ígei bozonyság

Az Úr csodásan működik Maár Margit, 1920

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbója, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.
-,-,-,-,-,,,,,-,,-,,-,,-,-,-

-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

ÖRÖK-ÉLET REGGELE 489 Ahle J. R., 1662

1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága,:/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.Knorr Keresztély  . Az Isten Bárányára Le tészem bűnöm én Régi énekeskönyv szerint: 459. dicséret Roy Krisztina, 1861-1937
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
459. dicséret Roy Krisztina, 1861-1937

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki,:/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak át-adom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába' Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába' Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
Bonar Horatius, 1808-1889

Fordították: Vargha Gyuláné és fia Vargha Tamás lelkész

verses bizonyság

Csak vezess, Uram végig és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem,
Mert nélküled az én erőm oly kevés,
De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/:
Tedd örömben és bánatban csöndessé,
Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,
Ki szemlehúnyva téged híven követ.

Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/:
A vak homályból te mutatsz ég felé;
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,
Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Bár bűn és kín gyötör,
És nehéz bár szívem,
A Sátán életemre tör:
Kétségbe nem esem.

Bár vétkem súlya nagy,
Mégis hozzád jövök:
A bűnnek gyűlölője vagy,
De kegyelmed örök.

Az én erőm kicsiny,
S a bűn erős nagyon:
Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts bajomon!

Az ég oly messze van,
Még messzebb tőled én,
De szent igédben írva van,
Hogy irgalmad enyém.

Nem félek senkitől,
Hisz te vigyázsz reám,
Már bánat és gond sem gyötör:
Meghallgatod imám.

Jézusban bízva én
Szívemet átadom,
Mert így, tudom: akármi ér,
Atyám szeret nagyon.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Amint vagyok, sok bűn alatt,
De hallva hívó hangodat,
Ki értem áldozád magad:
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - nem várva, hogy
Lelkemnek terhe, szennye fogy,
Te, aki megtisztíthatod: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - bár gyötrelem,
S kétség rágódik lelkemen,
Kívül harc, bennem félelem: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - vak és szegény,
Hogy kincset leljek benned én,
S derüljön éjszakámra fény: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - nincs semmi gát,
Kegyelmed mit ne törne át;
Hadd bízza lelkem rád magát: -
Fogadj el, Jézusom!

Amint vagyok, - hogy a te szent
Szerelmed tudjam, mit jelent
Már itt, s majd egykor odafent: -
Fogadj el, Jézusom!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

ígei bozonyság

 NOVEMBER 25.  A régi és az új parancs 1János 2,7–11 Már az Ige testet öltése előtt is megfogalmazódtak a szeretettel kapcsolatos követelmények. Ezért a szeretetparancs joggal illethető a „régi” jelzővel. Ez a jó előírás azonban nem válhatott életté a véghezviteléhez szükséges tett- erő hiánya miatt. Az Örökkévaló könyörülő szeretete minősítette át e régit egy teljesíthető új paranccsá, mégpedig ekképpen: (1) Atyánk példát adva nemcsak szép igékkel vallott emberszeretetéről, hanem föláldozta értünk egyszülött Fiát; (2) az Úr Jézus hegyi beszédében a feltételhez kötött szeretet helyébe léptette „az annak ellenére való szeretetet, az agapét”; (3) végül „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által” (Róm 5,5). Ha ezt már tudjuk, hogyan fordulhat elő mégis gyülekezeteinkben az Igével szöges ellentétben álló testvérviszály? Az új parancsolat szerint kétségtelen, hogy aki „gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van”; sötétségben, mely a kárhozatot jelképező „külső sötétség” előszobája. Ezért ha e sorokat olvasva ebben az „előszobában” találnád magad, még ma lépj ki belőle, azaz térj meg! Világ világossága, űzd ki szívemből a közösségbontó, üdvösségrontó gyűlölséget teljesen!  A vezetőktől jogőrzést vár az Úr Jeremiás 22,1–9.13–21 Vannak még hívők, akik ha meghallják ezt a kifejezést: „társadalmi igazságosság”, úgy vélik, hogy mindez nagyon jó lehet, de a Bibliától és így tőlünk is távol áll. Ha azonban alaposan megvizsgáljuk a 3. verset – melyhez hasonló mondanivalójú ige a Szentírásban bőven található –, beláthatjuk, hogy az, amit itt az Örökkévaló követel, nem egyéb, mint a társadalmi igaz- ságosság, csak más megfogalmazásban. Az emberek sorsáért felelős vezetők- től Isten elvárja, hogy ennek az igazságosságnak érvényesítői legyenek. Ha ezt elmulasztják, nem késik a figyelmeztetéssel, sőt még az ítélettel sem, ha szavát makacsul elvetik. Az már ezek után magától értetődő, hogy „világi” jellegű visszaélések megszüntetésére az Örökkévaló „világi” eszközöket vett és vesz igénybe (hódító vezéreket, hadseregeket, forradalmakat, választási vereséget stb.). Csodáljuk azt, aki hatalmas kézzel érvényesíti akaratát a történelem eseményeiben! Engedelmeskedjünk neki alázattal, hogy hatalma ne ellenünkre, hanem értünk legyen nyilvánvalóvá a zajló eseményekben! „Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek!” (Zsolt 9,20)

ígei bozonyság

NOVEMBER 23. A bűntől tisztító világosság 1János 1,5–10                         Felnőtté érésünk legmegrendítőbb élménye az, amikor felismerjük, hogy szinte mindenki másnak mutatja magát, mint ami valójában. Ez fölébresztve gyanakvásunkat gyakorta arra késztethet minket, hogy társas lény voltunkat megtagadva magunkba zárkózzunk, és ne bízzunk meg senkiben sem. Ebből a kelepcéből csak a Fiú szabadíthat ki minket, bemutatva nekünk az Atyát. Feltárja, hogy ő a Világosság, azaz egyértelműen azonos azzal, mint aminek kijelenti magát. Ha azt mondja, hogy ő a Szeretet, akkor bizonyos, hogy ő valóban az. Ezért bizalommal és bátran közösségre léphetünk vele. Ennek gyümölcse az, hogy színleléstől mentes őszinteségében hasonlók leszünk hozzá, csakúgy, mint mindenki más, aki hittel elfogadta őt. Mint megváltottai, egyfelől irgalmában bízva tárhatjuk elé bűneinket, másfelől a kapcsolatmérgező alakoskodást elhagyva, újjászületett önmagunkat adva, egy közösséggé forrhatunk össze testvéreinkkel, hogy velük együtt vegyük és éljük át a Jézus Krisztus vére által nyer bűnbocsánat bizonyosságát. Uram, segíts, hogy veled való közösségemet hitelesítse és erősítse testvéreimmel való szeretetközösségem! Az elöljárók felelőssége Lukács 11,37–54 Minél többen néznek ránk, annál nagyobb a felelősségünk. Jó példánk sokak javára lehet, a rossz azonban számos embert tévútra visz. Némelyek úgy vélik: felnőttem, vezető lettem, most már végre nem kell feljebbvalóim kedvét keresnem, azt tehetek, amit akarok. Mily nagy és mily általános tévedés ez! A megbízatások növekedése folytán kikerülhetünk ugyan mások fegyelmezése alól, de éppen ezt kell ellensúlyoznunk azzal, hogy az önfegyelmezésben, az önmegtartóztatásban megerősödünk. Magamra nézve ezt így értelmeztem: amíg „csak” gyülekezeti tag voltam, attól óvakodtam csupán, amit az ige rossznak ítélt. Mióta lelkipásztorként szolgálok, attól is őrizkednem kell, ami önmagában nem rossz ugyan, de annak tűnik. Nem akarom, hogy a gyülekezetet vagy a kívül valókat megbotránkoztatva hiteltelenné legyen az általam hirdetett ige. Az Úr Jézusnak kora tekintélyeseit keményen megintő szavára ügyelve vizsgáljuk meg, hogy jó hatással vagyunk-e a ránk bízottakra! Bármi lenne is az, ami kétségessé tenné üdvös befolyásunkat az emberekre, hagyjuk el! Uram, segíts, hogy szigorú legyek önmagamhoz most, hogy ne kelljen elítélned engem ama napon!

ígei bozonyság

Kicsoda Isai

Ésa 11,1-2.10 ,,Származik egy vesszőszál Isai törzsökéből,gyökereiből egy virágszál nevekedik, akin az Úr Lelke megnyugszik, bölcsességnek és értelemnek Lelke, tanács­nak és hatalomnak Lelke, az Úr ismeretének és félelmé­nek Lelke... És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, aki a népek zászlója lesz, eljönnek a pogányok, és az ő nyugo­dalma dicsőség lesz."
Kicsoda Isai? Milyen kapcsolatban áll a Messiás?
A ,,virágszál" szó helyesen fordítva: ,,ág" vagy ,,zsenge ág". A ,,törzsök" olyan kivágott fatörzs, amit benne hagytak a földben. A kép jól érzékelteti, jelzi, hogy a Messiás nem akkor fog eljönni, amikor a Dávid királysága virágzó lesz, hanem ak­kor, amikor olyan lesz, mint a kivágott fatörzs. Pontosan tel­jesedett a prófécia. Hosszú hanyatlás után végül római provin­ciává lett Júdea. Ekkor jött el Jézus mint az Isai (Dávid apja), avagy Dávid ,,levágott törzsökéből kisarjadó vesszőszál". E prófécia szerint a Messiás Isai családjából származik, tehát emberként jelenik meg. Felnő, mint a vesszőszál, azaz embe­rek fiaihoz hasonlóan növekszik gyermekből felnőtté. Ismer­tetőjele az lesz, hogy ,,az Úrnak Lelke megnyugszik rajta"

Krisztusnak is a ,,mi nyomorúságos testünkben" (Fil.3,21) kellett eljönnie "emberhez hasonlóvá lévén" (Fil 2,7) Emberi testel fedte el istenségét de nem vált meg istenségétől. Isteni-emberi Üdvözítőként jött el. Bár Krisztus emberi volta egy időre elfátyolozta és eltakarta dicsőségét, mégis Isten maradt, miközben ember lett. Az emberi nem vette át isteni helyét. Ez az istenfélelem titka. Az isteni és az emberi Krisztusban elválaszthatatlanul és szorosan egy volt, mégis mindkettő jól fölismerhető maradt. Krisztus megalázta magát, hogy emberré legyen, azonban istenségét mégis megtartotta. Amikor Földünkön bevégezte küldetését, újra fölvette dicsőségét.
Krisztus nem csupán látszatra, hanem valóságos emberi testet vett magára. Mária fia volt,emberi származása szerint Dávid fia. Ha Krisztus isteni formába jött volna el, az emberek nem bírták volna elviselni megjelenésének látását. Az ellentét túl fájdalmas, a dicsőség túl lenyűgöző lett volna. Jézus az ember természetét bukott állapotát öltötte magára, legkevésbé sem vett részt az ember bűnében. Alá volt vetve az embert körülvevő betegségeknek és gyöngeségeknek hogy beteljesedjék az, amit Ézsaiás mondott ,,Gyöngeségünk tudata megindította Őt, és minden ponton kísértést szenvedett, mint mi. Mégsem ismert bűnt"
Jézus folyamatos győzelme Sátán kísértései felett, majd végső győzelme a kereszten, az út megnyitása volt az ember és a Föld szabadulásához. Ténylegesen csak akkor valósulhat meg ez a szabadulás, ha az emberek is készek felsorakozni Krisztus mellé a nagy küzdelembe, áldozatok árán is készek kitartani teljes erkölcsi győzelemig.

És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." (1Ján 2,1-2) Amíg van közbenjárónk, szószólónk az Atyánál, Jézus által bocsánatot nyerhetünk a bűnre. De Istennek ez a bocsánata és szeretete nem lehet alibi a további bűnözésre. Nincs engedély vagy elnézés a bűnökre: a bűn egyetlen módon rendezhető: Jézus megváltói szenvedése és áldozata által. Ez pedig nem elnézés, hanem rendezés. A bűnömmel én is oka vagyok Jézus halálának, szenvedésének okozója vagyok. Nem játszhatok ezzel felelőtlen módon.
A bűn a halálba visz, és mindaddig, amíg bűnöket követek el, a halál felé közelítek - végül, ha nem

verses bizonyság

1. Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó sok keresztje van,
De ez az én útam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.

2. Ha este száll reám
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig -
Mily szent csoda -
Mennyei grádicsok
Fényes sora,
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

4. Álomlátás után
Hajnal ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem,
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én!

 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

1. Tudom: az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám;
Már int felém és koronát
Ígér a földi harc után.

R. Bár a világ gúnyol, nevet,
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jővel, gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

2. Remélek Jézusomban én,
Õ törlé el sok bűnömet;
Ajkáról hívón zeng felém:
"Jer haza, vár rád Mestered!"

R.

3. Előttem oly csudálatos,
Hogy értem szállt a földre le;
Miattam annyit szenvedett,
Bűnömért annyit véreze.

R.

4. Tudom, hogy közel Mesterem,
Az óra fut, a nap közel;
Elébe állok csakhamar,
Megváltó Jézusom, jövel!

verses bizonyság

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Mily jó, ha bűntől már szabad,
Az Úr szolgája vagy;
A bűn szolgája gyáva rab,
A Krisztusé szabad.

A bűn sötétben tévelyeg
És bajba dönt vakon;
De Krisztus kézen fog s vezet
Világos utakon.

A bűnben kín van s gyűlölet,
Mi mást, más minket ől;
Öröm köt egybe s szeretet
Az Úr szívén belől.

Már szolgád lettem, Jézusom,
Ki értem áldozál;
Más uram nincsen, jól tudom,
Mert bűnből kihozál.

Légy áldott, Krisztusom, te nagy!
Hadd adjam át szívem:
Vedd szívesen, hogy hol te vagy,
E szív is ott legyen.

 -,-,,,-,-,-,-,-,-,,-,-,-

Rád tekint már hitem,
Megváltóm, Istenem,
A Golgotán:
Halld könyörgésemet,
És vedd el vétkemet;
Mostantól hadd legyek
Tied csupán.

Szívemet töltse be
Kegyelmed ereje
Buzgósággal!
Meghaltál érettem;
Add: szívem s életem
Teérted éghessen,
Forró lánggal!

Ha elfog útamon
Félelem s fájdalom:
Fogd kezemet!
Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel könnyemet:
Tévelygésben ne hagyd
Én lelkemet!

Éltem ha fogyva-fogy,
És a halál ahogy
Jön már felém:
Megváltóm, ments te meg
Kétségtől engemet,
Nálad hogy üdvömet
Meglássam én.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Jól látja minden vétkemet,
Személyemet ne vesse meg
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tudom, hogy vádat is emel;
Vétkeztem én, ítéljen el
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Elítél bár, lásd én megint
Csak várom, hogy majd rám tekint
Szelíd szemed, Úr Jézus.