bizonyság

Felirat a Mennyország kapujában:
Figyelem!
Belépés csak megváltott bűnösöknek!
Megértését köszönjük!
Aláírás:
Úr Jézus Krisztus
az Ön személyes Megváltója

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

  "A megsebzett ember sokkal sebezhetőbb és ott is támadást sejt, ahol nem az van."

 "A ki nem mondott vágyainkat, elvárásainkat, kevesen vagy inkább senki sem érti meg, mert mindenki el van foglalva a saját vágyaival, elvárásaival, melyeket szintén senki nem ért meg."

 "A világ legnagyobb biznisze az lenne, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér és eladnám, annyiért amennyit magáról gondol..."

                           -,,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,,,,-,-,-,-,,,,,,,,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-

 Egy prédikációban hallottam:
Ha vesz valaki drágán pl. egy órát, nem dobja el ha elromlik, hanem megjavíttatja.
Ugyanígy, értékesek vagyunk Isten számára.
Nem mondott le rólunk.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

 "Ha a tudás lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy univerzális lángészt küldött volna nekünk.
Ha a technológia lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy műszaki zsenit küldött volna nekünk.
Ha a pénz lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy közgazdászt küldött volna nekünk.
Ha a szórakozás lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy ebben jártas szakembert küldött volna nekünk.
De mivel a bűnbocsánat a legnagyobb szükségletünk,
ezért Ő Szabadítót küldött nekünk."
(ismeretlen szerző)

bizonyság

Áldásokban gazdag hetet!                                                                                                                                                                 

Alászállni és növekedni. János. 3:30.-v / Ker.Ján./

Annak -azaz Jézus Krisztusnak- növekedni kell, nékem pedig alászállnom. Jn 3,30 Hadd mondjak egy mai példázatot. Miért is ne mondhatnék, hiszen Jézus Krisztus is példázatokban beszélt kora embereinek képeiben és megtörténtehő, vagy meg is történt történeteivel vitte közelebb igazságait. És akinek volt füle kihallotta a példázataikból a lényeget. Nos, hogy megtörtént-e vagy sem nem is fontos.

Élt egy ifjú név szerint János, aki igen tanult ifjú volt a maga tudományában, de a Bibliát még soha nem olvasta. S mert igen nagy volt az ő tudománya kimehetett az angolok országába és ott, mert ott az a szokás, az éjjeli szekrényen talált egy Bibliát. S mert nem tudott elaludni, a nyelvet is gyakorolni akarta valami könnyű szöveggel, s mert János volt az ő neve, olvasni kezdte a János evangéliumát. Igen csak megpirkadt amikor az evangélium végére ért. És ott azt olvasta, hogy az ismét halászgató tanítványok közül János megpillantott a tó partján Jézust, és hogy Péter a vízbe ugrik, hogy kiússzék hozzá. A mi Jánosunk azt gondolta az ő szíve szerint, hogy most aztán megkapja ez a gyáván tagadó a magáét. S amikor azt olvasta, hogy Jézus egyebet sem kérdez Pétertől, háromszor is csak azt, hogy szereti-e igen megrendült és végkép nem jött álom a szemére. Amikor hazatért keresni kezdte azokat az embereket, akik Jézus tanítványai. És sorra járta a nagyon nagy város sokféle templomát, akik különböző módon nevezték magukat, de János csak a maga módján nevezte el őket. Repülő halnak, nyárfa levélnek, orvosság szedőnek, sírdogálónak, potyaivónak, templomozónak, napraforgónak, patakban kavicsnak, mert már az élő vízben voltak ugyan de belül szárazak maradtak. Rajongónak akiknek mindig minden csodálatos volt. Vetkőzőnek, aki a villamoson mondta el minden ő nagy bűnét, neki és mindenkinek. Zsebprófétának, aki a világ végével rémisztgette. Amikor nagyon szomorú volt már János és visszakívánkozott régi életébe, valaki beszélt neki az öreg emberről, akin meg sem látszik, hogy pap. S ezt nagy tisztességgel mondta volt róla s arra kérte Jánost, keresse még fel. És elmenvén felkereste. Az öreg ember, kicsi kertjében üldögélt, és figyelte a tavaszt. S amíg figyelt olyan volt az arca, mint a kisgyermeké, amikor csodát lát. És János elmondta az ő nagy szomorúságát. És akkor megkérdezte tőle az öreg ember mit szeret legszívesebben csinálni? János megvallotta, legszívesebben állatokat szeret filmezni, mert szereti a természetet. Akkor azt kérdezte az öreg ember. Ha magasan repülő madarat fényképez, hogyan tartja masináját? Fölfelé. Felelt neki János. És ha nyulat, rókát, hörcsögöket, sündisznót? kérdezte az öreg ember. Akkor lefelé válaszolta János. Amíg a legszárnyalóbb lényt kutattad lefelé tartottad a keresőd, ezért csak embereket láttál. Megbotránkoztál és elszomorodtál. Értem atyám felelte a fiatalember. De én önmagam miatt vagyok a legszomorúbb. Mindent elkövettem, hogy lerázzam régi bűneimet, s rossz szokásaimat és nem sikerült. Az öreg ember egy zsendülő almafát mutatott neki: Menj oda fiam és jól rázd meg. És János jól megrázta az almafácskát. Akkor ezt kérdezte tőle az öregember: Leráztál csak egy levelet is róla? Vagy almát? Hogyan rázhattam volna le bármit is felelte János, hiszen tavasz van. Frissek a levelei, és gyümölcse sincs még. Így igaz fiam. Mindennek rendelt ideje van. Eljön az idő, amikor magától jó gyümölcs érik rajta, és a régi leveleit elhullajtja. Az a jó, ami belülről indulva, magától történik.

Sokáig nagy csöndben ültek az öreg ember, és a fiatal. S akkor a fiatal azt mondta: Ezt is értem atyám, de mit tegyek én? Azt, amit a másik János tett. A keresztelő. Amikor találkozott Jézussal és így szólott: Annak növekednie kell nekem pedig kisebbednem. És akkor nagy jajdulással jajdult fel a fiatalember: Hiszen ez az ami sohasem sikerül! Kisebbednem, hogy ő növekedjék! Ismét nem figyelsz a rendre fiam. Nem így mondta János. Mert az a rend, hogy előbb a növekedés s azután a kisebbedés. Hagyd nyitva a lelked, hogy Lélektől, Jézust fogadj mint Mária, s ahogy növekedik benned Jézus lénye úgy hullatod el bűneidet és érlel életed jó gyümölcsöket. Nos újra kell kezdenünk a tanítványságunkat, de Jézusra irányítva lényünk keresőjét, és jól vigyázzunk a sorrendre is mert nem azért jön fel a nap hajnalonként, nem azért ragyog fel a világosság, mert lassan eltűnik a sötétség. Hanem azért tűnik el a sötétség, mert felragyog a világosság. Amilyen mértékben árad szét bennünk Jézus lénye, élete és Igéje, olyan mértékben tűnnek el régi bűneink, és terem életünk újat és jót. De mit tegyünk mi, kérdezzük a mai példázatbeli Jánossal. Újra és újra le kell tudnunk venni egymásról a szemünket, és jobban kell Rá figyelnünk. Fedezzük fel újra és újra: Jézus életformát hozott és nem új vallást alapított. Úgy együk meg a beszédét  Igéjét mint a mindennapi kenyerünket, hogy felszívódjék bennünk életté. Keressük azok közösségét, akik nem egymásra néznek, hanem egy irányba. Jézusra. Ő azt, ígérte, hogy ahol ketten vagy hárman együtt lesznek, és egy akaraton az Ő nevében, ott lesz velük

bizonyság

Isten gyermekének lenni (1.)

Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak barátaimmal.

Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.

A 2. elveszett fiú (Lk 15,25-32)

A tékozló fiú történetét már sokszor hallottuk. Ismerjük. Szeretjük. Oly jó hallgatni, ahogy visszafogadnak bennünket az atyai házba. Ez olyan szívmelengető.

De engem most jobban érdekel a másik fiú, mert azt hiszem, mi régóta keresztények sokkal inkább hasonlítunk ehhez a másikhoz, aki már évek óta az atyai házban él, soha el nem hagyta, ott szolgál, mindent megtesz a családi birtokért, az apjáért, mint ahogy mi is: évek óta imádkozunk, buzgók vagyunk, dolgozunk az Úr ügyéért, szolgáljuk Istent és büszkék is vagyunk erre, hátha beszámítja majd nekünk.

Annyira más ez a két fiú és a történetük. Egy lényeges dologban azonban teljesen megegyeznek azon a napon:

Mindketten szolgának tekintik magukat, nem fiaknak.

Az elveszett fiú, legalább tudta ezt, és megtért. A másik viszont sokkal rosszabb helyzetben van, mert észre sem vette – ezért oly nagy a felháborodása – és éppen ez a tragédiája: az atyai házban élni nap-mint nap és kimaradni a kegyelmekből, nem részesülni a lakomából, az örömből, a táncból, a vigasságból, csak a gürizésből, az igavonásból a mezőn, a szolgálatból...

Pedig „tudta” õ – hisz nap mint nap úgy szólította az apja, hogy „Fiam” - csak nem hitte. (Talán ki akarta érdemelni?)

Nem ilyenek vagyunk mi, jó keresztyének ? Miért felejtjük el a származásunkat?
Más dolog tudni, hogy gyermeke vagyok Istennek és más dolog úgy élni. A másik fiú egy dolgot nem tett soha életében: nem kért magának semmit az apjától. Te kértél már?

Nem szolgái vagyunk Istennek, hanem a gyermekei.

Te, második elveszett fiú, Isten gyermeke – elmélet vagy élet?

Isten gyermekének lenni (2.)

Szóval nem szolgák vagyunk már, hanem gyermekek – ez az evangélium.

De mit is jelent Isten gyermekének lenni? Láttuk a példabeszédből: a gyermek elvár valamit a szüleitől, de nem fizetség fejében, hanem alanyi jogon: ez a gyermekség – a szolga csak álmodik erről, de soha nem kér semmit. Miben áll a gyermekség lelkülete? Istentől várni a dolgokat:

Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak, és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.

--

bizonyság

Szent Péter

A pap és a buszsofőr egyszerre kopogtatnak a mennyország kapuján. Kijön Szent Péter, röviden elbeszélget velük, majd beengedi a buszsofőrt. A pap fölháborodva kérdezi:

- És én? Engem, aki egész életemben Isten szavát hirdettem, nem engedsz be? Hogy lehet ez?

- Hát úgy, hogy amíg te prédikáltál, mindenki aludt. Bezzeg amíg a buszsofőr vezetett, addig mindenki imádkozott...

Gyóntatás

A pap gyóntatja Mórickát:

- Móricka, miért loptad el a hentes biciklijét?

- Atyám, nem hallom.

Az atya most már hangosabban:

- Móricka fiam, miért loptad el a hentes biciklijét?

- Atyám, a rácsnak ezen az oldalán semmit sem hallani, cseréljünk helyet!

Helyet cserélnek, mire Móricka megkérdezi:

- Atyám, miért bujt ágyba a hentes feleségével?

- Ah, itt tényleg nem hallani semmit!

Mise

A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:

- Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az, gyermekeim, hogy mind a ti zsebetekben van.

10 parancsolat

Egy férfi egész héten keresi az új kalapját, de sehol nem találja. Vasárnap misére megy a templomba, beül a hátsó sorba. Elhatározza magában, hogy a mise végén majd gyorsan elindul kifelé, és leakaszt egy idegen kalapot a fogasról.

Mikor véget ér a mise, a férfi inkább meggondolja magát, mégsem lop kalapot, hanem odamegy a paphoz:

- Atyám, én bűnös szándékkal jöttem ma a templomba, hogy egy kalapot lopjak, mert a sajátomat elhagytam. De amikor végighallgattam a beszédét a Tízparancsolatról, meggondoltam magam.

- Isten megáld ezért, fiam. Örülök, hogy meghallgattad az Úr szavát, hogy "Ne lopj!" Ugye, ez volt, ami hatott?

- Nem, Atyám, amikor azt említette, hogy "Ne paráználkodj!", akkor eszembe jutott, hol hagytam a kalapomat.

Papok dilemmái

Két pap beszélget:

- Szerinted feloldják végre a cölibátust?

- Szerintem azt már csak a gyerekeink érik meg.

Büntetés

Hittanórán megkérdezi az oktató a gyerekektől:

- Ki tudja, milyen bűnt követett el Ádám?

Pistike jelentkezik:

- Tiltott gyümölcsöt evett.

- Helyes. És mi lett az eredménye?

- El kellett vennie Évát feleségül.

„Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül"
(Kölcsey Ferenc)

„Azért vagy itt, hogy mindent láss
Hogy érts a szó, olvasd az írást.
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj."
(Ákos)

„Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan,
menni mindig, biztosan"
(Dsida Jenő )                                                                                                                                                           --,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

"De amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek férfiak és nők egyaránt." (ApCsel. 8:12)
Nagyon sok prédikátor testvér úgy értelmezi, úgy tanítja, úgy gondolja, hogy a vízbe való merítés az újjászületés, a Szent Szellemmel való keresztség meg egy másik újjászületés. Elmondom, hogy a vízkeresztség fontos, de az egy külső cselekmény, egy vallástétel, amit a testvérek miután megtértek vagy újjászülettek, engedelmességből tesznek Jézus Krisztus példája nyomán.Hogy mások is lássák ,megváltozott életük Az újjászületés a Szent Szellemnek az elhangzott Igével kapcsolatos együtt-munkálkodó hatása, mert újjászületni csak betű hallgatása által nem lehet! Annak a betűnek, annak az Igének elevenné válása pedig csak a Szent Szellem által történhet! Ha valaki hallgatja az Isten beszédét, és az Isten Szent Szelleme hatással van rá, hogy azt az Igét elevenné változtatja a hallgató számára, és az engedelmeskedik, akkor tudja az illető befogadni az Igét, és a beoltott Ige nyomán megtörténik az újjászületés. A puszta beszéd magában nem tudja ezt elvégezni, csak a Szent Szellem által beoltott Ige! Sok helyen hirdetik az Igét, mégsem születik senki újjá, mert csak emberi beszéd! De ha a Szent Szellem hatása alatt áll aki szól, akkor az- az Ige elevenné válik. A hallgató csak azt veszi észre, hogy a könnyei peregnek, mert érintve van a szíve, mert a beoltott Ige megérintette.

bizonyság

“Az Úr elé ha tárod a szív alázatát” 

„Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szentélybe a kárpiton belül, a ládán levő födél elé, hogy meg ne haljon, mert a födél fölött jelenek meg felhőben. Úgy menjen be Áron a szentélybe, hogy vigyen egy bikát vétekáldozatul és egy kost égőáldozatul. Öltözzék gyolcsból készült szent köntösbe, gyolcsnadrág legyen rajta, gyolcsövvel övezze magát körül, gyolcssüveget tegyen a fejére. Szent ruhák ezek, mosakodjék meg azért vízben, és úgy öltse fel ezeket.” (3Móz 16,2-4)

Vajon hányszor készülünk az Úr elé menni? Többször is elhangzott már, hogy bűnös természetünk sajnos gátat szabhat gondolkodásunkban az Úr elé járulásunkban Viszont attól függetlenül, hogy bűnösen/ megváltott bűnösen / megyünk Teremtőnk színe elé, igenis meg kell adni a módját. Nem mindegy ugyanis, hogy hogyan járulunk oda. Úgy mintha egy hétköznapi sima látogatást tennék valakinél, vagy pedig úgy mint aki tudom ,hogy a legszentebb helyen az Úr színe előtt állok meg.

Itt ismét a különbségtételről van szó. A tiszta tisztátalan megkülönböztetéséről. Mert hát attól még hogy Áronnak magára kellett öltse a papi öltözékeket, bikát és kost áldozott, még mindig csak egy halandó, gyarló ember volt. Ezekkel a szertartásokkal azonban kifejezte és felkészítette saját magát arra, hogy hova is megy be éppen, kivel is fog ott találkozni. Milyen nagyszerű folyamat! Egyáltalán nem a szertartásossága miatt, hanem a miatt, amit jelképez!

Tegyük szívünkre a kezünket és válaszoljuk meg őszintén, hogy mi hányszor készülünk az Úr elé menni? Nem arra gondolok, amikor eltervezem, hogy vasárnap elmegyek a templomba, vagy amikor elhatározom, hogy legközelebbi alkalommal én is Úrvacsorát veszek. Amikor tényleg azzal a lelkülettel készülünk, hogy tudjuk, hogy a bűnös gyarló méltatlan fog találkozni a tökéletesen Tisztával. Készítjük testünket, lelkünket minden igehirdetés előtt, minden találkozás előtt, minden őszinte leborulást megelőzően? Mert ezeket a parancsokat Áron két fiának halála után kapta meg Mózes, akik meghaltak, mert az Úr elé mertek lépni meggondolatlanul. Úgy járuljunk elé, mint akik tudjuk, hogy bármikor odamehetünk Hozzá gondunkkal, bűneinkkel, nyavalyánkkal. Viszont emellett készítsük is magunkat, hogy a tökéletlenség fog találkozni a Tökéletessel. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy méltóan borulhassunk elé és fogadhassuk kegyelmét. Ez nem játék! Isten elé megyünk!

bizonyság

Hiteles Isten élmény :

“A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba…” ApCsel 9, 7-8            Sok helyről hallom, és olvasom is a keresztyénségnek szánt kritikákban, hogy egy ember személyes hit élménye nem bír meggyőző erővel. Amikor a keresztyén ember azt állítja, hogy Isten ténylegesen és érezhetően beavatkozott az életébe, akkor a kételkedők azzal érvelnek, hogy az nem Isten volt, hanem a labilis idegállapot, átmeneti gyengeség, hallucináció, vagy valami hasonló dolog./ az Ige szerint mesék /                                          Saul megtérésének a története érdekes dolog. Ugyanis rajta kívül, senki sem látta és érezte azt, amit ő tapasztalt. A Biblia azt írja, hogy mindenki hallotta ugyan a hangot, ám csupán Pál/ Saul/ volt az, aki szemtől szembe találkozott Jézussal. Nincsenek tanúk, csak Pál maga. Neki volt egy teljesen személyes élménye, amit a többiek vagy elhittek, vagy pedig nem.                                                                Vajon mitől lehetett Pál élménye hiteles? Jogos a kérdés, hiszen Pál mind az Apostolok Cselekedeteiben, mind pedig a levelekben újra és újra előveszi megtérése történetét. Miért vált ez a történet Pál egyik legjobb missziós eszközévé? Vajon Jézus Krisztus megjelenése miatt? Pál társainak a tanúsága a halott hangról volt ilyen erős? Netán Pál azonnali vakságának volt ekkora meggyőző ereje? Nem gondolnám, hogy ez lenne az igazság. Végső soron ezek az élmények valóban nem bizonyíthatóak konkrétan. Először is Jézust csak Pál látta; másodszor egypár fáradt utazó könnyen hallhat hangokat a puszta kellős közepén; harmadszor meg átmeneti vakságról már halott a világ máskor is.                                                                  Ami szerintem igazán különleges bizonyíték a találkozásra, az maga a Pál / Saulus/ fordulás ténye. Pál azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki azután megváltoztatta az életét, s ennek a változásnak látható jelei voltak. Teljesen szakított az addigi életével és valami gyökeresen újat kezdett. Az egykori keresztyénüldöző farizeusból, a világ talán leghíresebb keresztyénévé válik./ Krisztus követő, Evangélium  élő átadója lett /                             Nem feltétlenül gondolnám, hogy a keresztyénségünk lényege,/ abban az időben és korban Isten maga tartotta ezt a jelenséget fontosnak,hogy higgyenek az emberek is ,a tanítványok  is / hogy különleges Isten élményeinket bizonyítgassuk a másik embernek. Ám természetesen kerülhetünk ilyen helyzetbe, ekkor pedig gondoljunk arra, hogy a saját életünk, a saját „Pál fordulásunk” a legjobb és leghitelesebb példa. A ragyogás és fényesség, hangok és érzések kétségbe vonhatóak, ám az életünkben észre vehető tudatos változásokat már nehéz letagadni! S az átmeneti elmezavar számlájára írni.

bizonyság

Miért a zsidók kapták a Tízparancsolatot

Először az Isten az arabokhoz ment:
- Arabok, itt van a parancsolatom.
- Mi az?
- Ne lopj.
- Az nem jó, mi szegények vagyunk, nekünk is élni kell.
  Ekkor ment a perzsákhoz.
- Perzsák, itt van a parancsolatom.
- Mi az? kérdezték a perzsák.
- Ne kívánd meg felebarátod feleségét.
- Az nem jó, mi megkívánjuk.
  Ekkor ment az Isten Mózeshez.
- Mózes, itt van a parancsolatom.
- Mennyibe kerül?
- Ingyen van.
- Jó, akkor adjál tízet.

Penitencia

Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának.

A paraszt elköszön:

- Viszontlátásra, atyám!

- Szervusz, fiam.

- Viszontlátásra, atyám!

- Szervusz, fiam.

- Viszontlátásra, atyám!

- Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönsz annyiszor?

- Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?

A hazugság bűne

A vasárnapi mise végén a tiszteletes ezzel búcsúzik a gyülekezettől:

- Jövő héten a hazugság bűnéről fogok prédikálni. Hogy jobban megértsétek, olvassátok el Márk 17. evangéliumát.

A következő misét azzal kezdi az atya, hogy kéri a híveket:

- Tegye fel a kezét, aki elolvasta Márk 17. evangéliumát!

Hirtelen az összes kéz a magasba emelkedik. A pap mosolyogni kezd.

- Na, erről akarok ma nektek beszélni. Márknak ugyanis csak 16 evangéliuma van.

 "A megsebzett ember sokkal sebezhetőbb és ott is támadást sejt, ahol nem az van."

 "A ki nem mondott vágyainkat, elvárásainkat, kevesen vagy inkább senki sem érti meg, mert mindenki el van foglalva a saját vágyaival, elvárásaival, melyeket szintén senki nem ért meg."

 "A világ legnagyobb biznisze az lenne, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér és eladnám, annyiért amennyit magáról gondol..."

                 -,,-,-,-,-,-,-,-,-,,,-,-,-,-,-,-,-,,,,-,-,-,

Egy prédikációban hallottam:
Ha vesz valaki drágán pl. egy órát, nem dobja el ha elromlik, hanem megjavíttatja.
Ugyanígy, értékesek vagyunk Isten számára.
Nem mondott le rólunk.

           -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

"Ha a tudás lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy univerzális lángészt küldött volna nekünk.
Ha a technológia lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy műszaki zsenit küldött volna nekünk.
Ha a pénz lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy közgazdászt küldött volna nekünk.
Ha a szórakozás lenne a legnagyobb szükségletünk,
akkor Isten egy ebben jártas szakembert küldött volna nekünk.
De mivel a bűnbocsánat a legnagyobb szükségletünk,
ezért Ő Szabadítót küldött nekünk."
(ismeretlen szerző)