   Vannak tanítványok, akik elfutnak, amikor bajban vagy tömeggel állnak szemben,                                      vannak keresztre feszítők, és megalkuvók, kereszt hordozására kényszerítettek, elfutók és távolról követők, átkozva tagadók és titkon levők, de mindannyian elárultuk őt.

A kereszt titka számomra: Hogyan vállalhatta még így is értem? Hogyan lehetséges, hogy vállalta érted? Hogyan lehetséges, hogy Isten, akit lépten, nyomon gyalázok szóval, tettel, gondolattal, a legnagyobb ajándékát adta az őt megtagadó, gyalázó világnak: az Ő egyszülött Fiát.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján.3.16.

De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el”. (És 40, 29-31)

AKIK AZ ÚRBAN BÍZNAK.   Szerző: Sillye Jenő és barátai

Refr.:
Akik az Úrban bíznak, Akik az Úrban bíznak,
Akik az Úrban bíznak, mindig új erőre kapnak
Hát miért mondod azt,  hogy keserű a sorsom
Miért beszélsz így,  tengernyi a bánatom?
Refr.:
Szárnyalva szállnak fenn,mint sasok a messzeségben
Futnak, de nem fáradnak,soha, soha nem lankadnak.
Refr.:
A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra, amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1).

Amikor fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat. A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe sodródik, és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.
Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő itt volt egész idő alatt!"

Válságos időkben kell kérnünk az Ő irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.

De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk..

 "De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk..."

( Ézsaiás 40:31a )

Veled is volt már úgy, hogy tehetetlennek és gyengének érezted magad egy-egy feladat elvégzéséhez, egy teher elviseléséhez? Veled is megtörtént már, hogy azt kívántad, bárcsak szárnyaid lennének?                     Az Úrban való bizodalom megújítja erőnket és lelki szárnyakat ad.